Szombat előfizetés 2017

Piac, Piac (elbeszélés)

Írta: Bornemissza Iván - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Bornemissza Iván

Piac, piac*

  • Hó-ha-hó-ha-hó. Ssssssss…

  • Zs-zs-zs-zs. Sihú, zsi-hú…

  • Zsidó?

  • Zsidó!

  • Zsidó?!

  • Zsidó.

  • Kérném, mi is a zsidó…?

  • Emberek! Mi a zsidó?

  • Azaz! Hát tik.

  • Ni az, mi? Ki zsidó?

  • Mi? Miki zsidó?!

  • Ki?

  • Te!

  • Te?

  • Mi!

  • Ő!

  • Ők?

  • Én?

  • Háát… akár te is.

  • Mi zsidók vagyunk.

  • Ahá, akkor ti biztosan zsidók vagy­tok!

  • Hát… ja.

  • De úgy! Olyan igaziak.

  • …én egyszer láttam egyet…

  • …egyszer volt egy zsidó barátnőm…

  • …nekem zsidó az ügyvédem…

  • Szaladj a zsidóhoz szappanért! Ne­sze három piaszter. Három dénár. Há­rom forint. Három rubel. Három zloty. Három sékel. Tessék elmenni, na!

  • Akkor három sékelért hozok zsidót a szappantól…

  • Móric…!

  • …na aztán a zsidó orvosok, öre­gem…

  • Én nem engedném, hogy hozzám nyúljanak!

  • Te, láttad azt a szép vöröset?

  • Juditnak mondja magát.

  • Gyönyörű!

  • Szép.

  • A magunkfajtákkal nem állnak össze.

  • Nagyon jók az ágyban, jól szeret­nek, azt mondják…

Lassúak…

  • Forróak…

  • Odaadóak…

  • Mind romlott…

  • Koszosak…

  • Nem-nem! Mosdanak, barátom, kó­serek ezek!

  • Azt mondja nekem „X” – jóravaló zsidó ember -, mi lenne, ha…

  • Hallgasson! Maga már túl van az ötödik „X”-en a mai nap, hát ne zsidóz­zon az én sátramnál!

  • Há’ mi? Dehát…!

  • Nahát!

  • Hűha!

  • Zistenbe’!

  • Hogyan?

  • Én értelmiségi!

  • Ő nagy műveltségű!

  • Én nem vagyok anti…!

  • Igen-igen, ő nem szemita!

  • Mi tudjuk, halleluja!

  • Mi látjuk, hozsanna!

  • Mink mossuk ám a kezeinket!

  • Rosenblum, mossa már meg a ke­zét! Egyébiránt, kér egy kis kolbászt?

  • Maga kaján!

  • Ha-ha-ha-ha-ha! Jól mondja, a ka­ján tréfálkozok. Látom, elértett!

  • Csendőr!

  • Rendőr!

  • Szabotőr!

  • Na, Rosenblum! Ezt a maflást azért kapod, mert mért nem magyarosítottad a nevedet!

  • Thelokippinoszra, vagy Laticervusra. Ne mesélj nekem itt Szabóról meg Tóthról. Azt hiszed, nem tudunk róla, hogy azért akartok ilyen nevet, mert asszmili… amisszil… mert el akartok vegyülni, el akartok tűnni a nemzet­ben! Itt ilyen nem lesz, barátom!

  • Ne beszélj itt nekünk a török-tatár- tót vérről, mert nem maradunk ezzel – uehhh! – az adósod. Töröld meg az or­rodat!

  • Kamatostul kapsz vissza minden kölcsönt, ahogy mindenkor akartad is.

  • Látom, kérdés bujkál a szemed­ben. Ezt azért kapod, mert nincsen raj­tad… mert van rajtad… Mi a franc ez a fejeden?

Ez, jó uram, egy vallási…

  • Ja, mint a nyolcágú gyertya. Az se normális nektek.

  • Büdös a halad!

  • Nem büdös…

  • Büdös zsidó! Tegnapi áruval!

  • Mai…

  • Mi?! Hogy lehetne holnapi?! Mit hangoskodsz itt?

  • Nem, uram…

  • Drága a halad!

  • Nem!

  • Olcsó a halad! Túl olcsó!

  • Nem!

  • Rossz helyen árulsz!

  • Nem!

  • Tűi jó helyen árulsz!

  • Nem, közepes hely ez…

  • De hát ezek zsidó halak!

  • Ezek keresztény halak!

  • Átkeresztelkedett halak!

  • Ateista halak!

  • Kommunista halak!

  • Jobbközép halak!

  • Cionista, nemzeti, köpönyegforga­tó halak!!

