Berlini jelentés 76
Prés alatt
Sorozatunk alábbi darabjában dr. Seifert Gézáné, a MIOK korabeli főtitkára 1976. november 15-én keltezett jelentését olvashatják, amelyet az Európai Zsidó Közösségek tanácskozásán részt vett magyarországi delegáció tagjaként írt az Állami Egyházügyi Hivatalnak a Nyugat- Berlinben zajló eseményről.
A 24 sűrűn gépelt oldalnyi szöveg a repülőgépek járatszámától, percnyi pontossággal megadott indulásától a hivatalos program leírásán át a nem hivatalos megbeszélésekig minden momentumról kimerítő aprólékossággal ad számot.
Szemelvényeket közlünk a dokumentumból. különös tekintettel annak a kelet-közép-európai zsidóságot érintő részleteire.
Feljegyzés,
az 1976. november 4-étől 10-éig tartó nyugat-berlini utunkkal kapcsolatban, amelyen dr. Salgó László főrabbival, a Budapesti Rabbiság elnökével együtt vettem részt a European Council of Jewish Community Services üléssorozatain. A történtekről szóló beszámolómat a következőkben terjesztem elő:
1976. november 4-én indultunk a Ferihegyi repülőtérről 7.25 órakor a Kelet- Berlinbe induló géppel. 9 óra körül a pilóta bejelentette, hogy nem tud Kelet- Berlinben leszállni, ezért most Drezdában szállunk le, a továbbiakról majd értesítenek a váróteremben. A váróteremben elhelyezkedve egy ugyancsak ott várakozó Perlmutter Avram nevű kanadai ortodox zsidó ember családjával azonnal hozzánk jött. Beszédbe elegyedtünk. Érdeklődtek a magyar viszonyok után, minthogy ő kereskedelmi útjai során már járt Magyarországon is. Nagy örömének adott kifejezést az amerikai elnökválasztással kapcsolatban, hogy James Cartert választották meg. Ebben nagy része van az ortodox zsidó szervezeteknek – mondotta mert Izraelnek is sokkal jobb lesz, hogy megszűnik a kissingeri erőszakos politika. Nem szeretik Kissingert, mert annak ellenére, hogy apja vallásos zsidó, ő kikeresztelkedett, és egy ilyen embert nem lehet támogatni.
Kb. 3/4 11 órakor indult a gépünk Kelet-Berlinbe, ahová 1/2 12 körül érkeztünk meg. A magyar követség konzuli osztályán megkaptuk a szükséges okiratot ahhoz, hogy ennek alapján az NDK külügyminisztérium konzuli osztályán megkapjuk a szükséges, Nyugat- Berlinbe való átlépési engedélyt. Ezt nagyon röviden és egyszerűen sikerült elintézni, majd az úgynevezett S-Bahnon mentünk át Nyugat-Berlinbe. Két megállót mentünk, majd onnan taxiba szállva a Savoy Szállóba mentünk.
A Savoyból azonnal felhívtam Heinz Galinskit, a berlini hitközség elnökét telefonon, aki nagy örömmel köszöntött bennünket, és kért, hogy jöjjünk át hozzá 2 órakor a hitközségre, de arra való tekintettel, hogy a berlini utazás másik főcélja a nyugatnémet hagyatéki ingatlanokkal kapcsolatos eljárásaim voltak, és ez a nap szabad volt, így arra kértem őt, hogy másnap reggel 9 órakor jövünk át dr. Salgó főrabbival az irodájába.
Ehelyütt jegyzem meg, hogy a csütörtök délután és a pénteki nap a délutáni istentisztelet kezdetéig az ingatlanokkal kapcsolatos eljárásokkal zajlott le, amelyekről ehelyütt nem kívánok említést tenni, mert ezt kizárólag másik feljegyzésben készítem majd el.
Csütörtök délelőtt a fent hivatkozott telefoni beszélgetés után ebédelni mentünk a hitközség éttermébe. A hitközségről távozva az utcán találkoztunk Galinskival, aki igen nagy örömmel köszöntött bennünket, és kért, hogy néhány percre jöjjünk vissza. (…)
Heinz Galinski ekkor közölte velünk, hogy dr. Salgó László főrabbival péntek estére és szombat délre meg vagyunk híva Stern Sándorhoz, egy magyar származású, kint élő, dúsgazdag emberhez, aki számos ingatlanának jövedelméből él és az ortodox árnyalatú Joachim Staler Strasse-i zsinagógának a vezető elöljárója.
