Egészen egyszerű fiatalember volt

PETŐCZANDRÁS

„Egészen egyszerű fiatalember volt”

Ilan Halimi január 20-án tűnt el párizsi, XII. kerületi lakásá­ból. Február 13-án találtak rá a főváros vonzáskörzetének számító Essonne megye Sainte-Genevieve-des-Bois nevű kisvárosának vasútállomása közelében. Az orvosok már nem tudtak rajta segíteni. A rendőrség február végén fogta el Halimi elrabló­ját, Youssouf Fofanát. Halimi halála nagy port kavart a francia közéletben. Szinte mindegyik politikai erő (bele­értve a szélsőjobbos nézeteket valló Philippe de Villiers vezette Mozgalom Franciaországért elnevezé­sű pártot, és leszámítva a szélsőbalon elhelyezkedő Marie-Georges Buffet ve­zette Francia Kommunista Pártot) részt vett azon a fel­vonuláson, amelyet Halimi emlékére rendeztek Párizs­ban. Hosszú évek óta ez volt ugyanis az első, tudatosan szervezett antiszemita indíttatású gyilkosság Franciaország­ban. A gyilkosság hátteréről Marc Knobellel, a Zsidó Szervezetek Fran­ciaországi Főtanácsának (CRIF) egyik vezető munkatársával beszélgettünk.

Knobel úr, első kérdésem nagyon egyszerű: ki volt Ilan Halimi? És ki Youssouf Fofana?

– Ilan Halimi egészen egyszerű fiata­lember volt, 23 éves, mobiltelefonokat árult egy párizsi üzletben. Nyíltan vál­lalta zsidóságát, gyakorolta vallását. Ja­nuár 17-én megismerkedett egy iráni származású lánnyal, aki megtetszett ne­ki. A lány január 20-án estére adott ran­devút a fiúnak, meghívta egy külvárosi partira, ahol is a fiút már várták az elrab­lói. Mint kiderült, a lány korábban an­nak a bizonyos Youssouf Fofana nevű elefántcsontparti származású muzulmán fiatalembernek volt a barátnője, aki az emberrablást kitervelte. Ilan Halimit az emberrablók több mint három hétig tar­tották fogva és kínozták a Párizs mellet­ti Bagneux-ben, egy pincében. Utána, amikor nem kapták meg az érte követelt 450 ezer eurós váltságdíjat a fiú család­jától (mintegy 125 millió forint. P. A.), Halimit az emberrablói gyakorlatilag ki­végezték. Maga Fofana is Bagneux-ben élt, itt szervezte meg a bandáját. A ban­da célja a pénzszerzés volt. Azt gondol­ták, hogy “minden zsidó gazdag, a zsi­dók összetartanak, ki fogják fizetni a váltságdíjat”. Fofana a gyilkosság után hazautazott szüleihez Elefántcsontpart­ra, azt remélve, hogy így megúszhatja a felelősségrevonást. Itt a hatóságok el­fogták. s mivel ő maga is francia állam­polgár, ezért az elefántcsontpartiak ki is adták a francia hatóságoknak.

Halimit meztelenre vetkeztet­ve, megbilincselve, betömött száj­jal, testén kínzások, verések és égetések nyomaival találták meg egy külvárosi vasútállomás mel­lett. A szakértők azt nyilatkozták, hogy a kínzások nyomai az iraki tú­szokon talált nyomokra emlékez­tetnek. Ez azt jelenti tehát, hogy ma már iraki háborút „játszanak” Franciaországban is?

Természetesen én nem fogalmaz­nék így. Ami biztos, hogy ez a társaság, amelyik ezt a bűnesetet kitervelte, na­gyon régóta ismeri egymást, egy he­lyen, ugyanabban a külvárosban lak­nak, és nagyon egyformán gondolkod­nak. Teljesen gátlástalanok, úgy érzik, bármit megcsinálhatnak céljaik érdeké­ben. Mivel semmilyen korlátot nem is­mernek, a gondolkodásuk logikája el­viheti őket a legvégsőkig. Ez történt ebben az esetben. A motiváció a pénz volt, de a háttérben alapvetően rasszis­ta attitűd állt – ami gátlástalan szemlé­lettel társult.

Maguk a helyszínek, a gyilkos­ság helye és a gyilkosok lakhelyei pontosan az emlékezetes novembe­ri külvárosi lázadás helyszíneinek felelnek meg. Bagneux, ahol Fofa­na és bandája Halimit tartotta, köz­ponti szerepet kapott a novemberi eseményekben, Aulnay-sous-Bois , ahol az az iráni származású 17 éves lány lakik, aki Halimit léprecsalta, szintén központi szerepet kapott az ősszel. Alain Finkielkraut, zsidó származású francia filozófus azt nyilatkozta, hogy a külvárosok láz­adása a köztársasági eszme elleni lázadás. Mondhatjuk azt, hogy ez a gyilkosság a köztársasági eszme el­leni gyilkosság?

