Szombat előfizetés 2017

Damaszkuszig hosszú az út

Írta: Várkonyi Tibor - Rovat: Archívum, Külpolitika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

VÁNDOROLT ISMÉT A KÖZEL-KELETEN Warren Christopher amerikai külügyminiszter. Washington siettetné a békefolyamatot, amely most érkezett el kritikus és egyúttal legkörülményesebb szakaszához. Izrael és Szíria, ha alacsonyabb szinten is és nagy vargabetűkkel, de párbeszédet kezdett; a kimenetele bizonytalan ugyan, de a legfontosabb, hogy Jeruzsálem és Damaszkusz fölvette az érintkezést.

Ellentmondó fordulatok

AZÉRT IS FONTOS EZ AZ ESEMÉNY, MERT A KÖZEL-keleti válságtérségben változatlanul ellentmondó fordulatok követik egymást. A közelmúltban nyugati katonai szakértők rábukkantak arra a figyelemreméltó hírre, hogy a változat­lanul állami tulajdonban lévő orosz Roszvoruzsennije fegyverexportáló cég ingyenesen negyvenöt 7 tonnás páncélozott katonai járművet szállít a gázai övezet és Jerikó palesztin rendőrségének. Ez a harckocsi korábban földerítő célokat szolgált, és tankelhárítóként is alkalmazták. Most, – így az orosz forrás – kifejezetten rendőri feladatra alakították át, de a tornyában meghagyták a géppuskaállást. Igaz, ez is fölhasználható rendfenntartó műveletekre.

Moszkvában aláhúzták, hogy a Roszvoruzsennije a hi­vatása szerint kereskedelmi vállalkozás, semmi köze a poli­tikához. A tranzakció kizárólag üzleti természetű – mondják, hiszen a cég korábban is a világ legkülönbözőbb tájaira nagy mennyiségben exportálta a járművet, és ha most a palesztinoknak ingyen adják, az csupán „hirdetés jellegű”. A fönt említett nyugati katonai szakértők, jóllehet maguk is tartózkodnak a politikai kommentároktól, ezért kétségbe von­ják a szállítmány „karitatív” szándékát.

A másik oldalról viszont a baloldalinak tekintett izraeli Haarecnek az az értesülése keltett föltünést, hogy a Rabin- kormány – így a lap – „rejtett kolonizációs programot” hajt végre a kiürítésre szánt arab területek egy részén. Gáza és Ciszjordánia határvidékén kibővítik az izraeli településeket, új összekötő utakat építenek, mint hangsúlyozzák, biztonsági megfontolásokból. A Haarec a jeruzsálemi arab tanulmányi intézetre hivatkozott, amely szerint ezzel a “titkos művelettel” már eddig 670 négyzetkilométert hasítottak ki a paleszti­noknak ígért területekből. A közel-keleti amerikai békealapítvány szerint Gázában egy év alatt húsz százalékkal növekedtek a zsidó települések; az ott lakók száma 4300-ról 5100-ra emelkedett, míg Ciszjordániában 12500-ról 13600-ra. Ezzel egy időben Nagy-Jeruzsálem is kitolja a határait. A Haarec közlésében vádolja is Rabinékat; ezzel a lépésükkel fékezhetik az amúgy is döccenőkkel indult békefolyamatot. A nyugati diplomaták viszont kifejezetten tagadják ezt.

Békét kötni Szíriával

ARRA HIVATKOZNAK, MÉGHOZZÁ HATÁROZOTtan, hogy Jichak Rabinnak eltökélt szándéka, még ha sietség nélkül is, békét kötni Szíriával, jóllehet tudja, a Damaszkuszig vezető út igencsak hosszú lesz. Erre utaló megerősítő jelként értékelik az izraeli parlamentben tartott forró légkörű vitát. Az egyik jobboldali ellenzéki képviselő idézte azt a Rabin-beszédet, amelyben a kormányfő azt ígérte, nem alkuszik Izrael ellenfeleivel. „Most ellenben – hangzott el a kommentáló megjegyzés – Asszad szíriai elnök közvetett megkeresésével a miniszterelnök megváltoztatta álláspontját”. „Igen – válaszolta Rabin -, ha a béke felé haladni álláspontváltozást jelent, akkor csakugyan módosítot­tam a politikámat. De soha nem adjuk föl Izrael Állam bizton­ságát.

