Szombat előfizetés 2017

Az amerikai zene zsidó nesztora

Írta: W. Labhart - Rovat: Archívum, Zene

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Aaron Copland halálára

 

1990. december 2-án New Yorkban meghalt Aaron Copland zeneszerző, karmester és zenei író. Az amerikai zenei élet egyik legmarkánsabb alakját veszítette el benne, aki sokoldalúság dolgában csak Leonard Bernsteinhez volt hasonlítható. Amikor – halála előtt két héttel – betöltötte 90. életévét, abban a tudatban ünnepelhette születésnapját, hogy maradandóan beírta a nevét a zenetörténetbe.

Amint George Gershwin és Leo Ornstein, Copland is oroszországi zsidó bevándorló családban született. 1900. november 14-én Brooklynban látta meg a napvilágot. Rubi Goldmarknál tanult zeneszerzést tizenhét éves korától, majd a Párizs közelében fekvő Fontainebleauban Nadia Boulangernál fejezte be zenei tanulmányait 1921-ben.

Gershwinnel csaknem egyidejűleg kezdett el foglalkozni a dzsesszel, amit a harmincas évektől fogva a modern amerikai zene egyik legfontosabb inspirálójának tartott.

Copland nemcsak az elsők egyike volt azok között az amerikai zeneszerzők között, akiket a nyugati hagyomány és a dzsessz egyaránt a bűvkörében tartott, hanem azok sorában is az elsők közé tartozott, akik az új médium – a televízió – útján vitték el a zenét a nagyközönséghez, és az elektronikus zene népszerűsítésén fáradoztak.

1960 és 1972 között mint kommentátor, mint karnagy és mint zongoraművész ötvennél több televíziós adásban működött közre Amerikában. Már ezt megelőzően is eredményesen munkálkodott könyveivel a modern zene széles körű megkedveltetésén. Ezek közül nem egyet más nyelven is kiadtak, így az 1938-ban megjelent What to Listen for in Music és az 1941-ben közreadott Our New Music címűt. Ám ezek a művei sem a legelső erőfeszítéseit testesítették meg az amerikai zenei élet előmozdítására, hiszen e téren már 1928-1931 között nagy érdemeket szerzett a Copland-Sessions Concerts révén, amelyeket kollégájával, Roger Sessionsszal együtt vezetett. A zeneszerzés tanáraként kora egyik legtöbbet foglalkoztatott művészszemélyisége volt, irányítása alatt számtalan amerikai, európai és izraeli muzsikus tanult.

Legismertebb művei között több olyan akad, amelyet a dzsessz sajátos tónusa és ritmikája jellemez. Ilyen a klarinétra és vonószenekarra írt concertója, amelyben hárfa és zongora is megszólal (1948), a Billy the Kid című balettje (1938) vagy a Four Piano Blues. Filozofálás és tolakodó pátosz nélkül, közvetlenül szól a hallgatósághoz zenekari műve, a Lincoln Portrait (1942), kétfelvonásos operája, a The tender Land (1954), különösen pedig két, táncszínpadra szánt műve, az Appalachian Spring (1944) és a Rodeo (1942).

Coplandet megragadta a latinamerikai zene, amint ez kitűnik olyan zenekari alkotásaiból, mint a Danzón cubano és a Salón México, amelyeket különben szívesen játszott el kétzongorás előadásban barátjával, Leonard Bernsteinnel. Vitebsk című zongoratriójában (Study on a Jevish Theme, 1928) viszont zsidó származása emlékeinek adott hangot, arról a városról szólva, amelynek zsidó világa Marc Chagall festészetében jutott kifejezésre.

W. Labhart

(Jüdische Rundschau-Maccabi)

Címkék:1991-03

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Kutatások a szovjet archívumokban

Interjú Randolph L. Braham professzorral Az Egyesült Államok Holocaust Emlékbizottságának 1990. július 3-i memorandumában nagy érdeklődéssel olvastuk, hogy „július elején...

Elfuserált háború?

 NAPRÓL NAPRA ERŐSÖDIK az a rossz érzésem, hogy az öbölháború nem fogja gyökeresen megváltoztatni a régió helyzetét, hiába a reá...

Close