Szombat előfizetés 2017

Égi csapás vagy égi áldás – a műholdas és kábeltelevíziózás hatása a társadalomra.

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Égi csapás vagy áldás?

Az információs szupersztráda jóvoltából mind több tévécsatorna közül választhatnak az izraeliek. De milyen hatásssal lesz ez a fiatal izraeli társadalomra?

Az izraeliek 2001-ben körülbelül 150-200 csatornát nézhetnek majd müholdon keresztül és ez a szám csak az első ugrás a kábelcsatornák mostani 40-es választékához képest. További tíz év múlva, amikor a digitális televízióadások feltételei megjavulnak, a nagy Információs Szupersztrádán nemcsak végtelen számú szórakoztató müsorhoz, információhoz juthatnak majd a zsidó állam polgárai, de interaktív viszonyba is léphetnek majd ezekkel. Ez a folyamat globális, mivel azonban Izrael társadalmi szerkezete még törékeny, így az új információs korszaknak sokkal kiterjedtebb hatásai lesznek, mint máshol a világban.

“A multikultúralizmus szép és jó”, fejtegeti Gideon Doron professzor, a Televízió és Rádió Hatóság elnöke. “Nálunk azonban a nemzetépítés folyamata még nem zárult le, még nem szilárdultak meg a társadalmi értékek”.

Pár évvel ezelőtt még a televízió 1-es csatornája jelenítette meg a nemzeti konszenzust. Nemcsak azért, mert ez volt az egyetlen, hanem azért is, mert elfogadták a konszenzus letéteményesének. A TV1 híreinek megtekintése valamikor

“nemzeti rituálé” volt. Senki sem telefonált a “Mabat” adása alatt… Még az éjszakai hírműsor nézettsége is elérte a 70 százalékot. Noha igazgatóságát az állam nevezi ki, a TV1 politikailag mindig is független volt, és költségvetésének túlnyomó részét is az előfizetési díjakból fedezte. És ugyan már évekkel ezelőtt elvesztette a legnagyobb nézettségért folytatott küzdelmet, színvonalas kínálatával a TV1 még mindig törekszik az össztársadalmi szószóló szerepére. Ez pedig – ha lazán is – összeköti a fiatal társadalom különböző szegmenseit. A társadalmi kohézió ugyan már a nyolcvanas évek elején a repedés jeleit kezdte mutatni, a tömegkommunikációban ez a folyamat addig nem érződött, amíg nem volt másik tévécsatorna. Akkor aztán az izraeliek hirtelen felfedezték a nézettségi indexet. A TV 2 közvéleménykutatóinak múlt évi felmérése szerint a nézők 44-53 százaléka őket nézte a főműsoridőben – szemben a közszolgálati tévé 21-27 százalékával. A szép új tömegkommunikációs világban azonban a televízió aligha lehet nemzeti agóra, legfeljebb tükör a különböző vallási vagy etnikai közösségek számára.

Ha az izraeliek nem a helyi hírekről kívánnak tájékozódni, akkor hat kábeltévés adás és több mint húsz műholdas csatorna közül választhatnak

– beleértve a CNN, a BBC és a Sky híreit is. Amikor szeptember 5-én a kora reggeli órákban terjedni kezdett ama katasztrófális kimenetelű libanoni akció híre, melyben 11 izraeli haditengerész halt meg, az izraeli elektronikus média mindaddig nem adott tájékoztatást az elesettekről, míg a történtekről az áldozatok családjait nem tájékoztatták. A kábeltévé előfizetők viszont tájékozódhattak, mert a CNN szerkesztőit efféle szempontok nem befolyásolják.

Ma az izraeli lakosság 65 százaléka kábeltévé-előfizető. Bár számosan siránkoznak azon, hogy a választék növekedésével egyenes arányban csökken az igazi néznivaló, a csatornák forradalma feltartóztathatatlanul halad előre.

Limor Livnat kommunikációs miniszter nemrég bizottságot állított fel, melynek feladata egy, a kábel és a műholdas csatornákra vonatkozó egységes terv kidolgozása. A Joszi Peled tábornok vezette bizottság a “Nyitott Égbolt” politikájára szólított fel. Egy további kereskedelmi csatorna engedélyezésén túl sajátos izraeli feladatot is ellátnak: öt, az izraeli társadalomban növekvő befolyású csoport számára indítanak kábelcsatornát. Külön adásokhoz jutnak majd a vallásosok, a szefárd zsidók, saját anyanyelvükön szólnak majd az “oroszokhoz” (a volt Szovjetúnióból bevándoroltakhoz), az amharául beszélő, Etiópiából bevándorolt falassákhoz valamint az izraeli arabokhoz.