Kifejtve ennek a részleteit, Rabin arra utalt, hogy hároméves átmeneti időszakkal rövid közeledési kísérletek követnék egymást.

A Golán-fennsík, amelynek izraeli kiürítése Asszad alapvető követelése, még belátható ideig biztonsági megfon­tolásokból izraeli katonai ellenőrzés alatt maradna.

Izrael nagykövetséget nyitna Damaszkuszban, míg Szíria egyelőre csupán diplomáciai irodát létesíthetne Jeruzsálem­ben (és nem Tel-Avivban, holott minden más külföldi képviselet ott működik még).

Izrael közvetlen autóbuszjáratokat indítana a szír fővárosba és Aleppóba, megkezdve a turisztikai kapcsola­tokat, az El A1 légitársaság ugyancsak Damaszkusszal megteremtené a légi összeköttetést.

Fokozatosan kiépítené a kulturális és kereskedelmi együttműködést.

Aszimmetrikus demilitarizálás; a Golán-fennsik, amelyről Szíria korábban háborítatlanul támadhatta az izraeli településeket visszakerülne damaszkuszi fennhatóság alá, az izraeli hadsereg azonban csak tíz kilométert vonulna vissza, megőrizve ellenőrzési pontjait.

Ez a Rabin-terv korántsem nyerte el Asszad szíriai elnök tetszését, hiszen a párbeszéd egészen a kezdetén tart, a konkrét témák megvitatásának még a közelébe se jutottak. De éppen az amerikaiak közvetítésével, valami már megrezzent. A tények apró, másutt jelentékteleneknek látszó részletekből állnak össze. A szíriai televízió, amely 1977-ben egyetlen képkockát sem közvetített Szadat egyiptomi elnök történelmi jeruzsálemi látogatásáról, és Camp David-et 1978-ban har­cias jelszavakkal kommentálta, most egyenes adásban, megjegyzés nélkül számolt be Rabin és Husszein jordániai király kézfogásáról. Amikor Dennis (Didi) Ross, a State Department közel-keleti megbízottja közvetítésre Damaszkuszba érkezett, a repülőtértől a fővárosba vezető gyorsutat békejelszavak díszítették.

De még ennél is beszédesebb, hogy Ross visszatérve Washingtonba, közel az Egyesült Államok kormányzati negyedéhez, diszkrét és kellemes villát ajánlott föl Itamar Rabinovicsnak, Izrael nagykövetének és Walid Mualemnek, Szíria vezető diplomatájának, hogy időnként egy-egy eszmecserére találkozzanak. A szíriai nagykövetről, azon kívül, hogy Asszad föltétien és bizalmas híve, kevés tudható, Rabinovics viszont miniszterelnöke külpolitikájának az egyik kulcsembere. Ez a nyugalmazott ezredes, aki a had­seregben Szíria ellen irányította a hírszerzést, később a tel-avivi egyetem dékánja lett, és doktori értekezését a szíriai kormányzati rendszerről készítette el. Bármikor szabad be­járása van az amerikai külügyminisztériumba; nem csupán egyszerű nagykövet a posztján, hanem rendkívül fontos személyiség Rabin külpolitikai terveinek a végrehajtásában.

A nagykövetek párbeszédén túl a légkör enyhülésének ugyancsak új jele, hogy Asszad mielőtt belement a kapcso­latfölvételbe, elővigyázatosságból eltávolította Ali Khaider tábornokot, a hadsereg titkosszolgálatának a főnökét, aki megátalkodott ellenfele minden közel-keleti békeközeledés­nek. Végül a félhivatalos kapcsolatfölvétel mellett elkezdődtek az árnyéktárgyalások is, kétféle érdekes köz­vetítőkkel. A szíriai Aleppóból sok zsidó üzletembernek sikerült az Egyesült Államokba kijutnia; őket is mozgósítot­ták, hogy alsóbb szinten egyengessék a közeledést. Ugyanak­kor vannak alig ismert izraeli újságírók (a föltevések szerint nem is ez az igazi foglalkozásuk), akiknek két útlevél van a zsebükben, és ha Londonban vagy Párizsban jelentkeznek a szíriai konzulátuson, minden akadály nélkül megkapják Damaszkuszba a beutazási vízumot.

