Az dzsihadista áfium ellen való orvosság
Az dzsihadista áfium ellen való orvosság
Október elején az al-Kaida vigyázó szemét Magyarországra is rávetette. Az-Zavahirinak, az al-Kaida alvezírének kitüntető figyelmét ebben a körben kiérdemelte még Dél-Korea (amely az üzenetben nem emlegetett Norvégiával együtt újabb terrorellenes intézkedéseket léptetett életébe) és Franciaország – amely meg sem mukkant. Magyarországon a biztonságpolitikai kabinet – nagyon helyesen – komolyan vette a fenyegetést, de nem keltett pánikot. A szakértők többsége egyetért abban, hogy Magyarországon nincs akkora létszámú muzulmán közösség, továbbá az országnak nincs akkora hírértéke a médiában, hogy Magyarország legyen az első számú célpont, a fenyegetés inkább pszichés jellegű. Ugyanakkor minden fenyegetést tényleges veszélyként kell kezelni – ahogy a kilencvenes évek iskolai bombariadó-hullámának esetében is kihívták a tűzszerészeket, akkor is, ha a tanárok tudták, valószínűleg a 4c nem akar matekdolgozatot írni. Abban is egyetértettek a szakértők, hogy a fenyegetés oka az iraki háborúban való részvétel.
Itt azonban álljunk meg, és olvassuk el újra, figyelmesen az üzenetet: „Nem szabad megvárnunk, hogy az amerikai, brit, francia, zsidó, dél-koreai, magyar vagy lengyel erők Egyiptom, az Arabfélsziget, Jemen és Algéria földjére lépjenek. Kezdjük meg most az ellenállást. ” A zavaros szöveg három problémát vett fel: először is azt, hogy miért pont Magyarország került terítékre, miért nem Románia vagy Ukrajna. Ezt még meg lehet magyarázni azzal, hogy a magyar csapatok mandátuma az év végén jár le, hogy a koalíció szinte valamennyi tagját egyszer már megfenyegették, ezért most Magyarország a soros. A második kérdés, hogy mit keres a listán az iraki háborút ellenző, Izrael-ellenes, amerikafób és arabbarát politikát folytató Franciaország. És mindenekelőtt: az üzenetben szó sincs Irakról – Egyiptom, Algéria, Jemen és az Arab-félsziget neve szerepel a listán.
Csakhogy a két utóbbi tényt láthatólag minden kommentár negligálja, nem véletlenül. Katonai és biztonság- politikai szakértők tucatjainak kellene nézeteiket felülvizsgálni, és komolyan elmélyedniük az iszlamista ideológia tanulmányozásában, hogy ezeket a sorokat valamennyire értelmezni tudják. Észre kellene venni, hogy az iszlamista terrorizmusban a bűn-büntetés, jó- tett-hála viszonya nem a nyugati, pláne nem a baloldali logika szerint működik. Szeptember 11. előtt nem volt iraki és afganisztáni háború, sőt az Egyesült Államok két balkáni muzulmán közösséget mentett meg a pusztulástól. Ez fordítva is igaz: Kína ellen soha nem hirdettek dzsihádot az ottani muszlim kisebbségek elnyomása miatt. Vagyis ha a nyugati világ, melynek Magyarország is a része, kivonul Irakból, Afganisztánból, Szaúd-Arábiából, akkor is marad elegendő ürügy egy újabb terrorhullám kirobbantásához. A nyugati intellektuelek kedvéért tegyük hozzá: ez bizony akkor is igaz, ha prédául dobjuk Izraelt. Mert az iszlám eszkatológia szerint a dzsihád először a zsidók, majd a keresztény világ felett arat győzelmet. Vagyis ha a fenti három országban megszűnne mindéi (katonai, polgári) nem muzulmán jelenlét, akkor az egyiptomi, algériai nem katonai jelenlét lenne az ürügy, ha pedig minden arab országból távoznának a külföldiek és arab „kiszolgálóik”, akkor sem nyerhetnénk – legfeljebb részleges – nyugalmat. Franciaország eseténél jobb bizonyíték nem kell: a fátyoltörvény, az iszlamista befolyás elleni tétova kísérletek miatt az al-Kaida vezérkara összevonta szemöldökét, és képletesen, de ténylegesen is B listára tette az országot, amit nemcsak az-Zavahiri szóbeli fenyegetésével, de a két újságíró iraki elrablásával és az indonéz követség előtti robbantással is tudatosítanak.
Amikor az-Zavahiri nem Irakot és Afganisztánt, hanem olyan muzulmán országokat említ, amelyek nincsenek „hitetlen megszállás” alatt, akkor ugyanazt mondja, amit az al-Kaida, a szélsőséges imámok már számtalan üzenetben megfogalmaztak: elfogadhatatlan, hogy hitetlen vagy aposztata kormányok uralkodnak olyan országokban, amelyek valaha az iszlám kalifátus uralma alatt álltak. A kérdés az, hogy 150 év török uralom után miért kell leírni ezerszer, és miért nem hajlandó a honi értelmiség és társadalom zöme visszaemlékezni, hogy valaha Magyarország is az iszlám szent földje volt. Ahogy a teljes európai értelmiséggel egyetemben elfeledik, hogy az egész Balkán, a mai Spanyolország, Szicília területe is része volt a kalifátusnak. És ezen területek elvesztését az al-Kaida és az iszlamista terrorideológia csak ideiglenes állapotként képes kezelni. Becsukhatjuk a szemünket és a fülünket, és elhitethetjük magunkkal. hogy a madridi vérfürdő oka az ország iraki szerepvállalása volt, de ettől az iszlám világ nagy része még revánsként éli meg a dicső ibériai kalifátusok vereségéért. Mert mi más magyarázná, hogy azok után, hogy már eldöntött tény volt a kontingens hazarendelése, a terroristák újabb merényletekre készültek.
Véget kellene vetni a mellébeszélésnek, és belátni, hogy egyfajta vallásháború kellős közepén vagyunk, aminek Irak és Afganisztán csak két színtere. Hiába ismételgeti Bush és Blair, vagy Chirac és Schröder, hogy nem az iszlám elleni harcról van szó, és hiába nem akarunk az iszlám ellen harcolni, a terroristák és támogatóik mind Keleten, mind Nyugaton a terrorizmus elleni háborút az iszlám elleni támadásként értelmezik. Nem véletlen, hiszen ők indították, azaz ők szabták meg ideológiai szövetét. Ezt a háborút nem mi akartuk. Ám az iszlamista terror ideológiáját sem szabad figyelmen kívül hagyni. A dzsihád elleni áfium megtalálásához vezető úton az első lépés, hogy nem saját elképzeléseinkből kiindulva próbáljuk meghatározni, mit akarnak a terrorvezérek, hanem az őket mozgató ideológiát kiismerve. Kezdetnek például foglalkozzunk az-Zavahiri üzenetének pontos szövegével.
Peremiczky Szilvia
Címkék:2004-11