Az IPO a Margitszigeten

Az Izraeli Filharmonikus Zene­kar, Zubin Mehta vezényleté­vel augusztus 11-én hangver­senyt adott a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az est az évad – sőt, több évad – kivételes zenei eseménye, amelynek védnöki tisztét közéletünk és kultúránk jeles személyiségeinek élén Göncz Árpád köztársasági elnök, Ezer Weizman, Izrael állam elnöke és Lal Thanzaua Phudaite, az Indiai Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete töltötte be. (S tán rájuk is tekintettel a jó sors – a hosszú kánikulai időszak utolsó éjszakájának kellős közepén néhány jelentéktelen csepp eső jelezte: jövök. A tapsok, a ráadások, a buszok távozása után jött is – még szinte a fülünkben csengtek Berlioz Rákóczi-indulójának a hangjai.)

A zenekar és a szokatlan körülmények között létrejött hang­verseny története külön-külön meg­érdemli az említést. (Az igencsak elfog­lalt együttes aligha tud hét év múltán megjelenni minden erre igényt tartó országban.)

Az első karmester: Toscanini

A gyökerek annak az időszaknak az eseményei közé ereszkednek vissza, amikor Izrael állam még nem létezett. Broniszlaw Huberman a XX. század­nak talán máig legnagyobb lengyel származású hegedűművésze már 1933-ban kezdte ösztönözni mindazokat a ki­magasló zsidó hangszeres művészeket, akik a nácizmus erősödésével Német­országban és Kelet-Európa államaiban állásukat veszítették: tömörüljenek zenekarrá Palesztinában. Végül is a zenekar 1936-ban alakult meg elképzelhető, hogy milyen színvonalú muzsikusokból. Minden pultnál szólista szintű művész ült (máig is ez a helyzet). Bemutatkozó koncertjüket a karmesternek, antifasisztának és em­bernek kimagasló Arturo Toscanini vezényelte. A két említett személyiség egyszer és mindenkorra meghatározta a zenekar normáit. 1948-ban, Izrael Ál­lam megalakulása után az együttes „The Israel Philharmonic Orchestra” névvel folytatta munkáját, s a rövidítésből alakult becenevük (IPO) ma az egyik legnagyobb becsben tartott zenekart jelenti a zeneértők és -élvezők világában.

Mi is büszkék lehetünk rá, hogy tagjai és közreműködői között kiváló magyar művészek is voltak: Fenyves Lóránd hegedűművész, Kertész István karmester, a hajdani Hubay- és Kodály-növendék brácsaművész zeneszerző, Pártos Ödön. Az IPO-t az említett művész-óriásokon, (Huberman Toscanini), túl Sir John Barbirollitól Koussevitsky-ig, Ormándy Jenőtől Leonard Bernsteinig továbbra is a leg­nagyobbak vezényelték (Bernstein 1988-ban az IPO tiszteletbeli karmes­tere címet kapta).

Visszatérő hangszeres- és énekes szólistái voltak a többi között Casals, Rubinstein, Rámpái, Rosztropovics, Monserrat Caballé, Leontyne Price, Sherill Milnes.

Zubin Mehta külön fejezet. A hindu származású karmester huszonöt évesen (1961-ben) s at­tól kezdve évente a Bécsi- és Berlini Filharmonikusokat vezényelte, majd, még mindig egészen fiatalon Montreal, Los Angeles, New York híres zeneka­rainak zeneigazgatójaként működött. Az idén Chicagóban „Az év legjobb karmestere” címmel tüntették ki. Az IPO-val 1968-ban teremtett folyamatos kapcsolatot, 1977-ben zeneigazgatója lett, 1981-ben a zenekar tagjai örökös zeneigazgatójukká választották.

Budapesten első ízben 1963-ban, majd 1976-ban (akkor a Los Angeles-iekkel) élvezhettük káprázatos karmes­teri teljesítményeit. Az IPO élén elő­ször 1987-ben hallhattuk a Kong­resszusi Központ nagytermében. (Derűjét, könnyedségét a magyar televíziónézők – százmilliókkal együtt – a három nagy tenor (Carreras, Domingo, Pavarotti) 1990-es római és idei Los Angeles-i, labdarúgó világbajnokságot záró koncertjéről ismerhetik).

A zene nyelve egyetemes

Soron kívüli margitszigeti hangverse­nyének sajátos a története. A földrészek mindegyikén ismert magyar énekmű­vésznő, Marton Éva a közelmúltban Chicagóban Wagner: A walkür-jében énekelt. Az előadást Zubin Mehta vezényelte. A magyar művésznő a második szünetben feltette a kérdést a maestronak: nem tartaná-e lehetséges­nek, hogy az IPO európai turnéjának hamburgi és zágrábi tervezett hang­versenye között leszálljanak Buda­pesten, egy koncert erejéig.

Amint tapasztaltuk, a kérésnek nem lehetetett ellenállni – vagy a mester szerencsénkre nem is akart. Az IPO megismételte hét év előtti budapesti sikerét, amelyről egyik értékelője azt írta: a hangverseny ideje alatt „zenei kapcsolataink csillagos órái” teltek. Nos, e képletesen megnevezett „csil­lagos órák” ismétlődtek meg ezúttal, ráadásul az augusztusi margitszigeti éjszaka valóságos csillagai alatt. Bámulatos, hogy Mehta és muzsikusai, akik a primáriustól a hátsó pultok művé­szeiig a zenélés átszellemült mesterei, milyen hibátlanul érzik és idézik Bartók (a Concerto) magyar hangsúlyait, szokatlan árnyalatait. És milyen szép­ségeket hoznak tudomásunkra, milyen zenei erőket zúdítanak ránk Mahler I. Szimfóniájában. (A mű mellesleg arról is nevezetes, hogy a nagy szerző, az alig megnyílt budapesti Operaház akkori – 29 éves – ismert, de meg nem becsült igazgatójaként írta. 105 éve itt is volt a bemutatója – valljuk be, fanyalgó fogadtatással. Nos, a megérdemelt tom­boló sikert kései rehabilitációnak is fel­foghatjuk.

Ezer Weizman, Izrael állam elnöke e szavakkal köszöntötte az IPO budapesti hangversenyét: „A zenekar kiemelkedő jószolgálati nagykövete Izrael államnak és Izrael népének. Élő bizonyítéka annak, hogy a zene nyelve egyetemes és van olyan sikeres, mint a diplomácia és a szavak nyelve.”

A szavak nyelvén így hát ehhez csak annyit: tökéletesen egyetértünk.