A kép azonban így túlságosan szép és egyoldalú, mert a valóság bonyolultabb. Rabin szakaszos béketerve a diplomáciai közeledésről, a turisztikai, kereskedelmi és kul­turális kapcsolatok lépcsőzetes kiépítéséről, még egyáltalán nem nyerte meg Asszad tetszését. Az izraeli terv a Golanról való fokozatos kivonulásra sem a legfőbb akadálya a megál­lapodásnak. Asszadnak, noha nyíltan nem vallhatja be. még a Golánnál is fontosabb Libanon: mindenáron el akarja fogadtatni ottani tartós, ha szándéka szerint nem is végleges jelenlétét. Ezért mindennél erőteljesebben azt követelné Rabintól, hogy az izrali csapatok haladéktalanul távozzanak Dél-Libanonból, aminek Jeruzsálem számára kétségtelenül volna egy kézzelfogható előnye: a Teherán-barát és Irán által távirányított Hezbollah mozgalmat megfosztaná támadó bá­zisától. Arra ellenben Asszad nem hajlandó, hogy föladja most „stratégiainak” minősített együttműködését a perzsa vezetéssel. Ez pedig, ha nem is közvetlen, de indirekt fenyegetést jelent a zsidó államra.

Emiatt értékeli úgy Jichak Rabin, hogy az elkövetkező hónapok nehezeknek ígérkezhetnek. Neki az az elképzelése, hogy még az 1996 novemberén esedékes izraeli választások előtt népszavazást rendezne, elfogadtatni országa lakos­ságával a Szíriával előkészített békét. A miniszterelnök úgy véli, ez a népszavazás nyithatná meg a Damaszkuszig vezető utat, amely nagyon-nagyon hosszúnak ígérkezik.

VÁNDOROLT ISMÉT A KÖZEL-KELETEN Warren Christopher amerikai külügyminiszter. Washington siettetné a békefolyamatot, amely most érkezett el kritikus és egyúttal legkörülményesebb szakaszához. Izrael és Szíria, ha alacsonyabb szinten is és nagy vargabetűkkel, de párbeszédet kezdett; a kimenetele bizonytalan ugyan, de a legfontosabb, hogy Jeruzsálem és Damaszkusz fölvette az érintkezést.

Ellentmondó fordulatok

AZÉRT IS FONTOS EZ AZ ESEMÉNY, MERT A KÖZEL-keleti válságtérségben változatlanul ellentmondó fordulatok követik egymást. A közelmúltban nyugati katonai szakértők rábukkantak arra a figyelemreméltó hírre, hogy a változat­lanul állami tulajdonban lévő orosz Roszvoruzsennije fegyverexportáló cég ingyenesen negyvenöt 7 tonnás páncélozott katonai járművet szállít a gázai övezet és Jerikó palesztin rendőrségének. Ez a harckocsi korábban földerítő célokat szolgált, és tankelhárítóként is alkalmazták. Most, – így az orosz forrás – kifejezetten rendőri feladatra alakították át, de a tornyában meghagyták a géppuskaállást. Igaz, ez is fölhasználható rendfenntartó műveletekre.

Moszkvában aláhúzták, hogy a Roszvoruzsennije a hi­vatása szerint kereskedelmi vállalkozás, semmi köze a poli­tikához. A tranzakció kizárólag üzleti természetű – mondják, hiszen a cég korábban is a világ legkülönbözőbb tájaira nagy mennyiségben exportálta a járművet, és ha most a palesztinoknak ingyen adják, az csupán „hirdetés jellegű”. A fönt említett nyugati katonai szakértők, jóllehet maguk is tartózkodnak a politikai kommentároktól, ezért kétségbe von­ják a szállítmány „karitatív” szándékát.

