Szombat előfizetés 2017

Dávid és Góliát

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Közösség, Világ

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223
Konzervatív és reformzsidóság az ortodox monopólium ellen

Amerikában az ortodox zsidó ellentéte a konzervatív vagy a reform-zsidó, Izraelben viszont a vallástalan zsidó. Amerika erős protestáns hagyományainak megfelelően mindenkitől elvárják, hogy vala­mely vallásos közösség tagja legyen, így az ortodoxiából kifelé lábaló zsidók (ha a zsidóságot fontosnak tartják) egy kevésbé szigorú vallási közösséget választanak maguknak. A baloldali szekuláris gyökerekkel rendelkező Izraelben viszont a „vallásos vagy nem vallásos” az alternatíva, ami éles választóvonal az izraeli társadalmon belül.

Izraelben a lakosság több mint fe­le szekulárisnak vallja magát, 15-20 százalékra tehető az ortodo­xok és ultra-ortodoxok aránya, a többi a „hagyományőrző” kategóriába sorolható. Tíz évvel ezelőtt a bennszü­lött izraeliek számára még szinte isme­retlen volt a reformzsidóság, ha tudtak is róla valamit, az Amerikából érkezett olék bolondériájának tartották, és való­ban: szinte biztos volt, hogy a nehezen föllelhető reformzsinagógákban a hé­bert erős amerikai akcentussal beszélő rabbira és hívekre találhattak. Ma már a mintegy húszezer, konzervatív és re­formzsinagógába járó hívő mintegy fele „bennszülött”, ifjúsági szervezeteiknél pedig ez az arány már szinte száz szá­zalék. Jelenleg húsz nem ortodox rabbi működik az országban és ennél több vár felavatásra. 1995-ben 200 pár kö­tött házasságot templomaikban. Az ál­lamilag egyedül elismert ortodox házas­ságkötések több mint 25 ezres számá­hoz képest ez semmiség, mindazonál­tal számuk 1994-hez képest megduplá­zódott. (Ennél jóval nagyobb, több mint ötezer azon izraeli párok száma, akik külföldön kötnek világi házasságot – az ország jogrendszere ezt elismeri – mert az ortodox rabbinátus szigorú sza­bályai szerint nem alkalmasak a házas­ságkötésre. Például: az egyik fél nem vált el az ortodox szabályok szerint vagy egyikük nehezen tudja zsidó szár­mazását bizonyítani.)

Jogaikat tekintve a nem ortodox irányzat követőinek szinte nulláról kell indulniuk, a vallás Izraelben ortodox monopólium. Csak az ortodox zsinagó­gák (mintegy ötezer) kapnak állami tá­mogatást, csak az ortodox jesivák diák­jai (mintegy 140 ezren) kapnak állami ösztöndíjat, csak az ortodox rabbik (630-an) kapnak állami fizetést. A helyi önkormányzatok mellett működő úgy­nevezett vallási tanácsok (a nálunk is­meretes kisebbségi önkormányzatok analógiájára ezeket vallási önkormány­zatokként lehet elképzelni), amelyek a tavalyi évben 350 millió dolláros támo­gatást kaptak a Vallásügyi Minisztérium­tól, szintén a lakosság körülbelül egy­ötödét kitevő ortodoxia befolyása alatt állnak. (Az izraeli legfelsőbb bíróság nemrég hozott döntése szerint a vallási tanácsokban a nem ortodoxoknak is helyet kell biztosítani és ezen okból fel is oszlatott egy olyan tanácsot, melyből utóbbiakat kizárták.) A nem ortodox át­ téréseket, házasságkötéseket és válá­sokat hivatalosan nem ismeri el az ál­lam. A reformzsidóság egyik vezetője, Uri Regev ügyvéd és rabbi, az elmúlt tíz évben negyven különböző ügyben fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, szá­mos esetben sikerrel. Az áttörés megfe­lelő médiavisszhangot is kapott.

Az alternatív zsidó hitgyakorlatnak kedvez a (poszt)modern korszak. A ko­rábban nemzetközileg kirekesztett Izra­el társadalma nyitottabbá vált, számta­lan csatornán zúdulnak befelé az infor­mációk, nem utolsósorban a rohamlép­tekben fejlődő zsidó Internet-rendsze­ren. A Rabin-gyilkosság és a szélsősé­ges ortodoxok egyéb excesszusai is számos izraelit késztettek arra, hogy a vallás mérsékeltebb formái felé fordul­janak. Az izraeliek nem vallásos több­sége, amely megdöbbentően keveset tud saját hagyományairól, inkább a mérsékeltek útját járva ismerkedne meg ezekkel. Az alternatív zsidó vallá­sos iskolákba jelentős a túljelentkezés, mert elfogadható kompromisszumot kí­nálnak a vallással, hagyománnyal nem sokat törődő állami iskolák és az orto­doxia merev hitgyakorlata között.