Különbséget kell tenni az esemé­nyek között. A novemberi külvárosi láz­adás válasz volt jó néhány súlyos szoci­ális problémára. Úgy tűnik, a külváro­sok fiataljai nagyon komoly beilleszke­dési nehézségekkel küzdenek, egzisz­tenciális, identitásbeli problémákkal kell szembenézzenek. A fiatalok iskolákat, óvodákat, állami intézményeket gyújtot­tak fel, tehát, ha úgy tetszik, egyfajta kulturális szembenállásuknak adtak hangot, jelezve ezzel is, hogy valóban súlyos problémákkal küszködnek. A mostani helyzet természetesen nem ugyanaz, tehát az okok és a következ­mények sem ugyanazok. Ha erőszak van, arra a köztársaság intézményeinek meg kell találnia a választ. A helyszínek azonossága a mostani gyilkosság és a külvárosi lázadás esetében véletlennek minősíthető. Óvatosnak kell lennünk, nem szabad stigmatizálni a külvároso­kat. Ez semmiképpen sem lenne helyes. Tény, hogy a párizsi külvárosokban sú­lyos problémák vannak, de ezek hátteré­nek felderítése átfogóbb vizsgálatot igé­nyelne. A helyzet bizonyos francia kül­városokban valóban kényes. Mégis azt gondolom, hogy a külvárosok lakóinak többsége elítéli az ilyen jellegű cselek­ményeket. Nem szeretnék olajat önteni a tűzre azzal, hogy azonosítom a külvá­rosi lázadókat a gyilkosokkal.

Néhány hete Alexandre Adler, a Le Figaro Közel-Kelet-szakértője egy Népszabadság-beli interjúban arról beszélt, hogy az antiszemitiz­mus felerősödőben van a francia baloldali pártok táborában, különö­sen a szélsőbalnál, mert a szélsőbal nagyon kötődik a franciaországi muzulmán csoportokhoz. Ez az anti­szemitizmus antiimperializmusból, Amerika- és Izrael-ellenességből fa­kad. Mi erről a véleménye a mosta­ni gyilkosság kapcsán?

– Ez nagyon komplex kérdés. Ha je­len is van antiszemitizmus, az a szélsőbalnál van jelen, amelyik gyöke­reiben a XIX. századba nyúlik vissza, és nagyon erősen kapcsolódik ma is az egykori szovjet ideológiához. A fran­ciaországi XIX. századi szocialisztikus eszmékben kétségtelenül jelen volt egy szemlélet, amelyik azt hirdette, hogy a kapitalizmus alapja a pénztőke, és az, mint olyan, a zsidókhoz kapcsolható. Kétségtelen, hogy ez a szemlélet a baloldalon ma már kisebbségben van, de a szélsőbalon még létezik és nagyon ha­tásos. Ezt a szemléletet a sztálini Szov­jetunió is felerősítette, a XX. század­ban. Ma valóban tanúi vagyunk a szél­sőbal és bizonyos arab mozgalmak kö­zeledésének, és ennek vannak ideológi­ai kapcsolódáspontjai is. Ez keveredik a globalizáció-ellenességgel, Amerika- és Izrael-ellenességgel. Amerikát és Iz­raelt ezek a vélemények mint a „legfőbb ellenséget” állítják be az arab világ előtt. Természetesen emiatt is a mai arab és muzulmán világban az antiszemitizmus felerősödött. Amerikát úgy állítják be, mint Izrael legfőbb tá­maszát, próbálják Amerikát gyengíteni, hogy Izraelt meg tudják semmisíteni. Sajnos, léteznek olyan arab televíziós csatornák, ahol a zsidókat gonoszok­nak, aljasoknak állítják be, vagyis diabolizálják őket, akiket meg kell semmi­síteni. Ez nyilvánvalóan rossz hatást szül az arab fiatalok között. Ezek a bár­hol fogható tévéadások különösen vesz­élyesek a fiatalok gondolkodására.

Tehát a gyilkosság és a muzul­mánok között jelen lévő antiszemi­ta ideológia között mégis van kap­csolat.

Nagyon óvatosan kell fogalmazni. Ennek a gyilkosságnak az alapvető oka a pénz volt. Ez világos. Az antiszemitiz­mus ott érhető tetten, hogy Fofana és a bandája azt gondolta, “a zsidóknak van pénzük, tehát fizetnek”. Ez a tipikus an­tiszemita sztereotípia. Ugyanakkor a muzulmán vallást respektálni kell, hi­szen ez egy jelentős világvallás. Nem szabad a szélsőségesek és a muzulmán vallás közé egyenlőségjelet tenni. Tény viszont az is, hogy a szélsőségesek ma a demokratikus világot fenyegetik.

Erősödött az antiszemitizmus az elmúlt években Franciaországban?

– Sajnos, a helyzet romlott, újabb és újabb atrocitások érnek zsidó közössé­geket, vagy magukat zsidóknak valló személyeket. Általában a rasszizmus erősödött. Óvatosnak kell lenni és körül­tekintőnek, minden szempontból.