Botlatókövek

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Roskó Gábor / 2007 május Robert Graves saját önéletrajzát első világháborús katonaéveire redukálta. A saját életrajzom a Ráday utca hétről, pontosabban annak légópincéjéről szól. Az ostrom alatt még valami kincset is elástak ott, és soha senki nem találta meg. A pincében sokan rejtőztek, bujkáló zsidók, és katonaszökevények. Mivel a hely teljesen körbejárható volt, így lehetett a nyilas járőrök elől és előtt elrejtőzni.

  Botlatókő a Ráday utcában  
  Botlatókő a Ráday utcában  

A ház lakóit azonban rendszeresen igazoltatták. S édesanyám emlékei szerint ott mondattak miatyánkot egy gyönyörű tűzpiros hajú zsidó kislánnyal, aki csengő hangon teljesítette a keretlegények kérését.

Az én későbbi képzeletemben és rémálmaimban a légó úgy jelent meg, mint ahol minden megtörténhet, és meg is történik. Ott üldöznek tábori csendőrök az egyre szűkülő vasajtókon keresztül, és oda viszik Szerb Antalt, Radnótit, és a többieket. Mindenkit. Minden itt történt a Ráday hét alatt. Akkor, hogy lehet az, hogy a Ráday ötben is laktak zsidók? Valamint szerte a városban, és szerte Európában. És ezer éve vándorolnak, és próbálnak megfelelni az éppen aktuális hatalomnak. De ez valahogy soha sem sikerül igazán.

Rémálmaim szünetelnek, de nem múltak el. Ezek után, ha valaki megbotlik egy kőben, alaposan nézzen a lába elé.

Roskó Gábor

*

Roskó Gábor képzőművész fenti szövege a Stolpersteine (Botlatókövek) című képzőművészeti akció megnyitóján hangzott el április 27-én a Ráday utcában.

Günter Demnig kölni művész kis betonkockára applikált réztáblákba vési a holokauszt idején elhurcoltak nevét, születésének és deportálásának időpontját, valamint meggyilkolásának helyszínét. Az így készült, macskakőre emlékeztető Stolpersteine-t az áldozat utolsó szabadon választott lakhelyének bejárata előtt a járdába illeszti. Mára mintegy nyolcezer ház bejárata előtt „botolhatnak” a német városok és falvak lakói a környékükről elhurcolt szomszédok személyes történetébe.

Minden egyes követ privát adományokból finanszíroznak. Németországban 95 euró – kb. 25 000 forint – szükséges ahhoz, hogy újabb kő kerülhessen letételre. Az anyagi háttér biztosítása után helyi önkéntesek – sokszor fiatalok, iskolások – segítenek a szervezésben, kutatják fel az áldozatok pontos adatait, elhurcolásuk történetét, keresik fel a világ minden táján élő hozzátartozókat.

Berger Ágnes projektvezetésével, 2007 tavaszán Magyarország városaiban és falvaiban is útjára indult a Stolpersteine-akció. Mint honlapjukon (http://www.macskako.net) írják, céljuk, hogy az emlékező macskakövek és a projektet kísérő kerekasztal-beszélgetések közös gondolkodáshoz vezessenek a magyar és német múltfeldolgozás stratégiáiról, és impulzusként szolgáljanak további hazai kortárs művészeti reflexiókhoz.

2007 áprilisa és augusztusa között Günter Demnig elhelyezi az első emlékező macskaköveket magyarországi városokban és falvakban. Ehhez kapcsolódva a 2B Alapítvány és a kölni NS-Dokumentationszentrum közös kiállításon mutatja be a magyar közönségnek Demnig eddigi munkáját.

A magyarországi akció elnyerte a német-magyar kulturális együttműködéseket elősegítő Bipolar támogatását, az első köveket így a német kulturális tárca segítségével helyezik el Magyarországon. A támogatás lejártával, a tervek szerint itthon is a németországihoz hasonló civil alapon, adományokból folytatódhat tovább a kezdeményezés.

Címkék:2007-05

[popup][/popup]