A péntek délutáni istentisztelet után dr. Salgó főrabbival és Stern Sándorral útba ejtettük a Kempinsky Szállót, ahol dr. Moses Rosenékat vettük fel, minthogy Stern Sándor őket is meghívta a vacsorára. A szálloda halijában, amíg dr. Rosenékkel beszéltünk, egy roppant ideges férfi rohant hozzám, köszöntve engem, akiben felismertem a cseh zsidóság alelnökét, B. Hellert. Kétségbeesve jött mondani, hogy most – kb. 6 óra volt – érkezett a pályaudvarról gyalog, mert 15 márka költőpénzt kapott otthon, és taxiba sem mert ülni, mert nem tudta, mennyi lesz a viteldíj. Nem evett még egész nap, nagyon éhes, és most a szállóban sem biztos, hogy itt maradhat, mert a portás nem akar neki addig szobát adni, ameddig nem beszél a berlini hitközséggel, minthogy Heller érkezésekor a portán mindjárt bejelentette, hogy nem ő fog fizetni, hanem a hitközség. A portáshoz azonnal odamentem és közöltem, hogy péntek este hiába hívja a hitközséget, ott már nem talál senkit, azonban ez a szoba ugyanúgy lesz elszámolva, mint dr. Rosen szobája, és ennek alapján adjon mindjárt kulcsot nevezett vendégnek. A portás ezután azonnal adott neki kulcsot, dr. Salgó főrabbi pedig Stern Sándorral meghívatta Hellert vacsorára. Így most dr. Rosenékkal és Hellerrel, tehát ötödmagunkkal vettünk részt Stern Sándor Kurfürstendamm … szám alatti lakásán vacsorán, amelyen még rajta kívül felesége és 19 éves nyomorék, tolókocsiban ülő fia jelent meg. (…)
A vacsora keretében több témáról folyt a beszélgetés. így szóba kerültek a Szovjetunióból kivándorolt zsidók. Stern Sándor közölte, hogy kb. 1000 szovjet zsidó család él Nyugat-Berlinben, roppant nagyigényűek, mindent kapnak – lakástól kezdve -, de semmi sem elég nekik, amellett teljesen vallástalanok, templomba sem járnak. Elég nagy gondot képez ez nekik, nyugat-berlini zsidóknak. (…)
November 6-án, szombat reggel 1/2 10 órára a Joachim Staler utcai templomba mentünk. (…) Az istentisztelet során a nagyváradi származású és magyarul beszélő Weiss rabbi, a templom rabbija köszöntötte dr. Moses Rosen és dr. Salgó László főrabbikat, majd beszéde után felkérte dr. Rosent, hogy vendégszónoklatát tartsa meg. Ennek keretében dr. Rosen elmondotta, hogy ő egy kommunista ország rabbija, és mint ilyen, módja van neki olyan utat megtenni, hogy Bukarestből Becsbe, Nyugat-Berlinbe, Genfbe, Madridba utazzon, hogy részt vegyen mindazon üléssorozatokon, amelyek a román zsidóságot érdeklik. Olyan kommunista országból jött, ahol ő a nyitott frigyszekrény előtt egy imában imádkozik a román kormány munkájáért és Izrael Államának boldogságáért. Ilyen körben beszélt még fél órán keresztül. (…)
Kidus után ismét mentünk Stern Sándorékhoz ebédelni, ezúttal csak B. Hellerrel. (…)
Séta közben elmondotta, hogy náluk nagyon leszűkült a felekezeti élet. Ha a cseh állam nem adna a vallási élet fenntartására támogatást, akkor minden megszűnne. Közölte, hogy nemrégen Prágában járt dr. Rosen, aki felajánlotta számukra a szoros együttműködés lehetőségét, mármint a román és a cseh zsidóság szorosabb kapcsolatainak megvalósítását ajánlotta fel. Dr. Rosen szólt már neki ittléte alatt is, hogy mikor tudnának összejönni a dolgokat megbeszélni. Közöltem Hellerrel, hogy talán ő nem tudja, hogy más a román zsidóság élete és más a cseh zsidóságé. Ezt vele – úgy érzem – közölnöm kell, mert a román zsidóság egy felszámolás alatt álló zsidóság és ez a kapcsolat az én megítélésem szerint semmiképpen sem tenne jót a cseh zsidóságnak. Heller elkapta a kezemet és nem győzte köszöngetni ezt a felvilágosítást, minthogy ő minderről semmit sem hallott. (…)
Az ebédnél különböző témákról folyt a beszélgetés, amelyen megjelent Stern Sándorné egy barátnője is. Érdeklődtek, hogy milyen az élet Magyar- országon, hogyan él a zsidóság, van-e antiszemitizmus. A szükséges válaszokat dr. Salgó főrabbival megadtuk, mire rátértek arra, hogy Nyugat-Berlinben, de az egész NSZK-ban igen erősen érezhető az antiszemitizmus új, igen erős szelleme. Ez ellen panaszt ők sehol nem tehetnek, mert ugyan van erre egy törvény, ami üldözi az antiszemitizmust, de ez csak egy papirostörvény, minthogy ha ilyen esetben panaszt tesznek, az eljáró hatóság semmit sem tesz, sőt a bepanaszolt mellé áll.
