Szombat előfizetés 2017

Elfogultságok

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

2005. november A jobbik.net szerzői egy nekrológnak álcázott gúnyiratot adtak közre Simon Wiesenthal halálának apropóján. Az „admin” nevű szerző által összehozott „szöveg” ellen az a fő kifogásunk, hogy nekrológnak álcázza magát. Nem kötelező senkiről sem nekrológot írni, de ha valaki ilyenre vállalkozik, az tartsa be az alapvető szabályokat – vagy pedig ne álcázza írását nekrológnak. Az alábbi szöveg ugyanis nemcsak a halottgyalázás fogalmát meríti ki, hanem a nekrológ műfaját is megszentségteleníti. Már a cím is kellőképpen ízléstelen: Simon eltávozott az örök (náci)vadászmezőkre – 2005. szeptember 20 . Ezek után a folytatás sem meglepetés.

„96 éves korában elhunyt a fáradhatatlan nácivadász, Simon Wiesenthal. A hőst bécsi otthonában, álmában érte a halál. (Emléked azonban örök, óh Simon.) S. W. küzdelmes élete során háromezer náci háborús bűnöst juttatott a megérdemelt siralomházba.”

Bár a szerző hősként emlegeti Wiesenthalt, és láthatóan a náci bűnösök sorsát is megérdemeltnek tartja, a zárójeles megjegyzés pikírtsége mindezt zárójelbe helyezi, és ellenkező értelművé teszi.

„A hős nácivadász 1908-ban, népes zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot. Legalábbis erre utal, hogy 89 rokonát vesztette el a holocaustban. A traumán azonban sikerült túltennie magát, és hősi igazságosztó misszióba kezdett.”

Ugyanez vonatkozik erre a szakaszra is. Honnan veszi „admin”, hogy Wiesenthalnak „sikerült túltennie magát a traumán”, s hogy a náci háborús bűnösök utáni hajsza nem a trauma következménye?

„Mint köztudott, Eichmann a Gestapo zsidókkal foglalkozó osztályát vezette a háború alatt, ami miatt felelősnek találtatott az Endlösung kitervelésében. Pfuj.”

A „pfuj” szócska alkalmazása, és a „felelősnek találtatott” kifejezés arra utal, hogy Eichmann a szerző olvasatában mégsem volt felelős, mi több, talán ártatlanul is ítélték halálra.

„Sasszemével lecsapott az agg bűnösökre, akiket katétereiknél fogva rángatott bíróság elé.”

Félreértések elkerülése végett: 1977-ben a náci háborús bűnösök jelentős része még nem volt oly „agg”. Legalábbis semmivel sem volt idősebb azon egykori kommunista funkcionáriusoknál, akiket viszont bizonyára minden további nélkül bíróság elé idéztetne a szerző, és az írásának helyet adó honlap mögött álló emberek – tekintet nélkül a bűnösök életkorára és egészségi állapotára. A nemzetközi jog egyébként a háborús bűnök és emberiségellenes cselekmények esetén azok el nem évülését szavatolja – minden bizonnyal helyesen, még ha a televízió képernyőjén megjelenő elaggott elkövetők megpillantása olykor szánalmat is ébreszt. Tetteik felsorolása azonban mégiscsak meggyőz arról, hogy a pereket, ha mégoly későn is, de le kell folytatni ellenük, akár náci, akár sztálinista gyilkosok.

„2001-ben Wiesenthal visszavonult. A zászlót szervezetének lánglelkű ifjai vitték tovább, akik 2004-ben meghirdették az »Utolsó esély« programot, a még megmaradt náci bűnösök kézre kerítése céljából. A küldetés sikeres volt. Az igazságra és tízezer dolláros jutalomra éhezők tömegei segítették őket a munkában, akik egymást taposva adtak hírt a tolókocsikkal kereket oldó, prosztatagondokkal küzdő gyilkosokról, többek közt az Ausztráliában rejtőző egykori nyilas gazemberről, Magyarország szégyenéről, Zentai pfuj Károlyról.”

Az „Utolsó esély” elnevezésű akciót lehet helyeselni, lehet támadni. Lehet azt mondani, hogy az egykori bűnösök már inkább szánalmat keltenek. Egyet nem lehet: semmisnek tekinteni az általuk elkövetett bűnöket, és koruk miatt erkölcsileg felmenteni őket, amint előző kommentárunkban már jeleztük.

„Marvin Hier bécsi főrabbi szavai szerint: »Amikor 1945-ben véget ért a holocaust, az egész világ megfeledkezett a történtekről. O volt egyedül, aki emlékezni akart…« Wiesenthal nagyságára utal, hogy nem elégedett meg az emlékezéssel. O emlékeztetett is. Teljes sikerrel. Küzdelmes életének hála, a gyalázatos holocaust emléke tovább él, és újra meg újra fájón sajog a szívekben. Az ifjak pedig megtisztult szívvel vizelhetnek gyilkos nagyapáik sírjára.”

Azon kívül, hogy „admin” tudatlan, mert Marvin Hier nem bécsi főrabbi, csak rabbi és a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ alapítója és doyenje, más is furcsa az idézett mondatokban. Ugyanis van valami „megható” abban, hogy a szerző afölött sajnálkozik, hogy Wiesenthal tevékenysége miatt él tovább a holokauszt fájdalmas emléke. Miközben ugyanezen a lapon többen és többször azt rótták fel, hogy nem emlékszünk eléggé és eleget olyan tragédiákról, mint Trianon. Emiatt sajnos aligha hihető, hogy tényleg azért ellenzi a szerző a holokausztra való emlékezést, mert „sajog a szívekben”.

„Wiesenthalt emberek milliói siratják. »Nincs szabadság igazság nélkül – mondta egyszer a holocaust mártírja. Szavait véssük mélyen szívünkbe. Egyszer még jól jöhet.”

Igaz, jól jöhet. A szerző nem is sejti, mennyire – különben nem írta volna le.

Címkék:2005-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Utolsó napok Gázában

Utolsó napok Gázában A zárt katonai övezet, Gáza felé tartok. Előttem egy autó halad, rajta felirat, „zsidó nem deportál zsidót”....

Földért semmit

Földért semmit Az utolsó izraeli katona távoztával boldogságban úszó palesztinok ezrei vették birtok­ba azokat a gázai területeket, ahol né­hány napja...

Close