Chaim Herzognak – Izrael elnökének beszéde a külföldi zsidó közösségekhez az 1991 – 5751 évi függetlenségi nap alkalmából

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Izrael

Barátaim!

Izrael függetlenségének 43. évfordulóját különleges év múltán ünnepeljük. Szinte közhellyé vált a szó: cso­da. Hiszen mi másnak lehetne nevezni Saddam Husszein terveinek meghiúsulását, mikor azzal fenyegetett, hogy felégeti, elgázosítja és elpusztítja Izrael nagy részét. És mi másról lehetne beszélni a második exodus, a Szov­jetunióból történt nagy arányú zsidó bevándorlás kapcsán, mikor az elmúlt 12 hónapban több mint 200.000 ember érkezett Izraelbe?

A térség új rendjének megteremtése a háború után bizonyára nehéz lesz, és hosszadalmas erőfeszítéseket igényel. Izrael államának komoly kihívásokkal kell majd szembenéznie. Aki azt hiszi, hogy az arab államokat könnyű az egymás közötti megegyezésre bírni, az nem ismeri az arab világ realitását. Ez belső ellentmondások­tól és ellentétektől terhes, amit az is jelez, hogy az Intifáda-gyilkosságoknak maguk az arabok a fő áldo­zatai.

Az Arab-izraeli konfliktus kétségkívül fontos kérdés, melynek megoldására erőfeszítéseket kell tenni, de sok­kal kevésbé veszélyes, mint az iszlám fundamentaliz­mus, nem csak a térség országait fenyegeti, hanem a Szovjetunió öt muzulmán köztársaságának 60 millió la­kosát, sőt talán Kelet-Ázsia országait is.

Nem az arab-izraeli konfliktus okozta Kuvait iraki lerohanását, Afganisztán szovjet megszállását, az irak-iráni háborút vagy Libanon feldarabolását.

Nem szándékozom most részletekbe menően kifejte­ni, milyen politikai rendezést látnánk szívesen. Re­ménykedjünk abban, hogy Irak Izrael elleni támadásai és Izrael állam önmegtartóztatása bátorítólag hatott néhány arab országra, hogy új módon közelítsenek Izraelhez. Bárcsak meg tudnánk győzni szomszédainkat arról, az európai modellt véve alapul közös erővel létrehozzuk a közel-keleti közös piacot. Szinte korlátlan lehetőségek nyílnak mind előttünk, mind az egész térség előtt az orosz emigrációval, mely annyi tehetséget, tudást és szakértelmet hoz.

Az orosz alijának Izraelre és a közvetlen térségre gyakorolt hatása jelentős. Ugyanakkor a zsidó törté­nelem szempontjából ez nem csak fenyegetett emberéle­tek megmentését jelenti, hanem egy nép örökségének és identitásának visszaadását egy olyan széles réteg­nél, mely valamikor a legtermékenyebb zsidó közösség volt, és melyet 70 éven keresztül erőszakkal megfosz­tottak múltjától és önmagától. A befogadás óriási kihí­vás mind fizikai, mind pszichológiai értelemben. Hatalmas erőfeszítéseket kell tennünk, igénybe véve minden erőforrást.

Amit eddig tettünk, annak megvan és meg kell le­gyen a gyümölcse Izrael és a világ zsidósága közötti együttműködésben, mely új dimenziókat ért el eddig is az önkéntes adományok területén. Nagyszerű dol­gok történtek Izraelben, annak ellenére, hogy szo­morúan, de be kell vallani, akadt néhány tévedés, és vannak nyugtalanító körülmények. Tízezreknek van azonnal szüksége házra, munkalehetőségre. Tisztában vagyunk azzal, hogy a foglalkoztatottság növelése az iparon, a kereskedelmen és a kutatáson múlik. Ezek milliárdos nagyságrendű beruházási tőkét igényelnek.

A világ zsidóságának felelnie kell erre a kihívásra. Az eddigi válasz jelentős ugyan, de nem kielégítő. A történelem soha nem fogja megbocsátani nemzedékünk­nek, ha nem tud megfelelni ennek a hatalmas kihívás­nak. A világ zsidóságának csakúgy, mint Izrael népé­nek, meg kell sokszoroznia erőfeszítéseit, hogy szembe tudjon nézni az orosz zsidók bevándorlásából adódó új helyzettel. Nem vallhatunk kudarcot. A világ zsi­dó közössége minden egyes tagjának fel kell ismernie, mekkora súllyal nehezedik rá a felelősség. Kívánom, hogy Izrael békében, gazdasági növekedésben élje meg 44. évét, teljesedjen ki a zsidó nevelés és szolidaritás.

Mindannyiotoknak Chag Sameach (Örömteli ünnepe­ket).

(Rövidített szöveg)

 

Címkék:1991-05

[popup][/popup]