Ehelyütt hivatkozom arra, hogy még a délelőtti istentisztelet alkalmával egy idős asszony elpanaszolta, hogy a házban, ahol lakik, egyedüli zsidó. Az ajtajára mindennap oda van mázolva a horogkereszt. Sehol panaszt nem tehet, csupán azt teheti, hogy mindennap lemossa és állandó rettegésben él.
Általában folytatta Stern Sándor a beszélgetést, abszolút semmi nyugalmuk sincs Nyugat-Berlinben, egy állandó rettegésben élnek, hogy a Szovjetunió mikor kebelezi be őket is, az egységes Berlin tartozékaként. Ez az érzés lebeg felettük állandóan, ha pl. a német szövetségi elnök látogatást tesz Berlinben, akkor tetemesen esnek a részvények, valamint az ingatlanok árai, mert nem tudják, hogy vajon mi következik be másnap a Szovjetunió vonatkozásában, amelyet – azt mondja – ma már fegyverkezését illetően a világ legelső államának tartanak.
Érdeklődtem Stern Sándornál, hogy hallottam, hogy zsidóellenes tüntetés is szokott lenni Nyugat-Berlinben, mert ezt nem ismerem pontosan. Azt mondotta, hogy jól hallottam, igen gyakran vannak tüntetések Izrael és a zsidók elleni hangulatban, tekintettel arra, hogy nagyon sok arab diák tanul Nyugat-Berlinben, akik szervezik e tüntetéseket, és akikhez azután már az antiszemita érzéstől áthatott nyugat-berlini fasiszták – minthogy Nyugat-Berlinben fasiszta párt is létezik – csatlakoznak. Nem is olyan régen, egyik szombat délután, a templomból kijövet, az utcán jött velük szemben egy ilyen tüntető tömeg, és ők a rabbival az élen nekimentek a tüntetőknek, kiszedték kezükből a szitkozódó szövegeket tartalmazó táblákat és rövid verekedés után szétoszlatták a tömeget. Természetesen az ott lévő rendőrség a füle botját sem mozgatta. Minthogy Nyugat-Berlint a másik országtól, a szocialista országtól csupán egy fal választja el, egyébként pedig a fent előadottak miatt, ami igaz viszont, hogy a falon túl ez nem történik meg, de náluk igen, számosán hagyták el zsidók Nyugat-Berlint és telepszenek le egy másik nyugatnémet városban, vagy idegen országban. (…)
November 7-én, vasárnap elmentünk megkeresni a nyugat-berlini buszt, hogy tudjuk, mi a módja a Kelet-Berlinbe való átutazásnak, majd a kóser étteremben ebédeltünk. Itt a cseh Heller csatlakozott hozzánk, aki igen jó szándékú, de nagyon gyakorlatlan ember. (…)
A román zsidóságról folytatott beszélgetés során egyszer csak Heller a fejéhez kapott és azt mondotta, hogy most már sok mindent megért, amit eddig sem ő, sem dr. Bass nem értett. Ugyanis élt Prágában egy Tessler nevű család, apa, anya és két fiúgyermek, akiket ő nagyon megbízható embereknek ismert, de tudta, hogy voltak nekik bizonyos problémáik, amiért nehézségeik is voltak. Dr. Rosennek Prágában tett látogatása után két héttel nevezett Tessler és felesége elutaztak Bukarestbe, s ugyanazon időben két fiuk pedig Jugoszláviába, és ma már mind a négyen Izraelben élnek. Úgy látszik ezek szerint, hogy dr. Moses Rosen intézte az egészet és neki és dr. Bassnak volt belőle kényelmetlensége. Végül is Husak főtitkár oldotta meg a kérdést, miszerint mondotta, hogy nemcsak a zsidóság körében disszidálnak, hanem egy nem zsidó felekezethez tartozó cseh állampolgárok is. Ha ez nem hangzott volna el, akkor nekik ebből komoly kellemetlenségük származott volna.
