Szombat előfizetés 2017

Az apáca mártír

Írta: V. E. - Rovat: Archívum, Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A közelmúltban megjelent könyv nem az első nyomdát látott emlékezés Salkaházi Sárára, akinek tiszta életét és vértanúságát már a háború végső napjaiban megörökítették. Azóta személyiségét, tetteit számos hosszabb-rövidebb írás idézte fel, közte Vadász Ferenc Legendák nélkül és Karolina negyvenkilenc című kötete is. Mégis erkölcsi kötelességünk erről a munkáról is lapunkban ismertetést közölni, mert ő volt a magyar katolikus egyház talán egyetlen olyan tagja, aki a zsidókért és a zsidókkal együtt a nyilasok áldozata lett.

A mártírrá vált apáca 1899-ben született osztrák eredetű vendéglős-fogadós kassai polgárcsaládban. A második világháború alatt, éppen akkor, amikor német voltát demonstrálva számos magyar állampolgár veszi vissza elődeinek német nevét, ő Salkaházira magyarosít. Tanítónői oklevéllel, a viszonylag jómódú családi háttér ellenére könyvkötőnek tanul, s már akkor cikkei jelennek meg a kassai Esti Újságban. Bekerül a város újságíró társadalmába, annak életformáját követi. Első cikkeiben az utódállamok kisebbségeinek sanyarúságát panaszolja, és kiáll az elesettekért, a nyomorgókért. A szegények helyzetének feltárása és segítése marad élete végéig esszéinek, novelláinak, regényeinek témája és egyben hivatása is. 1929-ben lett novícia, abban a magyar alapítású rendben, amely feladatának tekintette a cselédlányok, zsellérfeleségek, munkásnők tanítását, védelmét. Sára testvér – ahogy rendtársai nevezik – néhány évig Csehszlovákiában tevékenykedik, majd áttelepül Magyarországra.

A könyv dokumentumai szerint a veszélybe került zsidókkal először 1940 végén Kőrösmezőn került személyes kapcsolatba: hatáskör és felhatalmazás nélkül akar egy családot az országból történő kizsuppolástól megmenteni – eredménytelenül. 1944 nyarán a Katolikus Dolgozó Nők és Lányok Szövetsége elnökeként a szövetség balatoni üdülőjébe fogad be kisgyermekes anyákat, majd a nyilasok hatalomra kerülése után Budapesten, a Bokréta utcai otthonukban rejteget üldözötteket. Az épületbe decemberben katonai egységet telepítenek. Az otthon vezetőjét, Salkaházi Sárát a zsidók bújtatásáért a nyilasoknak beárulják. December 27-én golyószórós banditák törtek a házra és két idős hölgyet, anyát fiával, továbbá a fűtőt mint rejtőző zsidókat Salkaházi Sárával együtt elhurcolták. Másnap a még ott bujkáló zsidók is elhagyták az otthont. Nem tudható, mi lett későbbi sorsuk.

*

Emlékezetes, hogy 1957-ben lelepleztek és bíróság elé állítottak tucatnyi egykori nyilast. Egyikük bevallotta, hogy a Bokréta utcából a Fővámház (ma közgazdasági egyetem) előtti Duna-partra kísérték áldozataikat, ott levetkőztették és lelőtték őket. A gyilkos azt is elmondta, hogy mielőtt a sortűz eldördült, az alacsony termetű apáca valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal kivégzői felé fordult, majd letérdelt, s égre emelt tekintettel keresztet vetett. A fűtő pedig, felhasználva a pillanatot, hogy a fegyveresek a térdeplőre figyelnek, belevetette magát a folyóba, és megmenekült.

(Móna Ilona-Szeghalmi Elemér: Vértanú kortársunk: Salkaházi Sára élete és munkássága. Ecclesia.)

V. E.

 

Címkék:1991-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Az elmaradt romániai emancipációról egy könyv ürügyén

 AZ EMBERI JOGOKÉRT folyó harc történetének egyik fejezete a romániai zsidókérdés. És nem kell aktualizálni ahhoz, hogy pontosan lássuk, amint...

Az antiszemitizmus lélektana

Hermann Imre tanulmánya Egyszer volt egy budapesti iskola. Most nem arra az utolsó kísérletre gondolok, amely Marx vagy inkább Lukács...

Close