Szombat előfizetés 2017

Elkésett forradalom a hitközségen

Írta: G. J. - Rovat: Archívum, Interjú, Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A kiszorítottak lázadása

 Beszélgetés Engländer Tiborral

-Hogyan zajlott a te 56-os forradalmad?

  • Elöljáróban el kell mondanom, hogy én októberben még nyaraltam, a forradalomról az üdülőben értesültem és november 1-jén jöttem fel Pestre gyalog autóra, teherautóra felkéredzkedve. Itthon a barátaimtól tudtam meg, hogy a Rabbiképző Intézet épületében lesz egy összejövetel november 3-án, vasárnap délelőtt.

Mintegy 50-60-an lehettünk fiatalok ezen az összejövetelen. Köztük voltak a két illegalitásban működő szervezet, a Bné Akiva1 és a Hasomér Hacair2 aktivistái és mindazok a fiatalok, akik a zsidó társadalmi élet aktív résztvevői voltak, de az elmúlt időszakban többségükben kiszorultak a perifériára. Énnekem sem volt semmi kapcsolatom a hitközséggel. A börtönből kiszabadult cionisták közül többen itt találkoztak egymással és a társaikkal hosszú idő után. Ezek örömteli pillanatok voltak. Engem mint a Hasomér Hacair aktivistáját köszöntöttek olyan somérek,3 akiket nem is ismertem, mert a szigorú konspiráció következtében egymást sem mind ismerhettük. Egyébként a döntő többség harminc éven aluli volt. Scheiber Sándor a maga negyvenegynéhány évével korelnök volt köztünk.

  • Ezek a fiatalok szembenálltak a hivatalos zsidó establishmenttel?
  • Ez nagyon enyhe kifejezés. Amint mondtam, bennünket az előző’ időszakban a perifériára szorítottak, így a mi alapállásunk a harcos szembehelyezkedés volt. A hivatalos zsidóság részéről nem is volt senki ezen az összejövetelen. Scheiber Sándoron kívül még egy magyar anyanyelvű izraeli professzor volt jelen, akinek a nevére nem emlékszem.

-Mi történt ezen az összejövetelen?

  • Az volt a célunk, hogy valamilyen ifjúsági szervezetet hozzunk létre. Scheiber szólt hozzánk, néhány mondatára emlékszem: A Stockier4 azt mondta, hogy aki nem azt teszi, amit mondunk, annak a fejére ütünk. Hát most menjünk és üssünk mi a Stockier fejére. Ezt a javaslatot nagy ováció közepette elfogadták és az egész társaság átvonult a Síp utca 12-be.5 Itt éppen ülésezett a közgyűlés, a fiatalok pedig úgy határoztak, hogy küldöttséget menesztenek oda. Én és két másik fiatalbementünk az ülésre. Ott a fiatalokra jellemző lendülettel leteremtettük az egész közgyűlést, közöltük velük, hogy mindenkinek elege van belőlük és szedjék a sátorfájukat. Ez persze nagy megrökönyödést és visszatetszést keltett. Aztán valahogy leszereltek bennünket mondván, hogy most már minden másképpen lesz.

Ezután mi visszatértünk a többiekhez, akik a hitközség egyik termében tovább vitatkoztak a megalakítandó ifjúsági szervezetről. Ekkor már a pogrom veszély kérdése is felmerült. Az a döntés született, hogy létrehozunk egy csoportot az esetleges atrocitások levédésére.

