Szombat előfizetés 2017

Az összes rabbi túlontúl anyagias lett

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Az összes rabbi túlontúl anyagias lett

Már a mózesi törvények, valamint a tízparancsolat is azzal foglalkozik, hogy a hívő zsidó embernek mik a kötelessé­gei, mit kell betartania.

A micve Istennek tetsző cselekede­tek gyakorlása. Ez a második világhá­ború kezdetéig működött: a rabbi taní­tott (talmud tóra, jesiva, bármicvó stb.), a felesége vezette a háztartást, nevelte a gyermekeket és ellátta azo­kat a körzetbeni teendőket, melyek ki­egészítették mindennapos tevékenysé­gét (nőegylet vezetése, betegek, el­esettek látogatása, a körzetben lévő asszonyok problémáinak megbeszélé­se, sokszor házasságközvetítés stb.). A rabbi és felesége egymást kiegészítve végezték áldásos tevékenységüket, vi­rágzott a kile, a templomba nem fértek be, annyian voltak, s mindenki meg volt elégedve.

Sajnos a világháború után a diktatúra nagyon sok zsidót materialista szemlé­letre kényszerített. Az emberek tagad­ták vallásukat, titkon jártak – szabadsá­gukat a nagy ünnepekre tartogatva – a templomba. Nagy nehézség árán még megvolt a minjen, majd már az sem. Jelenleg, amikor már a régi szocialisták is ismét vallják hitüket, az idősek járná­nak a templomokba, de úgy veszem észre, hogy nincs, aki összefogja őket, nincs, aki irányítsa a dolgokat, mert a rabbik és feleségeik funkciói mind megváltoztak, illetve ők változtatták meg a saját érdekeiknek megfelelően. A legtöbb körzetben nem működnek talmud tórák, alig vannak bármicvók, a feleségek mind hitközségi vagy egyéb magántevékenységet folytatnak, nem érnek rá a körzetben megszokott tevé­kenységet gyakorolni.

Elsődleges problémák a zsidóságon belül:

Az összes rabbi túlontúl anyagias lett, csak az anyagi javakban mérik a teendőket, kezdik elfelejteni, hogy ami­kor elvégezték a Rabbiképzőt, a móze­si törvényekre és azok betartására es­küdtek fel.

Jól fizető állásokat töltenek be, a körzetek problémáit nem ismerik (hisz arra már nem jut idő és energia), bár kisebb erőfeszítéseket tesznek, de ez csak a meglévő problémákat ta­kargatja.

A saját körzeteikben az emberek nem ismerik a rabbikat, vagy csak úgy beszélnek róluk, hogy „már hallottam a nevét”, vagyis nincs meg az a kötelék, mely a körzetben élőket összetartaná. Az emberek tudják, hogy zsidó vallásúak, de nincs kihez fordulniuk, nincs, aki a hitközséget összefogja.

Összefonódások:

A főrabbik nagyon jóban vannak egy­mással, ami nem lenne nagy probléma mindaddig, amíg a barátságot és a hiva­tást nem kevernék össze. Talán az or­vostársadalomhoz hasonlíthatnám leg­inkább ezt a kapcsolatot: egymás ellen nem teszünk, védjük a mundér becsü­letét, de ha mégis teszel ellenünk vala­mit, akkor nyugdíjazunk, kiközösítünk, nem kapsz plusz pénzkereseti le­hetőséget, nem engedünk többet közel hozzánk, nehogy beleláss a lapjainkba. Ilyen példák az elmúlt húsz eszten­dőben bőven voltak. Azóta sem enged­ték azokat a közelükbe, akik megpró­báltak valamit tenni az összefonódások ellen, és ha valaki javítani szeretett vol­na, mindig bélyeget sütöttek rá.

A feleségek teendői:

A körzetekben egyre több az elesett, idős ember, mintegy hetven százalékuk egyedül és magányosan él, a holocaust minden családtagjukat elpusztította, szóval volna mit és hol jótékonykodni.

Sajnos a feleségek a Hitközségen be­lül jól fizetett állásokat töltenek be, a család és a munka mellett már nem jut sem idejük, sem energiájuk a körzetek­ben való jótékonykodásra. Az arra rá­szoruló zsidó embereknek meg kell elégedniük az önkormányzatok által biztosított minimális segítségnyújtás­sal.

Megoldás/megoldások:

Vissza kellene térni azokhoz az „idil­likus” időkhöz, amikor a rabbi csak és kizárólag a hivatásának élt, csak és ki­zárólag ezért kapta a havi illetményét. A hitközség vezetői közgyűlés által meghoznák ezeket a szabályokat, vagy­is tiszta víz kerülne a pohárba.

A körzet élete felpezsdülne, a rabbik tanítanák az ifjúságot, nem kellene más szervezetekbe vinni a gyerekeket, a nagymamák, nagypapák kézen fog­nák az unokákat, és végre megindulhatna az igazi vallási és tanulási prog­ram.

Epilógus:

Jelenleg a rabbik életkora lehetővé tenné az úgynevezett váltást, mivel többségük középkorú, vagy még ennél is fiatalabb. A koruknál fogva már a bölcsességük is megvan, tehát fel kell ismerjék, hogy ha nem következik be váltás, szétesik a közösség.

(név és cím a szerkesztőségben)

Címkék:2000-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A hidegbéke ára

Slomo Avineri A hidegbéke ára Nehéz szívvel írom e sorokat, tekin­tettel a kialakult helyzetre. Könnyű vád­dal illetni bármely oldalt, s...

Három nyelven a zsidó oktatásról

Három nyelven a zsidó oktatásról Mintegy kétszázharminc európai zsidó pedagógus négy napig tanácskozott Budapesten a European Council of Jewish Communities...

Close