A Peled-bizottság legnagyobb jelentőségű javaslata a digitális távközlés rendszeréhez való csatlakozás, amely 150-200 tévécsatornát vinne az izraeliek otthonaiba. Az átlag izraeli hálószobájába eljutó töméntelen színvonalas műsor és szellemi szemét valószínűleg kevésbé befolyásolja majd a nemzet identitását és kötődéseit, mint azt számos pesszimista politikus vélné. Sok eset tanúsága szerint az emberek a hazai gyártmányú szappanoperákat jobban kedvelik, mint például. a Dallas-t.

De ha a “világfalu” az izraeli nemzettudatra csak minimális veszélyt jelent is, még mindig fennmaradnak a túlzott szektarianizmus felől leselkedő kihívások. Amíg a közszolgálati TV a konszenzuskereséssel megszilárdíthatja a demokráciát, addig a multikulti tévé a társadalmi törésvonalakat mélyítheti el – állítja számos szakértő. A közszolgálati TV parlament, ahol a néző konfrontálódhat a tőle távol állók nézeteivel. A legnépszerűbb ilyen vitaműsor a heti kerekasztalbeszélgetés, a “Popolitika”. Bár a program időnként a “ki bírja túlüvölteni a másikat” produkciójába csap át, mégis arra készteti az izraelieket, hogy élesen ütköztessék nézeteiket.

Ugyanakkor mindenki elismeri, hogy a TV1 rossz közérzettől szenved. A hírei iránti érdeklődés csökken, aminek oka az elavult műsorszerkezet és a merev szervezeti rendszer.

Don Caspi, kommunikációs professzor kifejtette, hogy a megújuláshoz “az állami tévének olyan vezetésre van szüksége, mely képes arra, hogy félreállítsa az alkalmatlan embereket és modernizálja a szervezetet”. De a TV 1 nem teheti ki az utcára a veteránjait. A kormánynak kellene lépéseket tennie, hogy jó nyugdíjakat biztosítson a számukra, ám ez azért nem valószinü, mert a Netanjahu-kormány a hivatalbalépése óta harcban áll az IBA-val (az izraeli távközlési hatósággal) annak állítólagos baloldali elfogultsága miatt.

Don Caspi amellett érvel, hogy a közszolgálati televíziónak nem kell szomorkodnia a nézettségi index miatt s nem is kell lealacsonyodnia a nagy nézettségű, ám primitív műsorok színvonalára. “Inkább fejezze ki jobban a különféle csoportok nézeteit s így érezni fogja majd azt, hogy helye van a nyilvánosságban”.

Senki sem kételkedik abban, hogy a régi gárda távoztával előbb-utóbb átszervezik az állami televíziós hatóságot.

“Az IBA továbbra is független marad – ígérik a már készülődő újak – és olyan programokat fog készíteni, amelyeket a kereskedelmi csatornák biztosan nem: drámákat, tényfeltáró dokumnetumfilmeket. Az állami tévének az a feladata, hogy Izrael legmélyebbről fakadó kultúrális szükségleteit fejezze ki.

Novák Attila


Engedje meg magának a hagyományos újságolvasás kényelmét!

Fizessen elő a Szombat folyóiratra 2017-ben is!

Előfizetőink közt értékes ajándékokat sorsolunk ki:

szombat_20c.indd

Digitálisan is olvashatod a Szombatot vagy előfizethetsz 10 lapszámára itt.

 

Banki adatok:
Név: Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat
belföldi utalás esetén: OTP 11709002-20066703
külföldről történő utalás esetén:
IBAN: HU45 1170 9002 2006 6703 0000 0000 BIC(SWIFT) OTPVHUHB



Címkék:1998-03

1998. februári szám

Aliza Shenhar: Új tipusú Izrael-diaszpóra viszony Balázs Gábor: Izrael Állam megítélése a vallásos irányzatokban Rochelle Fürstenberg: Posztcionizmus - az új...

Milyen lesz a Zsidó Egyetem? –

Milyen lesz a Zsidó Egyetem? Az Országos Rabbiképző Intézet 1990-ben bővült főiskolai tagozattal, amelynek előkészítésében, megszervezésében és kezdeti finanszírozásában döntő...

Close