  • Fegyveres csoportra gondoltatok?
  • Erre már pontosan nem emlékszem, de úgy hiszem igen. Akkoriban nem volt nehéz fegyvert szerezni. Itt olyan felkelőcsoportok jöhettek szóba, amelyekről tudtuk, hogy nem ellenségesek a zsidókkal szemben. Ezt a mi csoportunkat már csak azért sem lett volna nehéz megszervezni, mert még éltek a régi kapcsolatok, élt a régi cionista szellem. Ne felejtsd el, hogy a mozgalmat csak hét évvel azelőtt tiltották be.
  • Kivel szemben akartátok megvédeni a zsidókat?
  • Mindenkivel szemben, aki ellenséges szándékú lehetett, mivel ilyen zavaros helyzetben minden előfordulhat. A ki nem mondott alapállás körünkben az volt, hogy ha Magyarországon felfordulás van, az a zsidókra nézve veszélyes. És mi nem akartuk a zsidók ügyét egy lapra feltenni.
  • Milyen szemmel nézte ez a társaság a magyar forradalmat? A hitközségen Forradalmi Tanács alakult, amely ünnepélyes nyilatkozatban támogatta a felkelést.
  • Nekünk ehhez nem volt közünk. Ezek a fiatalok zsidó szemszögből nézték az eseményeket, a hitközség pedig mindig aktuálpolitikai szempontból. Közülünk nemigen szerette senki Rákosit (sokan Rákosi alatt börtönben is ültünk), az orosz katonai beavatkozásnak sem igen örültünk, de a Köztársaság téri lincselést is aggodalommal néztük. A forradalommal a többség valószínűleg rokonszenvezett, de nem azonosult vele, mert nem ezt tartották a maguk számára legfontosabb ügynek, hanem a zsidók ügyét. A társaságban ugyanis a cionisták hangja elég meghatározó volt.

De másnapra már minden, amit elképzeltünk és megszerveztünk, irrelevánssá vált, mert másnap volt november negyedike.

  • Mi lett ezekkel a fiatalokkal november 4-e után?
  • Akikre én emlékszem, azok közül 1957-ben már egy sem volt Magyarországon.

*

A zsidó hitközségen a forradalom ideje alatt zajlott eseményeknek két megnyilvánulása volt a nyilvánosság felé:

  1. A vallási szabadságát visszanyert magyar zsidóság lelkesen üdvözli a forradalom vívmányait. Hódolattal és kegyelettel emlékezik meg az elesett hősökről. Egynek érzi magát a független szabad hazával. Felkéri a külföldi zsidó szervezeteket, nyújtsanak e sokat szenvedett hős magyar népnek gyors, hathatós anyagi segítséget.

A budapesti rabbi-kar, a Magyar Izraeliták Országos Irodája és a budapesti izraelita hitközség ideigl. forradalmi bizottsága

Elhangzott a Szabad Kossuth rádió 1956. november 2-i adásában. Idézi: A forradalom hangja, a Századvég kiadó és a Nyilvánosság Klub közös kiadása 414. old.

  1. A pesti izraelita hitközség forradalmi bizottmány dr. Heves Lajos elnököt minden eddigi viselt tisztségétől megfosztotta.

In: Magyar Függetlenség, 1956. november 2., déli kiadás.

G. J.

Jegyzetek

  1. Vallásos cionista ifjúsági szervezet. Nevének jelentése: Akiba fiai (Rabbi Akiba, az i.sz. II. században a rómaiak elleni Bar Kochba-féle felkelésben kiemelkedő szerepet játszó vallási vezető nevéből).
  2. Marxista cionista ifjúsági szervezet. Nevének jelentése: Az ifjú őr.
  3. somér: a Hasomér Hacair tagjainak elnevezése. Jelentése, őr.
  4. Stockier Lajos 1956 előtt a hitközség elnöke volt.
  5. A zsidó hitközség székháza.

*

A hitközség és 1956 kapcsolatát érinti tanulmányában: Csorba László: Izraelita felekezeti élet Magyarországon a vészkorszaktól a nyolcvanas évekig. In: Hét évtized a hazai zsidóság életében. MTA Filozófiai Intézet kiadása, Budapest, 1990, II., 61-190.

 

Címkék:1992-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Zsidó szerepvállalás a magyar kommunizmusban, antisztálinizmusban és 1956-ban

A magyar zsidók, akik mintegy 5 százalékát, 1945 után pedig alig 1 százalékát adták az ország lakosságának, fontos, néha aránytalanul...

Asszimiláció helyett integráció

Magyarországon is, Izraelben is: Interjú Schőner Alfréddal Különös fintora a sorsnak, hogy míg itthon volt, az utolsó időben sokan bírálták,...

Close