Szombat előfizetés 2017

Az első zsidó zenei konferencia

Írta: Török Petra - Rovat: Archívum, Zene

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

1996. március 18-a és 20-a között a Bálint Zsidó Közösségi Házban került sor a konferenciára.

Előadásai ha nem is adtak, nem is ad­hattak egyértelmű definíciót – sokfélesé­gükkel, az általuk felölelt kérdéskörök nagyságával jól érzékeltették, hogy a je­lenség igen összetett: az egyes zeneszer­zők életművének zsidó vonatkozásaitól kezdve, a zsidó és keresztény liturgikus zene kölcsönhatásán át a zsidónak ne­vezhető zeneművek ismertetéséig sok mindenről volt szó a háromnapos ren­dezvényen, melyet a Budapesti Tavasz Fesztivál, a Budapesti Zsidó Hitközség, a Joint Magyarországi Irodája és az Ale­xander Lorber Alapítvány támogatott.

A zenetudomány és a hangversenyélet a zsidó zenét gyűjtő­fogalomként kezeli

A konferencia nem titkolt célja, hogy zenei szakemberek, szertartásvezetők, művészek, amatőrök, érdeklődők mind pontosabb közelítésben foglalkozhassa­nak azzal, amit zsidó jelleggel megszó­laló zenének nevezünk – ezzel kezdte bevezető előadását a szervező, Fekete László, majd feltette a kérdést: mi a zsi­dó zene definíciója. Hiszen megkülön­böztetünk nemzeti zenéket, zenei stílu­sokat, de mit kezdhetünk egy olyan gyűjtőfogalommal, ami magába foglalja azokat a zenei alkotásokat, melyek ősi alapját a Tóraolvasás ritmusa, a liturgiái illetve zsinagógái zene képezi, ám amelyhez ugyanilyen súllyal járul hozzá a zsidóság más népekkel való érintke­zése, társadalmi kölcsönhatások során kialakult többnyelvű népdalkincs és paraliturgikus énekvilág, illetve a hivatalos zenekultúrában jelenlévő egyes életmű­vek (Ernest Bloch, Igor Stravinsky, Vojtek Kilar), melyekben nyomaiban és/vagy esszenciájában kimutathatók zsidó zenei hatások?

Magyarország igen különleges helyet foglal el a zsidó zenei világban. Európa e táján, melyet az előadó Hamvas Bélát idézve „öt szellemi irányzat metszéspontja”-ként jellemzett, különböző kul­túrák találkoztak igen színvonalas zsidó zenei életet megteremtve főleg azon kántorok jóvoltából (pl. Lazarus Adolf, Abrahamson Manó, Linetzky Bernát), akik kelet-európai zenei neveltetésüket és a német hagyományú istentiszteleti formát eggyé olvasztották. Fekete főkán­tor miután áttekintette a magyarországi zsidó zene, illetve kántorművészet történetét, előadását Scheiber Sándorra és Ádám Emilre emlékezve fejezte be, akik kultúraszervező tevékenységük révén (is!) a legendás péntek esti kiddusok, il­letve a Goldmark-kórus 1970-es megala­kítása kapcsán igen sokat tettek a ma­gyarországi zsidó zenekultúráért. Ők is hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország – ahogy a főkántor nevezte – „zsidó zenei nagyhatalommá” legyen. A konferencia – állapította meg az előadó – azokat a rendezvényeket próbálta követni, me­lyek eddig Európában bemutatták e ze­nei világot. Ilyen volt Németországban a hannoveri, Angliában a B’nai Brith által szervezett rendezvény, a prágai Musica Judaica Fesztivál stb.