Ebéd közben hozzánk csatlakozott Galinski felesége, aki közölte, hogy előző nap, szombat este az SPD bált adott Izrael javára a zsidó székházban, amelyen megjelent az SPD vezetősége. A belépődíjakból és tombolából eredő összeg 20 000 márka körül van, amit jövő héten ő visz el Jeruzsálembe. (…)
Eközben a szálló halijában találkoztunk az akkor megérkezett A. Karlikow-val, az American Jewish Committee párizsi titkárával. Nagy örömmel köszöntött. Részvétét fejezte ki. Ő is kérdezte, hogy milyen minőségben vagyok az ülésen. Átadtam Karlikownak is egy névjegyet, amire azt válaszolta, hogy ennél jobb megoldást szinte találni sem lehetett volna, hiszen ő tudja, hogy mindenhová férjemmel együtt utaztunk, ismerem a kapcsolatokat és engem is ismernek. (…)
Aznap este 20 órakor kezdődött a European Council of Jewish Community Services üléssorozata egy fogadáson a hitközség székházában, amely Keretén belül bemutatták a 300 éves berlini zsidóság életét filmen, ami főként a hitleri időkből és az azt követő életből hozott képeket mutatta. A fogadáson immár az ülésre érkezett valamennyi vendég, kiknek névsorát mellékelten csatolom, jelen volt. A fogadás szónoka Heinz Galinski volt, aki elsőnek köszöntötte a magyar zsidóság képviseletében megjelent dr. Salgó László főrabbit és engem, majd dr. Moses Rosent, a román, és Hellert, a cseh zsidóság képviseletében. Nagy örömének adott kifejezést, hogy a kelet-európai zsidóság képviselői is szép számban megjelentek ezen az üléssorozaton. Adná az ég – mondotta -, hogy politikai és természeti határok figyelembevétele nélkül dolgozzunk össze, bárhonnak jöttünk is, bármilyen országból érkeztünk, egy közös cél érdekében, a zsidóság fennmaradása érdekében. (…)
Másnap, november 8-án, hétfőn 9.30 órakor kezdődött az ülés. Fritz Hollander először bejelentette, hogy a délutáni ülés keretében fognak elhangzani a magyar, a cseh, a jugoszláv és a román zsidó felszólalások, amit az ülés nagy örömmel vett tudomásul. (…)
Dr. Salgó László főrabbi bevezetőben héberül elmondotta, hogy az egész ország tiszteletét kivívó nagy magyar zsidó rabbiknak és tudósoknak nemcsak a sírját őrzi a magyar zsidóság, hanem ezt a vallási és szellemi örökségét is igyekszik fenntartani. Majd elmondotta beszédét németül.
A beszéd elhangzása után Hollander megköszönte a felszólalást, amely elhangzott beszéd az értelmet, az agyat mozgásba hozta, hallva, milyen szép életet él a magyar zsidóság és ezen túlmenően még segíteni is képes a szomszédos szocialista országok kisebb hitközségeit.
