Szombat előfizetés 2017

Az igazság órája Ausztriában

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Külpolitika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

 A Jörg Haider náci szellemiségű “elszólása” kapcsán támadt erős politikai hullámverés olyan tényeket hoz felszínre Ausztriában, amelyekről eddig nem szívesen beszéltek. Ezekkel összefüggésben Franz Vranitzky szövetségi kancellár rendkívül figyelemreméltó megállapítást tett. (Ezt a beszédét Magyarországon nemigen méltatták.)

Aki Közép-Európa (ezen belül Jugoszlávia) mai problémáiról erkölcsileg hiteles módon kíván szólni, annak előbb a saját történelmével kell tisztába jönnie. Ez a meggondolás vezette Vranitzkyt, amikor hivatalos osztrák nyilatkozatban először ismerte el, hogy bár Ausztria 1938-ban a hitleri agresszió áldozata volt, ezt követőleg sok osztrák is részt vett a nemzetiszocialisták gaztetteiben. “Azt sem szabad azonban elfelejtenünk – mondotta a kancellár az Ausztriát a hitlerizmus következtében ért emberveszteségek fel- sorolása után -, hogy nem kevés osztrák is akadt, aki e rezsim nevében nagy szenvedéseket hozott ránk.”

Az Israel Nachrichten című zsidó lap rámutat: “Az osztrákok csaknem ötven éven át álcázták magukat: 1945-ben, az európai tohuvabohu közepette kialakult a legenda, hogy Ausztria a náci Németország áldozata: 1938 márciusában lerohanta a német Wehrmacht, és mindaz, ami ezután történt, kényszerítés eredménye volt. „Nem tehettünk másképp” – hangoztatták az osztrákok, de ez hazugság. Igen, voltak áldozatok Ausztriában, amint Németországban is, de nemkülönben voltak tettesek, bűntársak, „útitársak”, vad zsidófalók. A legtöbb lágerparancsnok osztrák volt.”

Hitlerben osztrák földön fogamzott meg a mérhetetlen gyűlölet a zsidók iránt – folytatja a lap -, az antiszemitizmus tekintetében a mintát Karl Lueger, Bécs egykori polgármestere és Georg Ritter von Schonerer, a zsidók e század elején élt militáns ellensége szolgáltatta számára.

“Fű alatt” ma is lépten-nyomon alig leplezett antiszemitizmusra bukkanhat az ember Ausztriában, az osztrákok azonban nem akarják ezt tudomásul venni. Nem hallják szívesen, ha rámutatnak előttük erre. (De ismerős ez nekünk, magyar zsidóknak!…)

“Történelmünk másik oldalát is be kell ismernünk: azt, hogy bennünket is felelősség terhel azokért a szenvedésekért, amelyeket ugyan nem Ausztria mint állam okozott, de ennek az országnak a polgárai hoztak más emberekre és népekre…” – mondotta beszédében Franz Vranitzky, és így folytatta: “Amint számon tartjuk népünk jócselekedeteit, úgy kell kimentenünk magunkat a rosszakért azoknál, akik életben maradtak, valamint a halottak utódainál.”

Az osztrák kancellár beszéde a parlament előtt hangzott el, a Jugoszlávia helyzetéről és Szlovénia, Horvátország függetlenségének esetleges elismeréséről szóló vitában. Az idézett megállapításokat e fő témához képest csak mintegy mellékesen tette a politikus, a beszéd fő részének függelékéül. Az osztrák múlttal kapcsolatos e megnyilatkozása azonban régen esedékes volt már.

A nemzetközi közvélemény és kiváltképpen a zsidóság már az osztrák államszerződés aláírása, 1955. óta várt valami hasonló hivatalos állásfoglalásra. Érthető, ha ennek megtörténtekor most Grosz, bécsi hitközségi elnök kijelentette: “Ezt a nyilatkozatot fordulópontnak tekintjük az ausztriai politikai kultúra fejlődésében.”

Természetesen nemcsak zsidó körök mérik fel Ausztriában a kancellár szavainak jelentőségét. A szociáldemokratákhoz közelálló napilap, az AZ javasolta: tartsanak külön parlamenti vitát e témakörről, hogy a kancellári nyilatkozat el ne sikkadhasson. Ma már – írta az AZ – mindkét nagy párt distanciát tarthat attól a múltat megszépítő áldozat-szereptől, amellyel Ausztria évtizedeken át takargatta, hogy a Harmadik Birodalmon belül övé volt a második hely.

Johanna Dohnal, a bécsi kormány egyik szociáldemokrata minisztere követelte, hogy legyen már vége a múlt szépítgetésének. A Der Standard című napilap azt hangsúlyozta, mennyire nem volt és nincs ma sem arányban a nácizmus ausztriai áldozatainak fizetett állami kárpótlás az áldozatok több százezres számával. Azon törvény alapján, mely előírta, hogy az államnak gondoskodnia kell a nácizmus áldozatairól, ma mindössze 3500-an kapnak nyugdíjat. E nyugdíja- sok száma sohasem haladta meg a tízezret.

Az Israel Nachrichten fölteszi a kérdést: miért épp most tartotta szükségesnek Vranitzky, hogy elmondja figyelmeztető szavait? Azért – véli a lap -, mert Jörg Haider nácibarát kijelentése kapcsán kiderült: sok fiatal osztrák nem tud eleget a hitleristák bűntetteiről, és vállát vonogatva azt mondja, hogy az osztrákok csak a kötelességüket teljesítették a háború alatt… Nos, jó emlékezetbe idézni, hogy nem az ausztriai lovas SA-alakulat lovai voltak a náci párt tagjai, hanem 700 ezren Ausztria lakosságából. Minden tizedik osztráknak a zsebében ott volt a Hitler-párt tagsági igazolványa.

*

Itt említjük meg, hogy Vranitzky, osztrák kancellár ismételten kijelentette: törvényt kell hozni, mely büntetés terhe alatt tiltja meg a nemzetiszocialista bűnök tagadását.

 

Címkék:1991-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A tehetetlenség diszkrét bája

(Helyreigazítás) Elöljáróban: nincs időm, s főleg kedvem annak a közösségnek a vezetőivel perlekedni, ahova magam is tartozom. Hogy ezúttal mégis...

Koncert a kastélyban

A Festetics grófok egykori fészkének legszebb terméből, a tükrösből a parkba száll a héber ének: Ámi mamin... Hiszem és vallom......

Close