Szombat előfizetés 2017

Ebben nem ismerünk tréfát

Írta: Gadó György - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

SZÁMUNKRA, a hitleri vészkorszakot túlélő zsidók számára, akik mindannyian a legközelebbi hozzátartozóinkat veszítettük el Auschwitz poklában, hihetetlenül és megdöbbentően hangzik, mégis tény: akadnak a világban arcátlan gazemberek, akik tagadni merészelik a gázkamrák létezését, és a holocaustot, a nácik példátlan arányú tömeggyilkosságait a zsidók túlzásának, sőt koholmánynak tüntetik föl.

E gazemberek egyike egy Robert Faurisson nevű francia „professzor”, aki több mint tíz éve folytatja visszataszító tevékenységét a tudományosság álarcában. A demokratikus francia közvélemény szembefordul vele, bírói ítéletek is sújtják, ám hiába: Faurisson a szólásszabadsággal visszaélve tovább folytatja gyalázkodásait. Végül ez év szeptemberében három zsidó fiatalember megelégelve ezt az arcátlanságot és az igazságszolgáltatás tehetetlenségét – Vichy utcáin elkapja és alaposan helybenhagyja Faurissont.

A Világ című budapesti hetilap november 30-i számában Gazdag István mondja el az ügyet. Nincs sok köszönet benne. Körmönfontan megírt cikk ez. Olyan „tárgyilagos”, hogy az már szinte lefegyverző… Legalábbis így vélheti az, aki az auschwitzi gázkamrák felől ugyanolyan ,,elfogulatlanul” érdeklődik, mint mondjuk az antik Róma lakóházainak fűtési technikája iránt.

Gazdag István ismerteti Faurisson „elméletét”, nem mulasztva el megemlíteni, hogy ehhez a professzor egy „szocialista beállítottságú volt ellenálló és buchenwaldi deportált” írásaiból merített ösztönzést, továbbá, hogy nézetei terjesztéséhez egy ultrabalos kiadó és néhány olyan tekintélyes értelmiségi adott támogatást, aki semmiképp nem vádolható antiszemitizmussal.

Ezt az objektívnek ható bemutatást csak egy-két helyütt színezi olyan kifejezés, amelyből esetleg arra gondolhat az olvasó, hogy a szerző nem vallja a magáénak Faurisson nézetét. Azt írja például, hogy a gázkamrák megkérdőjelezésével a francia „híressé vagy inkább hírhedtté” vált és hogy elméletét először egy „fasisztoid lapban” publikálta. (Az én kiemeléseim – G. Gy.) Néhol idézőjelek alkalmazása is azt a benyomást keltheti, hogy a cikkíró nem ért egyet Faurissonnal. Másutt viszont olyan kifejezések állnak a cikkben, amelyek sokkal inkább rokonszenvről árulkodnak. Faurisson kálváriájáról beszél, majd azt mondja, hogy bár a professzor a maga téziseivel tudományos vitát akart kiváltani, „ehelyett merev elutasítás és boszorkányüldözés jutott osztályrészéül”. A Faurissont elmarasztaló egyik bírósági ítélet kapcsán (amelynek indoklását viszont mellőzi) a cikk leszögezi : „A bíróságok kompetenciája a történelem megítélésében több mint kétséges.”

Eszerint tehát csakugyan nyitott még a hitleri vészkorszakkal kapcsolatos legfőbb kérdés? Gazdag Istvánnak mintha ez lenne a véleménye. Vagyis a tárgyilagosság gondosan megszerkesztett látszata mintha elfogultságot takarna. A cikk olvasója annál inkább hajlik erre a véleményre, mivel a szerző mind a Faurisson „elméletével” ellentétes tényeket és bizonyítékokat mellőzi (no persze, ezek meghaladták volna a cikk kereteit…), mind pedig azt az információt, hogy van ország, ahol börtönbüntetés jár Auschwitz gázkamráinak tagadásáért. Mégpedig nem kommunista ország.

A Világ cikke a cím alatti „koptban” kiemelten tudatja az olvasóval: három fiatal támadta meg az idősebb férfit, aki a brutális bántalmazás következtében borda és állkapocstöréssel került kórházba. Ez a hangulatos bevezető jól illik a cikk tárgyilagosságához…

A szerző csak következetes, amikor cikke végén az elfogulatlanság és a zsidók iránti tárgyilagos jóakarat szellemében (persze csak, a „francia lapok” véleményét tolmácsolva…) úgy vélekedik, hogy „az ilyen és hasonló módszerek” (ti. a Faurissonnal szembeni tettlegesség) csak felhasználóiknak ártanak, és föltehető, hogy az esemény csak „újabb glóriát von majd Faurisson professzor feje fölé”. (Újabbat? Hát egy már volt?)

Hadd fejezzem be a cikk különös tárgyilagosságát bíráló soraimat egy csöppet sem tárgyilagos megjegyzéssel. Erre az a tény jogosít föl, hogy magam is húsznál több rokonomat veszítettem el az auschwitzi gázkamrákban.

Én, aki a közel-keleti háborúk kapcsán bőségesen megtapasztalhattam, mit ér a sajtó és a hivatalosság jó részének „tárgyilagossága” még nyugaton is, ha a zsidók vérével és életével szemben hatalmi érdekek esnek a latba, tökéletesen megértem „A zsidó emlékezet fiait” (így nevezték magukat Faurisson elagyabugyálói). És jómagam ugyan nem vagyok fiatal, de megígérhetem: nyilvánosság előtt fogom arcul ütni azt, aki az auschwitzi gázkamrák létezését kétségbe meri vonni.

Ennyivel tartozom halottaimnak és önmagamnak.

Címkék:1990-01

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Kaukázusi zsidóság?

Arthur Koestler: A tizenharmadik törzs. A kazár birodalom és öröksége

Csak a bűnbánat szabadíthat fel

Close