A gyökerek

A konferencia további előadásait nem az elhangzások sorrendjében ismer­tetem, hanem egy-egy azonos kérdés­körbe csoportosítva tekintem át. A zsi­dó zene és a környező kultúrák zenei világának egymásra hatását vizsgálta Kármán György, aki a felvilágosodásnak a liturgiái zenére tett hatását ismertette. A Moses Mendelsohn által elindított zsi­dó felvilágosodás – a Haszkala mozgal­ma – miközben megpróbált kitömi a va­lódi és szellemi gettó falai közül is, a ze­nei életet sem hagyta érintetlenül az is­tentisztelet rendjének megváltoztatása során. Megszületett a rendezett felépíté­sű klasszikus templomi zene. E folya­mat nemzetközi jelentőségű alakjainak (Salamon Sulczer, illetve Louis Levandovsky) ismertetése után a magyar ze­nei reformerekről is hallhatunk, külö­nös tekintettel Friedmann Mórra. A kü­lönböző hagyományok egymásra hatá­sával foglalkozott Dobszay László elő­adása, aki ismertette, hogy a gregorián énekekben miféle formában maradtak fenn az ősi zsidó liturgia jellemző zenei formái. Mindkét előadást zenei illusztrá­ciók tarkították Tóth Emil főkántor, illet­ve a Scola Hungarica Kamaraegyüttes jóvoltából.

A zenéhez kevésbé értők, az inkább a fülükre, mint elméleti tudásukra támaszkodók számára talán kissé nehe­zebben követhető két előadás foglalko­zott a kelet-európai, illetve askenáz zsidóság zenéje elméleti alapjainak, for­máinak ismertetésével: Alexander Knapp, a londoni City University muzikológus professzora, zeneszerző, zon­gorista és a Joe Loss Zsidó Zenekutató Társaság igazgatója, az askenáz hagyo­mányú imádkozás úgynevezett modusainak, vagyis nuszachjainak fejlődésé­ről és gyakorlatáról beszélt. A zsidó litur­gikus zene legérintetlenebbül a keleti közösségek illetve szefárdok zsinagógái­ban maradhatott fenn, hiszen a zenei fejlődés ott lassú volt, és sok generá­ción keresztül ment végbe. A cházán itt nemcsak előadója, hanem egy kicsit ze­neszerzője is az imák dallamának, hi­szen a készen kapott imádkozási modusokat ők öltöztetik fel díszítőelemekkel, kiegészítik egyéb zenei formákkal, így teremtve meg a végleges változatot. A le­begő ritmusról szóló, korábban megje­lent tanulmányt, Frigyesi Judit munká­ját olvasták fel még e tárgykörben.

A konferencia lehetőséget adott ar­ra, hogy térben is időben egymástól tá­vol eső nagy zsidó zenei teljesítmé­nyek, életművek, ha áttételesen, ha szimbolikusan is, de párbeszédbe elegyedhessenek egymással. A hozzánk legközelebb eső két találkozás Katy-Horváth Lajos cigány-zsidó hegedűmű­vésszel és Herman Maiorovici romániai zeneszerzővel eshetett meg, hiszen ők a konferencia vendégei voltak, mesél­tek életükről, vallottak önmagukról és természetesen zenéltek is. Műveik is bizonyságul szolgáltak, hogy a zsidó dallamvilág magán viseli a más népek­kel való együttélés jegyeit, és egyes ze­neszerzők műveiben multikulturális hatásnak lehetünk tanúi, például Her­man Maiorovici esetében is, aki Erdély­ben, Máramarosszigeten magát zsidó­nak valló zeneszerzőként élt és dolgo­zott. Legújabb munkái közé tartozik Méliusz József: Kaddis című versére készült filmfantázia zenéjének meg- komponálására.

Zenei judaizmus?