Mr. Schamisso, Belgiumból, a beszéd elhangzása után kérdést tett fel, kap-e a magyar zsidóság az államtól támogatást. Dr. Salgó főrabbi megadta a kellő választ, majd a további kérdést Hollander leállította azzal, hogy tavaly Stockholmban elhangzott előadás után számos kérdés hangzott el, amit úgy érez, felesleges ismét felvetni. (…)
Ezután a jugoszláv delegáció képviseletében dr. Oto Centner szólalt fel, intézményeikről, öregotthonaikról szólott, kapcsolatukról az Izraelben és Amerikában élő jugoszláv zsidósággal. Szólt a nyári ifjúsági táborokról, sajnálatát fejezve ki, hogy az utóbbi évben a magyar zsidóság nem küldött résztvevőt. (…)
A szünetben dr. Roth odajött hozzám, hogy folytassuk az előző napi témát a szovjet zsidóságnak küldendő meghívóról. Dr. Roth azt mondta, hogy ő úgy tudja, nem küldöttek még meghívót és nem is valószínű, hogy küldenek. Kérdeztem, hogy miért, mire dr. Roth azt felelte, mert nincs senki, aki a szovjet zsidóságot képviselje. Nem tudják, kinek küldjék a meghívót. Ki az a Tandejtnyik, vagy ki az a Kaplun, milyen szervezetük van. Egyedül csak azt tudják róluk, hogy a Koral-zsinagógába járnak. Higgyem el, ha egy szervezetük lenne, legyen annak bármi a neve, úgy ők azt elfogadják. Erre azt mondottam: nem helyes a meglátása, mert igenis van közösségük, csak náluk nem hitközség a megjelölés, hanem templomközösség. Így például a Korai-zsinagóga templomközössége. Tehát az nem ok, hogy nincs kinek küldeni. Küldjék egyszerűen így a meghívót, és majd ők eldöntik, hogy ki fog a közösség képviseletében megjelenni. Nem lehet a szovjet zsidóságot a ZSVK-nak diszkriminálni azzal, hogy nem küldenek számára meghívót. Erre dr. Roth azt felelte, hogy ő azt is megmondja őszintén, hogy azért ágálnak a meghívó elküldése ellen, mert ha ők egy meghívót küldenek, akkor ők ezzel már elismerik a szervezettségüket, ami viszont az egész világ előtt ismerten nincs. És mi van, ha Fisman rabbit küldik ki Moszkvából, aki a nyugati világ zsidóságának szemében egy megvetett ember, minthogy ő rabbi létére sohasem tett a börtönökben lecsukott zsidó embereknél látogatást, holott ez minden felekezet papja számára megengedett. Mondottam, hogy ebben is téved dr. Roth, mert a Szovjetunióban a zsidóság nem vallás, hanem nemzetiség, s így ott ez nem vallási közösségnek számít. Azt mondotta dr. Roth, hogy ebben igazam van, s gondolkodott rajta, hogy talán mégis helyes lenne egy meghívó elküldése, de ezt a 16-ai ülés fogja Genfben eldönteni. (…)
A szünet végeztével folytatódott az ülés. Heller a cseh zsidóság képviseletében szólalt fel. Először cseh nyelven, amelyet a továbbiakban Tsvi Elsas titkár a lefordított szöveg alapján tolmácsolt, átadta az ülésnek a csehszlovák kormány üdvözletét, miszerint sok eredményt és sikert kívánnak az ülésnek. Majd azzal fejezte be, hogy „én mint Csehszlovákia hű polgára fogom képviselni hazámat ezen az ülésen”. Mint alelnök tette meg beszámolóját, kimentve dr. Bedrich Bass elnököt, aki betegsége miatt nem tudott az ülésen megjelenni, és az ő nevében is köszönti a megjelenteket. Beszámolójában előadta, hogy Prágában 4500 zsidó él. Ezek között a legtöbb 67 év felett van, és nekünk – mondotta Heller – nagy gondunk, hogy a közeljövőben hogy leszünk meg. Prágában kb. 400 fiatal van, kb. 35-40 éves életkorig, és nem tudom, hogy helyes-e, ha megmondom, hogy ezek nem dolgoznak velünk közösen és nem vesznek részt munkánkban. Rabbink nincsen. Az állam költségére taníttattunk a londoni rabbiszemináriumban egy fiatalembert rabbinak. Amikor