Szombat előfizetés 2017

Braham egy levitézlett nyilasról

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A második világháború után az egykori tengelyhatalmak országaiból a szélsőjobboldali és náci kollaboránsok közül, aki csak tudott, Nyugatra menekült. Jó néhányuknak valami módon sikerült beférkőznie az Egyesült Állomokba, ahol eltitkolva múltjukat, nem egyszerűen csak letelepedtek és éltek, de a politikai életbe is bekapcsolódtak. A magyarországi vészkorszak világszerte elismert kutatója, a nagysikerű magyarországi Holocaust-monográfia szerzője, Randolph L. Braham professzor ennek a díszes társaságnak egyik prominens tagját leplezi le a Midstream idei nyári dupla számában.

Mint írja, Pásztor László 1957-ben került az Egyesült Államokba, egyelőre tisztázatlan körülmények között és sötét múltjáról hosszú évekig jószerivel semmit sem tudtak. A tisztességes és jóhiszemű amerikaiak nem is gyanították, hogy a Nyilaskeresztes Pártban játszott szerepet a háború előtt, de főleg Szálasi véres országlása idején. Pásztor 1921ben született Felsőelemérben, majd Törökbálinton élt. Itt lett tagja a Nyilaskeresztes Pártnak 1939-ben. Előadásokat tartott a párt céljairól, a kisebbségekről, a zsidókérdésről. 1942-ben a párt ifjúsági szervezetének körzetvezetője, magyarán: az országban működő ifjúsági csoportok közül félszáz tartozott az irányítása alá.

1944. október 15-én az országot március óta megszállva tartó nácik segítségével a nyilasok puccsal átvették a hatalmat. Pásztor pályafutásában fordulat állt be, szerepe megnőtt. Ő lett az összekötő a nyilaspárt és a németek között. A berlini magyar követségen jutott beosztáshoz, s azt kapta feladatául, hogy jelentse, munkatársai közül kinél tapasztal rokonszenvet akár az angolszászok, akár az oroszok iránt, illetve kit talál „defetistának”. A kor e kedvenc kifejezését azokra a józanul gondolkodó és tisztán látó emberekre alkalmazták, akik nem hittek vakon a német fegyverek győzelmében és akik tudták, hogy Hitler társaságába és véres kalandjába keveredve Magyarország szintén elveszíti a háborút. Ezen kívül Pásztor a nyilas miniszternek, a hírhedt Mecsér Andrásnak lett a személy titkára.

1944. december 5-én a debreceni ideiglenes kormány által létesített biztonsági rendőrség letartóztatja, majd Népbíróság elé kerül 1946. március 14-én hirdettek ítéletet ügyében. Bűnösnek találták abban, hogy önként lépett be a nyilaskeresztes pártba, tagkönyvének száma 46 206, s ott mint. az országos ifjúsági szervezet vezetőjének helyettese ténykedett, öt évi börtönre ítélték és 10 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Fellebbezett, ügyét a Népbíróságok Országos Tanácsa tárgyalta újra. Másodfokon büntetését leszállították kétévi börtönre, és politikai jogainak gyakorlásától 5 évre tiltották el. Büntetését letöltötte.

Az 1956-os magyar forradalom után került az Egyesült Államokba. Ott szinte azonnal bekapcsolódott a magyar emigráció tevékenységébe és a republikánus párt etnikai csoportokat tömörítő szervezetében jutott egyre nagyobb befolyáshoz. Ezt a szervezetet Republican Heritage Groups Council-nak (RHGC) hívták, az 1952-ben alakult etnikai csoportból fejlődött ki 1969-ben. Megalakulásában Pásztor személyesen is nagy szerepet játszott és a kezdet kezdetétől tagja volt a vezetőségének. Amerikába érkezése után Béky Zoltán vonta be őt az Amerikai Magyar Szövetség munkájába. Rendkívüli ambícióval dolgozott, de abban a szélsőjobboldali, antiszemita szellemben, amit magyarországi „előéletéből” hozott magával. Emiatt vitái támadtak a szervezettel, még perbe is keveredtek, olyannyira, hogy útjaik kettéváltak. 1984-ben Pásztor új szervezetet alakított, s az Amerikai Magyarok Országos Szövétségének lett a vezetője. Magyar és kelet-közép-európai ügyekben elismert politikai korifeusként kezelték, annál is inkább, mert a republikánus párti Heritage Groups Council-t ő szervezte meg és az etnikai szervezetet ő állította a NixonAgnew páros mögé abban a kampányban, amely az elnökségért folyó versenyben sikert is hozott. Pásztornak az lett a jutalma, hogy az RHGC vezetését bízták rá.

A republikánus adminisztrációban igénybe vették szakértelmét. Fogadták a Fehér Házban, a Nemzetbiztonsági Tanács kikérte szakvéleményét, 1987-ben az energiaügyi miniszter szakértőként foglalkoztatta őt egy magasszintű tanácsadó testületben. A BushóQuayle kampányban szintén szerepet szántak neki, noha múltjáról már napvilágra került egy és más. Ha mindent nem is tudott, de sok mindent kiderített róla Larry Cohler, és amit megtudott, azt megszellőztette a washingtoni Jewish Week című lapban. A leleplezés nyomán akkora felháborodás támadt, hogy a republikánus kampányvezérkar Pásztort lemondásra szólította föl. Néhány hasonszőrű társával együtt távozni kényszerült az RHGC vezérkarából. James Baker, jelenlegi külügyminiszter, aki a kampányfőnök tisztét töltötte be, nyilatkozatban fejezte ki sajnálkozását amiatt, hogy hagyták magukat félrevezetni és hogy nem voltak elég körültekintőek támogatóik megválogatásakor. A nyilatkozatban egyebek között az áll, hogy „kampányunkban nincs helye az antiszemitizmusnak, a fajvédelemnek, az elvakultságnak, s olyan embereknek, akik ilyesmit képviselnek”.

Legyen tanulság ez mindenütt, és mindenki, minden párt számára, amely részt vesz a politikai életben és választásokra készül.

Címkék:1989-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Hit Isten kegyelmében

A felelősség körül

Close