Az intifáda ára
Milyen gyorsan változnak az idők: még alig egy éve az informatika és az új gazdasági mechanizmus mintaországaként tartották számon Izraelt. Ma másnapos hangulat és kiábrándultság érezhető a helyiek által (az amerikai Silicon Valley nyomán) Silicon Vadi-nak becézett helyen.
Vasárnap este a tel-avivi Dizengoffon: ahol az emberek máskor türelmesen várakoznak az utcán, hogy asztalt kapjanak a Barbaresco-ban, ma alig lézeng néhány ember. Az étterem, melynek kitűnő olasz borai és édességei vannak, kénytelen volt a vasárnapot szünnappá nyilvánítani. A többi lokálhoz és bárhoz hasonlóan a Barbaresco is megérezte a jelenlegi gazdasági pangást. A recesszió miatt még a Tel-Aviv-ban élő amerikai fiatalok is – akik egyébként gyakran járnak szórakozóhelyekre – kénytelenek takarékoskodni: már nincs olyan sok sékel a zsebükben, mint akár néhány hónappal ezelőtt. A gyakori terrortámadások miatt a legtöbben egyébként is kerülik a nagyobb tömegeket, és inkább otthon maradnak.
2000-ben még minden olyan rózsásan festett: Izrael gazdasága évi nyolc-kilenc százalékkal növekedett. Az izraeliek élvezték ezt a hirtelen jött jólétet és nyakra-főre vásároltak. Virágzott az informatikai szektor, az izraeliek vállalkozó kedvét és teljesítőképességét a külföldi beruházók rekord mértékű tőkebefektetéssel honorálták. Amikor 2000 áprilisában a New York-i Nasdaq (az informatika cégek tőzsdéje) összeomlott, az izraeli állapotok még akkor is viszonylag kiegyensúlyozottak maradtak. A 2001-re vonatkozó növekedési előrejelzéseket folyamatosan lefelé módosították, először hat, majd öt százalékra. Aztán 2000 szeptemberében Ariel Saron ellátogatott a Templom-hegyre, és kitört az Al-Aksza intifáda.
Ma pedig? A jeruzsálemi gazdasági minisztérium legfeljebb egy százalékos növekedést jósol. A New York-i World Trade Center-t ért támadások következtében a világgazdaság egyébként is összezavarodott, s mivel az elkövetkezendő időkben várhatóan a béketárgyalások sem ígérkeznek eredményesnek, a szakértők a jövő évben már a gazdasági recesszióra számítanak. Hosszú idők óta először, a szociális béke is veszélybe került. A munkanélküliség megközelíti a veszélyes tíz százalékos határt. Tovább súlyosbítja a helyzetet az egész országon végigsöprő sztrájkhullám is. Egyszóval, 1966 óta nem volt ilyen súlyos gazdasági válság Izraelben. Mivel az ország belső piaca szűk, az export létfontosságú, így a világgazdaság ingadozásai igen erősen hatnak rá. A legnagyobb veszteség persze az idegenforgalmat érte, ott ötven százalékos volt a visszaesés. Olyan ország számára pedig, mely nagyrészt a turizmusból él, ez már szinte katasztrófát jelent. Eddig harminc hotel zárt be, de a többi kihasználtsága is csak 10-25 százalék között mozog. Nem segít a kormány lakossághoz intézett felhívása sem, hogy szabadságukat saját országukban töltsék, ezzel is segítve a hazai szállodaipart.
Nagy veszteséget okoz még az építőipar és mezőgazdaság területén jelentkező termelés kiesés, melynek oka elsősorban a nagyszámú palesztin munkás távol maradása, akik az Al-Aksza intifáda előtt mindkét szektorban a foglalkoztatottak legalább tíz százalékát tették ki.
Az informatikai cégek egyharmada ment csődbe, illetve került nehéz helyzetbe 2001 eleje óta. Míg 2000-ben még tizenhét izraeli cég szerepelt a New York-i Nasdaq informatikai börzén, 2001-ben már csak egy. A külföldi befektetések száma pedig szinte egyetlen éjszaka alatt a felére csökkent. Informatikai konferenciákat mondtak le azért, mert a résztvevők féltek a terrortámadásoktól, projektek hiúsultak meg, mivel a kutatási helyszínt hirtelen veszélyesnek nyilvánították.
Az Al-Aksza intifáda hosszú távú gazdasági következményeit még nem lehet felbecsülni. A vasúthálózat kiépítése csigatempóban halad, a repülőtér újjáépítése szünetel, Tel-Aviv vonzáskörzetének közlekedési hálózatáról pedig csak elegáns prospektusokban lehet olvasni. Ami a lényeg: Izrael versenyképessége forog kockán.
Forrás: Ralf Bahlke: Die Preis der Intifada. Jüdische Rundschau, 2002. január.
Papp Kornélia fordítása
Címkék:2002-05