végzett és vártuk, hogy visszatér Prágába, levelet küldött, hogy nem tér vissza. Ez nagyon csúnya dolog volt, és mindannyian megvetettük, de most örömmel jelentem be, hogy van egy fiatalunk, aki ez évben fog érettségizni, és akit a jövő tanévben a Budapesti Rabbiképző Intézetben foguk tanulmányaihoz segíteni. Minden okunk megvan azt remélni, hogy lesz a jövőben Prágának új rabbija. – Majd szólt még a soraikban felmerülő hitközségi problémákról. Minden támogatást megkapnak az államtól, majd meghatott hangon azzal fejezte be felszólalását, hogy ő a 65. életévében a legfiatalabb tagja a hitközségnek, reméli azonban, hogy még néhány évig életben marad és dolgozni tud a cseh zsidóságért. (…)
Ezt követően dr. Moses Rosen szólalt fel. (…) Hálunk Romániában sikerült fenntartani a zsidó életet egy vallásos keretben és kitűnően megtaláltuk a kapcsolatot az ifjúsággal, illetőleg a zsidó nemzetiség és a vallás között. Mi nyilatkozhatunk nyugodtan Izraelről otthon Bukarestben is és bárhol külföldön is. Csodának mondhatom – mondotta dr. Rosen -, hogy 28 év óta 350 000 zsidó vándorolt ki Romániából Izraelbe és semmi összeütközés e kérdésben nem volt fiatalok és öregek, vallásosak és nem vallásosak között. Politikában nincs csoda. A cél érdekében alávetettük magunkat a román kormánynak. A Jointtal nagy programot viszünk véghez. Ettől a programtól függ ma 10 000 román zsidó élete. Ha Isten ne adja, a Joint-kapcsolattal bármi történne, nyugodtan merem állítani, hogy a 10 000 ember éhen halna. A román zsidóság között ma nem találni sem éhes, sem rongyos embert. Ők, román zsidók lojálisak államukkal szemben a dodesz alapon, minthogy mindent megadott nekik a román állam, és ők is teljesítik kötelességüket mindaddig, amíg a román állam mindent megtesz értük. (…)
Ezt követően Seidenmann ismét bejelentette egy nyolctagú bizottság alakulását Rabin vezetésével, akiknek feladata lesz az, hogy egyrészt a szovjet zsidóság megtalálja helyét Izraelben, másrészt, hogy a már Izraelbe kivándorolt, de onnét más országba kivándorolni igyekvő volt szovjet zsidóság kivándorlásának okát megkeressék, minthogy ezeknek a zsidóknak a száma egyre nő. (…)
Dr. Moses Rosen: Nem vár semmit a nyolcas bizottság munkájától és elítéli mindazokat a felelős zsidó vezetőket, akik odáig juttatták a helyzetet, hogy ma 100 szovjet zsidó család él itt Berlinben és több száz szovjet zsidó család másutt, a zsidóság kontójára élnek itt vagy ott, bárhol a világon. Ezt meg kell akadályozni, mert ha ez így folyik tovább, akkor elérik azt, hogy a Szovjetunióból való kivándorlás célja, emberanyagot vinni Izraelbe, megszűnik, és kizárólag a kapitalista országokban fognak letelepedni, és akkor joggal fogják lezárni a kivándorlás kapuit. Ő azt tanácsolja, hogy csak az a szovjet zsidó részesüljön kivándorlási segélyezésben, aki Izraelbe megy, a többi a saját kontójára éljen ott, ahol akar, minden támogatás nélkül.
Heinz Galinski felháborodottan utasítja vissza egyrészt azt a vádat, amit dr. Rosen ellene emelt, miszerint lehetőséget ad kb. 100 szovjet zsidó családnak Nyugat-Berlinben történő letelepedéséhez és ottani életéhez, és azt mondotta, hogy egy hitközségi vezető nem zárkózhatik el a segélyt kérő hittestvérei elől, bárhonnan jöttek is azok, ha valaki egy kisgyermekkel a karján vagy kézen vezetve megjelenik és támogatást kér, hivatkozva arra, hogy Izraelben nem tudták az életet megszokni. Az emberi szabadságjogokhoz tartozik az – mondotta hogy mindenki ott telepedjen le, ahol a boldogságot megtalálni reméli.
