Babilon folyóvizeinél…

„Babiloni folyóvizeinél…” (Tehilin, 137, 1) s miért éppen ott? Úgy tűnik, a Mikrá kutatói eddigi megállapításai mellett, figyelemre méltó a kérdés, miért éppen a folyó (vagy folyók) mellett ülnek siratva s gyászolva a babiloni fogságba elhurcoltak? Egyesek megpróbáltak valóságos történeti körülményeket elképzelni, amelyek a száműzötteket gyászuk idején körülvették;¹ mások úgy érveltek: a hely megfelelő a siratáshoz, a vízpart jellegzetességei miatt,² és mert az imaházakat Babilonban már találkozhattunk ilyennel a tisztasági rendszabályok miatt a folyópartokra építették.³ Egyesek megjegyezték, hogy a gyászének hangsúlyozza az ellentétet a vízben gazdag Babilon és a szárazabb Izrael földje között.⁴

Bármily értékesek is e magyarázatok, érdemes felfigyelni arra, hogy a vízparti, folyóvagy tengermenti siratóének gyakori jelenség a görög, és ennek nyomán a latin irodalomban.⁵ A137. zsoltár megírási idejére és körülményeire külön ki nem térve, érdemes megvizsgálni a klasszikus irodalmi párhuzamokat,⁶ s ebben irodalmi, sőt történeti kapcsolatot feltételezni.

A vízparti gyászének motívuma a számunkra is ismert irodalmi példákban nem véletlenül jelenik meg. Az Iliász kezdetén (1,347 skk) a sértődött Akhilleusszal találkozunk Agamemnón elvette rabnőjét, ezzel csorbát ejtett tekintélyén -, amint keserű sorsát anyjánál siratja. S mivel anyja, Thétisz a tenger istennője, a tengerpartra megy könnyeit hullatni. Másodszor barátja, Patroklosz halálát siratja a tengerparton (18, 35 skk).⁷ Az Odüsszeiában is megtaláljuk e motívumot, amikor Odüsszeusz sír és vágyakozik nem kifejezetten gyászoló tartalommal Kalüpszó szigetének partján (5, 151 skk). Minden bizonnyal ez utóbbi részletre felel Propertius római költő ábrázolása, melyben az elhagyott Kalüpszó Odüsszeusz távozása után sír a tengerparton, és a víznek beszél (1,15. ének, 9 skk). Propertius a tengerparton siratja, megbánván, hogy elhagyta kedvesét (1,17). A motívum témája itt a mitológiai alakok helyett a költő maga, az irodalmi motívum pedig a vízhez köti.

A ránk maradt hellenisztikus irodalomban is felbukkan a gyászének motívuma. Poliphémosz, a küklópsz a tengerparton siratja el Galatea nimfától elszenvedett szerelmi csalódását. Ugyanígy Theokritosznéí (Idillek, 11, 13-14) és a hellenizmus kezdeti korszakának költőjénél Hermokritosznál, a Leontion szerzőjénél, a ránkmaradt részletben (1 P frg.). Sőt amennyire ismert, Hermokritosz az első, aki Orpheuszt úgy ábrázolja, hogy Euridikét a tengerparton siratja.⁸ Vergiliusnál is találkozunk e motívummal (Georgica, 3, 464—466; 508509). Ugyanebben a műben (319-320) Vergilius Arisztaioszról ír, amint a folyóparton gyászol.⁹ Másik tengerparton gyászoló mitológiai alak a Thészeusztól elhagyott Ariadné; ugyancsak Catullusnál (64. ének, 52 skk 127 skk), minden bizonnyal egyéb hellenisztikus költők nyomán.¹⁰ Mindezek csupán töredékes példák, melyek ránkmaradtak, s melyeket összekapcsol a vízparti siratás és gyászének.¹¹

Az említett részlet tárgyalása a klasszikus irodalom párhuzamai nélkül, úgy tűnik, hiányos lehet.

Jegyzetek

1. Ibn Ezra magyarázata: M. Hameiri, Tehilim könyvének magyarázata, megítélése, Bilgurii 5693 [1933].
2. Lásd: H.-J. Kraus, Biblischer Kommentar XV/2, Psalmen, 5. ed., Neukirchen 1978, ad loc. A szerző II. Ewald nyomdokain halad: ugyancsak így vélekedett Hitzig, amint azt Ehrlich idézi (A E. Ehrlich, Die Psalmen, Berlin 1905, ad loc.) Baethgennél (F. Baethgen, Handkommentar zum Alten Testament, Gottingen 1897, ad loc.). Lásd: C. F. Keil-F. Delitzsch, English Translation, Grand Rapids 1986, ad loc.
3. Baethgen, uo.
4. Ehrlich, fent, 2. megj.

5.Keil-Delitzsch (fent, 2. megj.), ők az egyedüliek, akik a zsoltárt görög kapcsolattál hozzák összefüggésbe: a verselés, szerintük, emlékeztet a gyászének és az elégia versmértékére. Ehhez hasonlóval találkozhatunk Jesajahunál 16, 8-10, amely közeláll a Szapphói strófákhoz. Bár ők sem figyelnek fel az említett irodalmi motívumra.

6.Crabbe cikke számos párhuzamra hívja fel a figyelmet: A. Crabbe, „Ignoscenda quidem… Catullus 64 and the Fourth Georgic”, Classical Quarterly 27 (1977), 342. skk.

 

7.Vö. Iliász kezdete, ott a pap a tengerpartra megy (1, 34) és Apollónhoz fohászkodik, bosszulja meg könnyeit (uo. 42.). E részletre dr. Dvora Gara hívta fel a figyelmet.

8.Lásd: J. U. Powell, Collectanea Alexandrina, 96. skk., frg. 7. 8.

9.Lásd Apollo énekét az Eurotasz partján, Vergilius, Ecloga 6,82-84, és vö.: G. Williams, Tradition and Originality in Latin Poetry, Oxford 1968, 247. o.

10.Lásd: A. L. Wheeler, Catullus and the Traditions of Ancient Poetry, Berkeley & Los Angeles 1964, 128. skk.

11.Prof. Ranana Meridor hívta fel a figyelmemet Euripidész, Trójai nők részletére, ahol a Szkamandrosz folyó visszhangzik a fogolynők jajkiáltásaitól.

Tarbiz,A Quarterly for Jewish Studies, 1990. április-szeptember.

Ács Gábor fordítása