A másik oldalról viszont a baloldalinak tekintett izraeli Haarecnek az az értesülése keltett föltünést, hogy a Rabin- kormány – így a lap – „rejtett kolonizációs programot” hajt végre a kiürítésre szánt arab területek egy részén. Gáza és Ciszjordánia határvidékén kibővítik az izraeli településeket, új összekötő utakat építenek, mint hangsúlyozzák, biztonsági megfontolásokból. A Haarec a jeruzsálemi arab tanulmányi intézetre hivatkozott, amely szerint ezzel a “titkos művelettel” már eddig 670 négyzetkilométert hasítottak ki a paleszti­noknak ígért területekből. A közel-keleti amerikai békealapítvány szerint Gázában egy év alatt húsz százalékkal növekedtek a zsidó települések; az ott lakók száma 4300-ról 5100-ra emelkedett, míg Ciszjordániában 12500-ról 13600-ra. Ezzel egy időben Nagy-Jeruzsálem is kitolja a határait. A Haarec közlésében vádolja is Rabinékat; ezzel a lépésükkel fékezhetik az amúgy is döccenőkkel indult békefolyamatot. A nyugati diplomaták viszont kifejezetten tagadják ezt.

Békét kötni Szíriával

ARRA HIVATKOZNAK, MÉGHOZZÁ HATÁROZOTtan, hogy Jichak Rabinnak eltökélt szándéka, még ha sietség nélkül is, békét kötni Szíriával, jóllehet tudja, a Damaszkuszig vezető út igencsak hosszú lesz. Erre utaló megerősítő jelként értékelik az izraeli parlamentben tartott forró légkörű vitát. Az egyik jobboldali ellenzéki képviselő idézte azt a Rabin-beszédet, amelyben a kormányfő azt ígérte, nem alkuszik Izrael ellenfeleivel. „Most ellenben – hangzott el a kommentáló megjegyzés – Asszad szíriai elnök közvetett megkeresésével a miniszterelnök megváltoztatta álláspontját”. „Igen – válaszolta Rabin -, ha a béke felé haladni álláspontváltozást jelent, akkor csakugyan módosítot­tam a politikámat. De soha nem adjuk föl Izrael Állam bizton­ságát.

Kifejtve ennek a részleteit, Rabin arra utalt, hogy hároméves átmeneti időszakkal rövid közeledési kísérletek követnék egymást.

A Golán-fennsík, amelynek izraeli kiürítése Asszad alapvető követelése, még belátható ideig biztonsági megfon­tolásokból izraeli katonai ellenőrzés alatt maradna.

Izrael nagykövetséget nyitna Damaszkuszban, míg Szíria egyelőre csupán diplomáciai irodát létesíthetne Jeruzsálem­ben (és nem Tel-Avivban, holott minden más külföldi képviselet ott működik még).

Izrael közvetlen autóbuszjáratokat indítana a szír fővárosba és Aleppóba, megkezdve a turisztikai kapcsola­tokat, az El A1 légitársaság ugyancsak Damaszkusszal megteremtené a légi összeköttetést.

Fokozatosan kiépítené a kulturális és kereskedelmi együttműködést.

Aszimmetrikus demilitarizálás; a Golán-fennsik, amelyről Szíria korábban háborítatlanul támadhatta az izraeli településeket visszakerülne damaszkuszi fennhatóság alá, az izraeli hadsereg azonban csak tíz kilométert vonulna vissza, megőrizve ellenőrzési pontjait.

Ez a Rabin-terv korántsem nyerte el Asszad szíriai elnök tetszését, hiszen a párbeszéd egészen a kezdetén tart, a konkrét témák megvitatásának még a közelébe se jutottak. De éppen az amerikaiak közvetítésével, valami már megrezzent. A tények apró, másutt jelentékteleneknek látszó részletekből állnak össze. A szíriai televízió, amely 1977-ben egyetlen képkockát sem közvetített Szadat egyiptomi elnök történelmi jeruzsálemi látogatásáról, és Camp David-et 1978-ban har­cias jelszavakkal kommentálta, most egyenes adásban, megjegyzés nélkül számolt be Rabin és Husszein jordániai király kézfogásáról. Amikor Dennis (Didi) Ross, a State Department közel-keleti megbízottja közvetítésre Damaszkuszba érkezett, a repülőtértől a fővárosba vezető gyorsutat békejelszavak díszítették.

