Döntsétek le a sírköveket

„Döntsétek le a sírköveket…”

1998 júniusában olvastam az Új Élet­ben, hogy Karádi Gábor rágalmazásért pert akar indítani a Szombat ellen, mert rossz színben tüntette fel őt a Kozma ut­cai temetőben végzett munkák eltűnt sok millió forintjával kapcsolatban. Megtuda­koltam a Szombat főszerkesztőjének tele­fonszámát, felhívtam őt New Yorkból, és az alábbiakat mondtam el neki, amit most, budapesti tartózkodásom alatt le­vélben megismétlek és nyomatékosítok.

1996 szeptemberében is Magyarorszá­gon jártam, s az őszi ünnepek előtt ki­mentem édesapám és más családtagja­im, a Rochlitzok sírjaihoz a Kozma utcá­ba, a 33/a parcellához. Öt sír, amiket unokafivéremmel New Yorkból tartatunk rendben, le volt döntve, a hatodik, amit nem mi fizetünk, épen állt, hasonlóan a körülötte levőkhöz. Anyámmal és hú­gommal ez volt az első észrevételünk, majd az, hogy sehol az ilyen vandalizmu­sokkor szokásos horogkereszt-mázolás, antiszemitizmusra utaló nyom, ellenke­zőleg: négy sírról az álló márványt mint­ha óvatosan tették volna a földre, csupán az ötödiket, amely mellett nem volt sza­bad hely, törték ketté.

Panaszt tettünk a temető irodájában, ahol közölték, hogy a rendbehozatal csak rajtuk keresztül történhet. Megállapod­tunk, hogy a négy lap helyreemeléséért és egy új felállításáért, annak szövegezé­séért ezer dollárt fizetünk unokafivérem­mel, akit helyből informáltam telefonon.

Néhány nap múlva találkoztam Zoltai Gusztávval, akinek elpanaszoltam a ron­gálást és céloztam arra, hogy helytelen a sírkövek visszahelyezéséért, ami egy óra alatt elvégezhető, húszezer forintot kérni.

Szeptember 23-án húgommal vissza­mentünk a temetőbe, a munkát kifogás­talanul elvégezték. Az irodában ellenben Karádi, a vezető, indignálódva fogadott, mert én őt bemószeroltam a Hitközség­nél, majd a megállapodástól eltérően a számlát nem unokatestvérem, hanem az én nevemre akarta kiállítani, mire közöl­tem, hogy ezek után csak a Síp utcában fizetek. Karádi, aki a Vasvári Pál utcai hit­községi körzet elnöke is, erre úgy feldü­hödött, hogy odaszólt egyik emberének: „Döntsétek le a sírköveket…”

A történtekről bejelentést tettem a X. ke­rületi rendőrkapitányságon, majd a Hitköz­ségen Zoltai Gusztávnak mondtam el, a Chevra Kadisának pedig kifizettem az ezer dollárnak akkor megfelelő 150 ezer forintot.

Az esetet Budapesten élő édesanyám és húgom igazolja, valamint a soraimhoz mellékelt levélmásolat, amelynek erede­tijét Garami Lászlótól, a Chevra elnöké­től kaptam, s amelyben bocsánatot kér Karádi viselkedéséért. Mindezeket részle­tesebben magnetofonra is mondtam, és átadtam a Szombat szerkesztőségének.

Tisztelt Regős Úr!

Hivatkozással személyes megbeszélé­sünkre, ígéretemnek megfelelően mellé­kelten küldöm az általunk rendbe hozott 4 db sírról a fényképeket.

A sírápolási szezon minden évben áp­rilistól október végéig tart, befizetéseket a tárgyév január havától lehet eszközölni.

Az esetleg külföldről érkező befizeté­seket kp. vagy csekken küldik, amely összeget a bankban átváltjuk Ft-ra.

Az összeg beérkezéséről levélben érte­sítjük természetesen a küldőt.

Továbbiakban értesíteni szeretném ar­ról, hogy tárgyaltam a temető vezetőjével panaszát illetően. Mint azt már személye­sen is elmondtam, Karádi úr magatartásá­ra, munkájára nem jellemző az a megnyil­vánulás, ami kettőjük között történt. Mió­ta ő irányítja a temetőt, a feladatok végzé­se sokkal szervezettebben, fegyelmezet­tebben történik, mint azt megelőzően.

Ön előtt is ismeretes az a sajnálatos esemény, ami a temetőnkben történt – több száz sír rongálása -, Karádi úr az Önnel való beszélgetés előtt egész más hivatalos ügy miatt nagyon felidegesítette magát, és sajnálatosan az Önnel való be­szélgetés folyamán, a vita során idegeire nem tudott megfelelően vigyázni, ezért történt részéről a nem megfelelő hang­nem használata.

Ezúton kérek elnézést az ő nevében is a nem megfelelő hangnemért.

A temetőben dolgozó sírápoló munka­társak több éve dolgoznak nálunk, mun­kájukért csak elismerést kaptak hittestvé­reinktől. Úgy érzem, hogy szükséges azt is leírnom, hogy ezek a dolgozók – akik mind más vallásúak – társadalmi munká­ban vállalják az egyedülálló, nincstelen hittestvéreink sírjainak ápolását.

Még egyszer elnézést kérünk a történ­tekért.

Hittestvéri üdvözlettel

Garami László igazgató

Budapest, 1996. szeptember 30.