Dr. Rosen felszólalásának arra a részére, amelyben becstelennek nyilvánította azokat az embereket, akik a Szovjetunióból izraeli vízummal mennek ki és máshová mennek, azt válaszolta, hogy a kétségbeesett emberektől ilyen erkölcsi magasságot kívánni nem lehet. (…)
Dr. Rosen megint magyarázkodott, hogy Heinz Galinski őt félreértette. (Dr. Rosen felállásakor az egész terem zúgott, méltatlankodott ellene, és dr. Rosen ezt hallván, támadásba ment át.) (…)
Az erős vita kezdett elmérgesedni, minthogy ő támadta, amit Galinski nem mondott, és kényes területre ment át a téma. K. Zeilinger belekiabált dr. Rosen beszédébe, hogy vannak emberi jogok. Nem lehet kényszeríteni valakit, hogy Izraelben éljen, ha nem akar. Dr. Rosen visszakiabált: Én nem ismerek emberi jogot, én csak zsidó ügyet ismerek. Belekiabálás: Szégyellje magát! (…)
Akkor érkezett meg Amon bonni izraeli követségi tanácsos. Fritz Hollander üdvözölte őt, majd felállt Amon és üdvözölte a jelenlévőket. Sajnálta, hogy csak a reprezentációs ülésekre hívták meg, szeretett volna a tanácskozásokon is részt venni, és kéri, ha erre van lehetőség, a jövőben hívják meg a tárgyalásokra is. (Ezen kérését Hollander nem válaszolta meg.) Majd Amon bejelentette azt a javaslatát, hogy a jövő évi ülést Izraelben, esetleg Jeruzsálemben tartsák meg. Egymás közti rövid megbeszélés után dr. Salgó főrabbi felállt és bejelentette, hogy a jelen körülmények szerinte erre nem alkalmasak, és ha azt akarják, hogy a szocialista országok zsidósága is képviseltesse magát, úgy ezt az ülést ne Izraelbe hívják össze. Hollander elnök felállt és megnyugtatta dr. Salgó főrabbit, hogy ez idő szerint ez nem következhet be, mindaddig, amíg a szocialista országok és Izrael között a diplomáciai kapcsolat nem lesz helyreállítva. Annyira örül, hogy ezen a nyugat-berlini ülésen jelen vannak a kelet-európai zsidóság képviselői, úgyhogy ezt a jövőben még kiterjeszteni szeretnék és nem akadályozni. Ezzel a délelőtti ülésszak lezárult. (…)
Közben tömeg fényképet csináltak a megjelent újságok riporterei, majd a Deutschlandsender riportere interjút kért dr. Rosen és dr. Salgó főrabbiktól zsidóságuk életéről. Közösen kérte a riportot, de dr. Salgó kérte, hogy ez inkább külön-külön legyen, mert más a helyzet a két ország zsidósága között. Dr. Salgó kért, hogy én is legyek jelen a riportnál.
-
p. Rövid tájékoztató a zsidóságról.
-
p. Hogyan vélekedik a magyar zsidóság Izraelről? A riporter mondotta, hogy ha ez a kérdés kényes, úgy nem kell választ adni rá. Dr. Salgó főrabbi azonban válaszolt. Azt mondotta, hogy a magyar zsidóság vallásfelekezet, része a magyar nemzetnek. Mi együtt érzünk az Izraelben élő hittestvéreinkkel. Egyébként – mondotta -, amint Ön jól tudja, Izrael Államával a magyar államnak nincs diplomáciai kapcsolata. Mi, magyar zsidók is szeretnénk, ha az Izraelben élő hittestvéreink békében élnének és megvalósulna a közel-keleti – tárgyaláson alapuló – béke.
-
p. Hogyan tetszik Berlin, hogyan érzi magát benne? (Megfelelő válasz.)
-
p. Van-e kapcsolat a DDR zsidóságával? (Megfelelő válasz.) (…)
Ez időben az udvaron már várakoztak a taxik, kb. hat, amelyekkel átmentünk Kelet-Berlinbe. A résztvevők: Fritz Hollander, Theodore D. Feder, A. Karlikov, dr. W. Wreschner és felesége, D. Zeff, Tsvi Elsas, dr. Stephen J. Roth és még két-három személy a zsidó fiatalok világszövetségétől. Dr. Salgó Lászlóval mi is megjelentünk és felkerestük dr. F. Kirchnert Kelet-Berlinben, az oranienburgi hitközség épületében. Nagy asztalnál helyezkedtünk el. Dr. Kirchner dr. Salgó és köztem foglalt helyet. Különféle kérdésekkel ostromolták, hány zsidó él Berlinben és az NDK-ban, honnan kapnak pénzt, mi a programjuk, vannak-e fiatalok, vannak-e esküvők stb. Dr. Kirchner mindenre megadta a megfelelő jó választ, majd a zsidó fiatalok világszövetségétől megjelentek adtak fel neki meglehetősen provokatív kérdéseket, amire kényes volt a válasz. A mellettem lévő Hollandernek szóltam, hogy mire jó ez, mire ő azonnal más témába kezdett. (…)
1976. november 15.
Dr. Seifert Gézáné
Címkék:2000-09