  • Ugyan, ezek alig-alig halak…

  • Eh, erősek, kozmopolita, judeoplutokrata halak ezek.

  • Uram, hát szegény vagyok én, mint a templom…

  • Ezek akkor is zsidó halak!

  • Igen, uram! Ezek orosz zsidó ha­lak, ez az egy szál itt német zsidó hal, ezek a szegény nyeszlettek meg dél-je­meni szovjet szocialista zsidó halak. Alig van húsuk. De látná csak az ameri­kai zsidó halakat. Kövérek, mint a li­bák! Tudja, azt mondják, mind vakon jönnek a világra…

  • …zszszsi-zsi-zsí, si-si-sí, hi-hi-hí, ho-ho-hó…

  • Do-do-dó!

  • Hallotta?

  • Hallottam?

  • Ki 32?

  • Milyenek?

  • A kis szakállas, ordibálós rabbi er­re tart.

  • Biztosan békével jön. A mi gyer­mekünk.

  • De ti öltétek meg!

  • De nektek!

  • Akkoriban volt elég istenünk.

  • De ő más. Moralista, internaciona­lista, filozófus!

  • Ja! Kettőt csinált egy istenből.

  • Egy az! Csak most már a tiétek is.

Ch! Nem értem! Ez így baromság. Hogy lehet kettő egy. Azt mondod, a ti istenetekhez imádkozzam sokadízig- len. Nekem nem kell a ti istenetek.

  • Paul…! Paul…! Hogy beszélhetsz így? Ez ugyanolyan dolog, minthogy te egy gyékényen árulsz Pierre-rel. Ugyan­azt a birkát áruljátok, csak más a vevő­körötök. Ő zsidó, te meg nem. Ugyan­azt az istent vallja, csak másként. Te haragszol rá, mert kitalálta a merkanti­lizmust és az innovatív, rugalmas me­nedzsmentet. De ezeket eltanulhattad, eltanultad, és most neked is jobban megy az üzlet. Adózik, nem is keveset. Ha koldusbotra jutsz, ő mindennap ad­ni fog egy sékelt, mert ilyen a vallása.

  • Igen, de mindig nyájas, vigyorog. Úgy érzem, már megint jól járt. Megint előrébb van, mint én. Mi oka lenne foly­ton somolyogni, meg mi oka titkolózni állandóan, ha nem ver át?

  • Te, amice, a stupidum non plus ult­rája vagy. Egy igazi unikum. Keblemre! Miért ne titkolózna, mikor még a kippáját, a haját is kiröhögöd? És tudod mit? Az jár jól, aki jól akar járni, mármint aki úgy érzi, jól van járva. Hiszen írva lesz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz, ne akarj mindig többet és többet, mert füstbe megy a terved, hogy jól érezd magad. Ha méricskélsz. He akarj jól jár­ni, és máris jól jársz. Jól jársz el. Ezek­nek ilyen a vallásuk. Hogy az életet kell szeretni, igaznak és igazságosnak kell lenni, mert az igazságnak van lakhelye a földön. Ad maiorem dei gloriam szeretendők barátaid, miként te magad is. Hisz benne egyesül minden, illetve mindenki, aki így akarja. Azaz aki hisz az életben, azaz Istenben. Olyan Ő, mint egy nagy kerek asztal. Egy levesestállal a közepén. Az járul oda, aki akar. Aki nem, az szomorú marad. A zsidók élik az életüket, mert a jegyük csak er­re az életre szól. Ez a legéletrevalóbb, legéletszeretőbb nép. De ez nem szida­lom, hanem dicséret. És kívánom ne­ked is, szeresd meg az életet. Ha szakí­tasz isteneddel, nem hányhatod fel egy istenes nép derűjét, hitét. Milyen ala­pon? Hited – neked is lehetne. Az élet maga tanújele kiválasztottságodnak. Gondolkozz, amíg értesz, láss, amíg nézhetsz. Addig jó, amíg látsz. Ha, Paolo, én most…

  • Magyar vagy te, hogy ilyen jól isme­red a magyar kultúrát? Merthogy idéz­gettél itt amolyan versféleségeket.

Kultúra, Paolo, tudod, mi az? Mű­velni valamit, művelődni, azaz művel- tetni, törekedni valami felé? Á, ezek csak versek. Szép magyar versek. Leve­leim kétezer ével későbbre. Egyébként magyar vagyok. Magyar zsidó.

  • Eh, zsidó!

  • Ja. Magyar zsidó.

  • Zsidó! Zsidó vagy.

  • Miért?

  • Mit tudom én! A fütykösöd miatt.

  • Ettől még arab is lehetnék.

  • Hát akkor a vallásod miatt.

  • Nem vagyok vallásos. Hiszek. Tehát vagyok. Egyébként engem követnek.