A félig-meddig páriastátusnak is megvannak az előnyei: az igazságtalansá­gokra érzékeny izraeli média nagy ré­sze rokonszenvezik ügyükkel. Mikor a Tórát vivő nő látványán fölháborodó or­todoxok tavaly rátámadtak egy reform­gyülekezetre, az atrocitás nagy média­visszhangot kapott.

Az izraeli legfelsőbb bíróság még 1995-ben elvi döntést hozott, amely szerint nem utasítható el nem ortodox közösségi rítus szerint betért zsidó fia­tal bevándorlási kérelme. Ez a reform- és a konzervatív zsidóságot nagy remé­nyekkel töltötte el (Szombat, 1996. ja­nuár). Ám az öröm korainak bizonyult, mert a választási harcát folytató Peresz miniszterelnök visszatáncolt. Az orto­dox szavazatok megtartása érdekében ismét ígéretet tett az Agudat Iszraél ne­vű ultra-ortodox szervezetnek, hogy fenntartja az ortodoxia államilag elis­mert betérési monopóliumát, amely „megóvja a nemzetet a kettészakadás­tól”. Az amerikai reform- és konzervatív mozgalom erre kampányt indított a vál­tozatás érdekében és úgy döntöttek, hogy ha kell, a nyomásgyakorlás eszkö­zeként fölhasználják az amerikai zsidó­ság Izraeli adományainak legfőbb forrá­sát, a United Jewish Appeal éves pénzgyűjtési kampányát (Izraellel ellentét­ben Amerikában a konzervatív és a re­formzsidóság sokkal erősebb az orto­doxiánál).

A változtatás amerikai híveit jóval a választások előtt fogadta Ramon mun­kapárti belügyminiszter is, aki kerek perec közölte velük: az ortodox szava­zatok szükségesek a munkapárt újravá­lasztásához, a békepolitika folytatásá­hoz. Az ortodoxia pedig ellentámadást indított: jelenlegi monopóliumát, ame­lyet csupán a status quo tart fenn, tör­vénnyel kívánja szentesíttetni. Netanjahu, az ellenzék vezére még szintén a májusi megmérettetés előtt jelezte, hogy kész elfogadni az ortodoxia javas­latait. (Izraelben hagyományosan az or­todox szavazatok kétharmadát-háromnegyedét söpri be a jobboldal – hogy ez alkalommal miként történt, arról lap­zártánkig nem értesültünk.) Jiszrael Rozen, az ortodox főrabbinátus egyik befolyásos tagja pedig azt javasolta a reform-zsidóknak, hogy hozzanak létre önálló vallásfelekezetet, amely „a” zsi­dóságtól éppúgy független volna, mint a moszlimok vagy a keresztények. Mér­téktartó személyek szerint a jelenlegi helyzetben a status quo fennmaradása lehet a reális elvárás.

Márciusban két telefonos közvéle­mény-kutatás is készült, amelyben azt tudakolták az izraeli polgároktól: támogatnák-e, hogy a nem ortodox vallás in­tézményei az ortodoxokkal egyenlő jogállást kapjanak?; hogy ne csak orto­dox rabbi előtt lehessen hivatalosan el­ismert házasságot kötni?; bevegyék-e a nem ortodoxokat a vallási tanácsok­ba?; tanítsanak-e a konzervatív és re­formzsidóságról az iskolákban? Az iz­raeliek 51-60 százaléka támogatta a fenti javaslatokat. Az ortodoxok köré­ben egy nem elhanyagolható kisebbség szavazott mellette; a hagyományhű, de nem ortodox népesség pedig fele-fele arányban mondott igent és nemet. A nem vallásosok többsége igennel sza­vazott.

Címkék:1996-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Hírek

5 538 000 LAKOS Ezt a szá­mot tette közzé a Statisztikai Hiva­tal áprilisban, Izrael Állam megalaku­lásának 48. évfordulóján. Ebből 4,6...

Töredezés

Történelmi léptékkel mérve nagyon fiatal, roppant heterogén, állandó válto­zásban lévő társadalom az izraeli, amely ráadásul folyamatosan hatalmas nyomás alatt áll....

Close