De még ennél is beszédesebb, hogy Ross visszatérve Washingtonba, közel az Egyesült Államok kormányzati negyedéhez, diszkrét és kellemes villát ajánlott föl Itamar Rabinovicsnak, Izrael nagykövetének és Walid Mualemnek, Szíria vezető diplomatájának, hogy időnként egy-egy eszmecserére találkozzanak. A szíriai nagykövetről, azon kívül, hogy Asszad föltétien és bizalmas híve, kevés tudható, Rabinovics viszont miniszterelnöke külpolitikájának az egyik kulcsembere. Ez a nyugalmazott ezredes, aki a had­seregben Szíria ellen irányította a hírszerzést, később a tel-avivi egyetem dékánja lett, és doktori értekezését a szíriai kormányzati rendszerről készítette el. Bármikor szabad be­járása van az amerikai külügyminisztériumba; nem csupán egyszerű nagykövet a posztján, hanem rendkívül fontos személyiség Rabin külpolitikai terveinek a végrehajtásában.

A nagykövetek párbeszédén túl a légkör enyhülésének ugyancsak új jele, hogy Asszad mielőtt belement a kapcso­latfölvételbe, elővigyázatosságból eltávolította Ali Khaider tábornokot, a hadsereg titkosszolgálatának a főnökét, aki megátalkodott ellenfele minden közel-keleti békeközeledés­nek. Végül a félhivatalos kapcsolatfölvétel mellett elkezdődtek az árnyéktárgyalások is, kétféle érdekes köz­vetítőkkel. A szíriai Aleppóból sok zsidó üzletembernek sikerült az Egyesült Államokba kijutnia; őket is mozgósítot­ták, hogy alsóbb szinten egyengessék a közeledést. Ugyanak­kor vannak alig ismert izraeli újságírók (a föltevések szerint nem is ez az igazi foglalkozásuk), akiknek két útlevél van a zsebükben, és ha Londonban vagy Párizsban jelentkeznek a szíriai konzulátuson, minden akadály nélkül megkapják Damaszkuszba a beutazási vízumot.

A kép azonban így túlságosan szép és egyoldalú, mert a valóság bonyolultabb. Rabin szakaszos béketerve a diplomáciai közeledésről, a turisztikai, kereskedelmi és kul­turális kapcsolatok lépcsőzetes kiépítéséről, még egyáltalán nem nyerte meg Asszad tetszését. Az izraeli terv a Golanról való fokozatos kivonulásra sem a legfőbb akadálya a megál­lapodásnak. Asszadnak, noha nyíltan nem vallhatja be. még a Golánnál is fontosabb Libanon: mindenáron el akarja fogadtatni ottani tartós, ha szándéka szerint nem is végleges jelenlétét. Ezért mindennél erőteljesebben azt követelné Rabintól, hogy az izrali csapatok haladéktalanul távozzanak Dél-Libanonból, aminek Jeruzsálem számára kétségtelenül volna egy kézzelfogható előnye: a Teherán-barát és Irán által távirányított Hezbollah mozgalmat megfosztaná támadó bá­zisától. Arra ellenben Asszad nem hajlandó, hogy föladja most „stratégiainak” minősített együttműködését a perzsa vezetéssel. Ez pedig, ha nem is közvetlen, de indirekt fenyegetést jelent a zsidó államra.

Emiatt értékeli úgy Jichak Rabin, hogy az elkövetkező hónapok nehezeknek ígérkezhetnek. Neki az az elképzelése, hogy még az 1996 novemberén esedékes izraeli választások előtt népszavazást rendezne, elfogadtatni országa lakos­ságával a Szíriával előkészített békét. A miniszterelnök úgy véli, ez a népszavazás nyithatná meg a Damaszkuszig vezető utat, amely nagyon-nagyon hosszúnak ígérkezik.

Címkék:1994-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Innen-onna

LONDON: Október 3 és 16 között rendezték meg a X. Zsidó Filmfesztivált. Az előző években tematikus volt a program, például:...

Képzelt beteg – Der imaginer Kranke

A Bukaresti Jiddis Színház, a határontúli magyar színházak fesztiváljára (!) érkezett Magyarországra. Az alkalmat felhasználva a Goldmark teremben Georg Kreisler:...

Close