  • Zsidó istened van.

  • Hogyan? Nekem zsidó, Péternek nem? Péter Istenében más gének van­nak? Az ő istene mást hirdetne? Másra hívna fel téged? A törvények egyek és bonthatatlanok. Nem az Isten tiszte, hogy nálad kilincseljen. Neked kell ke­resni őt, és nem fog válaszolni. Nem elég megtiszteltetés, hogy kinyilatkoz­tatott?

  • Akkor is, akkor is zsidó vagy! Mit mondod nekem, hogy magyar vagy, olyan még nincs is. Vagy már nincs.

  • Én magyar vagyok. Magyar zsidó.

  • De miért?

  • Mert feláll a hátamon a szőr, ami­kor a „megbűnhődte már e nép” rész­hez ér a Himnusz. Mert ez a zsoltár ugyanarról a sorsról szól, ami a mienk is. Ami most már közös sors. Mi tán nem bűnhődtük meg a múltat és a jö­vendőt hetedíziglen? És miért, milyen alapon hánytorgatnád fel nekem Ézsau árulását? Vagy hogy Dávid negyven­ezer palesztint legyilkolt? Sztálin tán nem fog megölni negyvenezret a mie­inkből? Öltél te már embert? Te, nem zsidó!

Mindenki zsidó! Mert a zsidó a bűnt jelenti. Ha felüti fejét a bűn, az a zsidó. Zsidó nem létezik. Se gén, se vallás. Se viselkedés, sem intelligencia. A zsidó mint zsidó létezik. Önmaga definíciója. Mi a zsidó? Hát ez! Én vagyok, aki va­gyok! Zsidó akkor is lesz, ha már nem lesz. Mert kell lennie. A mag szétszóratott, hogy a spóra mindenütt ott legyen. Termékenyítsen és mérgezzen. Ez az élet és a halál. Zsidóra szüksége lesz a világnak. Ne légy szeles. Gondolod, hogy egy ezredév után volt olyan ma­gyar, akiben ne lett volna legalább egy­milliomod rész zsidó? Valóban kivá­lasztott nép vagyunk, de úgy, mint a ba­bérlevél. A fejeden ék, a krumplidban aroma, mégis a szemetesben végzi. Va­lóban küldetésünk van, de ez a bűnbak szerepe. Miért élünk majd 2000-ben is, egyetlen ókori népként, amikor már kétezer éve élünk? Miért van oly erős akaratunk, összetartató vallásunk, ko­rai, egyértelmű, logikus kinyilatkoztatá­sunk nem sokkal a cro-magnoni ember után? Nem dögöltünk meg, pedig mindig rajtunk verték le a dühüket. Kellett ez nekünk? Fenét! Célja volt velünk egy hatalomnak és egy kis kecskete­nyésztő népet kiszemelt, lelket lehelt az orrába, jól hátba verte, hogy: „Na eredj Isten hírével!” S azóta mi va­gyunk az élet sója. Akár sumérok vagy­tok, akár latinok, akár németek. Csak hát a túl sós ételt kiköpik.

Hogy túl tehetségesek vagyunk? Mire vittük volna tízezer év alatt tehetség nélkül? Ha darwinista módon fogalmaz­nék, azt mondanám, hogy a gyengéket ti szelektáltátok ki közülünk a folyama­tos üldözésekkel. A zöme ennek persze még előttünk van. Ha valaki, te tudha­tod, a tehetség kétélű. Áldás, de átok is. A tehetséget mindig is meg fogják bélyegezni. S hiába… hiába fogja egy galileai feláldozni magát bűnbakként, hogy a hitelesség pecsétjét üsse pályá­jára. A balgák, kiknek tehetség nem adatott, az Istenben való megnyugvást és megvilágosodást el fogják mindun­talan dobni, és a tehetségeseket a fény­lő homlokúakat megfeszítik ezredszer­re is. Máglyán, kereszten végezzük mind. Leköpnek az emberek, kifeszít a sajtó.

Nézd meg ezt a házat! Az én házam. Az imádságok háza. Szólj már kérlek az embereknek, hogy tartsák magukat eh­hez, mert én már berekedtem a sok ordítozástól. Esetleg falragaszokat is kite­hetsz. Látod ezt a hülye zsibvásárt? Mindenki elad, elad, elad, vesz, vesz, vásárol. Ezt is a zsidók számlájára ír­ják. Nekem már szétmegy tőle a fe­jem….

  • Hé! Hééé! Hahó!

  • Hé-ha-hé-ha-hó!

  • A világ eladó!

  • La-dó-do-dó-do-dó!

  • Flaccus is zsidó!

  • Ha nézd, na nézd! Látod azt?