A konferencia előadói közül többen kifejtették azt a véleményüket, hogy a zsidó vallású vagy származású zene­szerzők munkásságát vizsgálva a zene­műveikben nyíltan vagy rejtetten zsidó zenei, motivikus vagy a tradícióhoz kap­csolódó jellemzőket fedezhetünk fel. A konferencián e tétel jegyében került sor Arnold Schönberg zenei judaizmusának ismertetésére Rónai Ádám István elő­adásában, és Ernest Bloch zenéjében is tükröződő zsidóságát elemezte Alexan­der Knapp. A fenti gondolat azt a ve­szélyt rejtheti magában, hogy ott is zsi­dó vonatkozásokat keresünk egy élet­műben, ahol ez nem jelenik meg. Ezt a tényt talán érdemes lett volna figyelem­be venni David Kung egyébként elsöprő lendületű előadása esetén. Ő Japánban a Nyíregyházi Ervin Emlékalapítvány ügyvezető igazgatója, aki előadásában az említett, nemrégiben felfedezett zon­goraművészt (1903-1987) ismertette meg a közönséggel, akinek életművé­ben a zsidó vonatkozások hiányoznak, így csak származása indokolhatja azt, hogy e konferencia előadást szentelt alakjának.

További zeneszerzők egyes művei­nek keletkezéstörténetét, motívumaikat vagy formai megoldásaikat, azok zsidó jellegzetességeit mutatta be Király Lász­ló (Vojtek Kilar: Exodus), Lózsy Tamás (Igor Sztravinszkij: Ábrahám és Izsák) és Mayer Erika (Darius Milhaud: A hétágú gyertyatartó) előadása.

A zene körén kívül vagy annak határ­vidékén álló és részben a folklór-, mű­velődés-, művészet-illetve kultúrtörté­net felé közelítő előadások is helyet kaptak a konferencián. Borgó András (Innsbruck) a Kaufmann-Haggada il­lusztrációinak zenei vonatkozásairól. Szabó Vera egy galíciai badhennel való 1994-es találkozását idézte fel, s illuszt­rálta néhány hangfelvétellel. A badhenek a kelet-európai zsidó folklór legen­dás figurái voltak, akik bohó, akár a Tó­rából vett idézetekkel vegyítve gúnyos rímeket faragtak, főleg lakodalmak al­kalmával. Barry Weinberger – konferen­cia angol meghívottja, akinek kutatási szakterülete a zsidó és a klezmer zene – igen részletesen ismertette a zsidó ze­nészek, énekesek és zeneszerzők közreműködését és szerepét a brit zenei életben 1770 és 1820 között. E körbe sorolható a Székely András által írott és a konferencián felolvasott „L’estro poetico d’armonico: egy velencei patrícius találkozása a zsidó zenével” című elő­adása is.

Egy zenei konferencián a zenének legalább akkora szerepet kell kapnia, mint a szavaknak. Ez esetünkben is így történt. Az előadásokat kísérő és illuszt­ráló zenei betétek és idézetek, és ki­sebb bemutatók – pl. a Lauder Javne Is­kola Hay Band nevű igen tehetséges, szefárd dallamokat játszó zenekara – mellett a konferencia mindhárom esté­jén nagyszabású hangversenyekre ke­rült sor. Első este a Budapester Klezmer Band koncertjét hallgathattuk. 19-én Iz­raeli zeneszerzők Magyarországon cím­mel pl. Paul Kirmann, Ami Maayami, Mordechai Seter stb. műveiből összeál­lított hangversenyt rendeztek, majd a Tavaszi Fesztivál rendezvénysorozatá­val együttműködve a konferencia utolsó napján nagyszabású záróakkordként került sor Naftali Herstik magyar szár­mazású jeruzsálemi főkántor estjére a Bethlen téri zsinagógában a Goldmark-kórus közreműködésével.

 

Címkék:1996-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Nem vagy-vagy. Is-is

Amennyire rokonszenves Szalai Mik­lós mértéktartó álláspontja egyfelől az egyetemes metanarratívák hívei, másfelől a minden standardot elvető fundamentalista posztmodern között, olyannyira...

Nem párduc vagy gödölye

Dialógus két - összesen két - módon jöhet létre. Vagy hozzám szól valaki, vagy én szólok valakihez. A mono­lóg azonban...

Close