  • Zsidóóóü Óooh!

  • Persze!

  • Mindig is mondtam!

  • …s azt hallottad…

  • …ez is, az is…

  • …Nobel-díjas…

  • …a szeretőm volt…

  • Még együtt indultunk!

  • …do-ré-mi-lá-dó…

  • …na és nekem különösebb bajom nincs velük…

  • …engem sem érdekel, csakhogy…

…az egyik jó barátom is az. Vagy annak látszik…

  • …nem szívelem, nem szívelhetem őket különösképpen…

  • …nem vagyok oda értük…

  • Odavagyok a zsidó fiúkért, te, én nem tudom, miért…

  • Ki zsidó?

  • Ki még?

  • Tegyék meg tétjeiket!

  • Ki ismer többet!

  • Én tízet tudok!

  • Én húszat… huszonegyet!

  • Telavitamus úr! Drakulálok! Öné hát az ezüstözött állami hátbaveregetés és ennek az állatnak az állából kivert 24 darab 24 karátos aranyfog! Senki többet? Akkor leütöm…

  • …si-ó… si-ó… hu-hu-dó… zsi-zsi-dó…

  • …hurr-hurr… hörr-hörr…

  • Maga zsidó?

  • Nem is tudom. És maga?

  • Legyek? Két körig!

  • Legyen! De mi is a zsidó? Hm! Nya…

  • …húhahú… dó-do-dó… hó-ha-hó…

  • …menjen ki minden zsidó…!

  • A piac megtelt!

  • Tele van a tököm!

  • …telemarket…

  • Anyúú! Te zsidó vagy?

  • Nem tudom, kislányom, kérdezd meg apádat!

  • Apúú! Az anyu zsidó?

  • Nem, kincsem-kincsecském, bogár­boglárkám! De az a néni ott, a naran­csokkal, na az az. Ejnye no, látod, az a csúnya. No várj csak, kidobom a bal szemét egy kővel, akkor majd meglá­tod, melyik.

  • …zsidóóót veszek…!

  • Nincs!

  • Olyan nincs!

  • Jóember! Nekem is kell a jó zsidó! Ami zsidóm lesz, pénzem is lesz.

  • sóó-hi-hóó-hihú… zsi-zsi-hú… si-si- hú…

  • Mar-Mar-Marcusom! N-nem cs-csi-csinálunk m-ma estére egy g-g-görbe estét?

  • Nem lehet, Claudiusom! Szó sem lehet róla! Ma estére már van pogro­mom…!

  • …zsí-ho-zsí-ho-hó…!

  • …há’ emberek… öö… mér’ zsizsegnek?

  • Erre áll a szánk!

  • Miért olyan nagy szám?

  • Nem az, nem az, de azért fontos tudni!

  • Tudni kell! Tudás hatalom. Az is ott az, látja, kend?

Hú-ha-hú-ha-hú… sihha-húhahó…

  • Heééjj, emberek, fontos híreket hoztam…!! Kivégzés. Zsidóé. Akit érde­kel… boldog-boldogtalannak! Némi vér, hecc, buli és popkorn! S egy zsidó!! Ma­gának követelte csarnokunkat! Isten­nek hitte magát! Itt rikácsolt nap­hosszat!

Péter! Pali! Gyertek gyorsan, gyer­tek ti is. Eszméletlen hecc kerekedik! Na, Pál, ne vonakodj már, ne vágj képe­ket! Na mindegy! Hülye vagy, ha kiha­gyod! Naaaa…

  • Nee! Én nem! Neeem! Nem me­gyek! Miért? Minek? Kinek? Hova? Nee­em! Hol vagytok? Hol vagytok? Hol? Hol? Hol? Holo! Nem! Holo! Holo! Holok! Nem!

  • Én szerelmes földieim, föld nélküli földijeim, hol vagytok?? Hova mentetek, hátrahagyva még tüzeiteket is? Miért csak ez a nem osztandó zsíros füst ma­radt utánatok az imádságok házában?

  • Si-hu-hu-hú… si-hu-hu-hu… ss…

VÉGE?

* A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület rövidpróza-pályázatának II. helyezettje. A pályáza­tot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Kisebbségi Főosztálya és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége támogatta.

Címkék:2000-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Tarbay Ede versei

Tarbay Ede Ábrahám Most úgy idézlek, ahogyan megéltem a csönd-határok közti burok-létet, mit átszakított szikrázó élénkséged. Majd újra semmi. Rám...

A magyar zsidóság és a kommunista mozgalom viszonya 1945 után a magyar filmekben

Szabó Miklós A magyar zsidóság és a kommunista mozgalom viszonya 1945 után a magyar filmekben* A zsidóságot a radikális baloldali...

Close