Szombat előfizetés 2017

Antiszemitizmus.hu

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

antiszemitizmus.hu

Magyar Nemzet,

2005. november 11.

Jack Corn a lapszemlében a szovjet csapatok által a Baltikumban elköve­tett bűnök számonkéréséről ír, azt ki­fogásolva, hogy szovjet háborús bű­nösöket ritkán vonnak felelősségre (Lettországban felelősségre vontak több szovjet háborús bűnöst). A hely­zetet szembeállítja azzal, ahogy a zsi­dó szervezetek igyekeznek felkutatni a náci háborús bűnösöket. Idáig még minden rendben van, problémánkat a következő mondat jelenti:

Elgondolkoztató a győztesek igaz­sága: amíg a zsidó nácivadász szerve­zetek egy-egy háborús bűnösnek vélt személy után nehezen, vagy már seho­gyan sem bizonyítható vádakkal életük végéig hajszát folytatnak, addig a ha­sonló, vagy súlyosabb bűnöket elköve­tett szovjet, amerikai vagy angol tette­sek felkutatására és megbüntetésére csak a legritkább esetben került sor.”

Míg Corn a szovjetek és angolszá­szok esetében kész tényként kezeli a háborús bűnök elkövetését, addig a zsidók elleni náci bűnöknél fontosnak tartja, hogy elbizonytalanítson, amikor „háborús bűnösnek vélt” szemé­lyekről, „nehezen, vagy már sehogyan sem bizonyítható vádakról” ír – vagyis azt sejteti, hogy „fantombűnökről” vagy kisebb bűnökről van csak szó. Ezt fokozza a „hasonló, vagy súlyo­sabb bűnöket ” kitétel, ami azt sugallja, hogy a nácik talán csúnya dolgokat kö­vettek el, de a szövetségesek bűntettei sokkal súlyosabbak. Nem utal a nácik­kal kollaboráló litvánok háborús bűne­ire sem, és igencsak problematikus, hogy egy kalap alá veszi a háborút ki­robbantó nácik és szövetségeseik, vagy éppen a szovjetek és Sztálin által elkövetett bűnöket – tömeggyilkossá­gokat, falvak lemészárlását, haláltábo­rok felállítását – az angol-amerikai csapatok tetteivel. Mert súlyos bűnö­ket és mulasztásokat ők is elkövettek, számtalan harctéri döntésük meg­kérdőjelezhető, de szemben a nácikkal vagy a szovjetekkel, nem törekedtek sem népek, sem osztályok kiirtására.

Október 29.

Miközben a nyugati kormányok, kö­zöttük a magyar kormány is visszautasí­totta az iráni elnök kijelentését Izrael el­törléséről, a Magyar Nemzet egyik Közel-Kelet-szakírójának, György Zsom­bornak csak egyetlen lagymatag ellenér­zésfélére futja, s addig csűri-csavarja a szavakat, míg sikerül oda kilyukadnia, hogy tulajdonképpen érthető Irán félel­me, és a vihart kavart mondatokat ez a félelem csalta elő (Agresszorok):

Khomeini ajatollah, Irán egykori teljhatalmú, s véres kezű ura bő két évtizeddel ezelőtt szalonképesnek alig­ha nevezhető kijelentést tett. ’Izraelt le kell törölni a térképről’ – szólt a forradalmi jelszó, amely azóta is elen­gedhetetlen fordulata minden komo­lyabb teheráni szónoklatnak.”

Nos, a „szalonképesnek aligha ne­vezhető” az a három szó, ami negatív kontextusban tünteti fel Izrael letörlé­sének szándékát. Utána jön a szerecsenmosdatás.

Mahmúd Ahmadinezsád, a perzsák lakta ázsiai ország nemrég megvá­lasztott, a nyugati sajtóban egyöntetű­en keményvonalasnak nevezett elnöke tehát nem tett mást a zsidó állam el­pusztítására buzdító szónoklatával, mint követte a ’nagy elődök’ által ki­jelölt utat. A kérdés ezek után csak az, miért keltett az ijesztően hangzó, de megszokott kijelentés ekkora felháborodást világszerte, s miért lett Irán a nagyvilág szemében néhány hét lefor­gása alatt veszélyesebb, mint az el­múlt években bármikor.

Tehát Ahmadinedzsád csak a népi folklór „megszokott” varázsigéjét mormolta el, amit teljesen fölösleges komolyan venni. Vajon ha Izrael is­mételgetné ezt bármely közel-keleti országról, akkor is ilyen jelentéktelen­nek látná szerzőnk a fenti szavakat?

Ráadásul nem Irán, hanem Izrael az, amely semmibe véve a törvényes államhatárokat, harci gépeivel külföl­di objektumokat támadott meg, vagy lőtt le lelkiismeret-furdalás nélkül akár polgári repülőket is.”

Végre a hab is a tortára került: Izrael a bűnös, mivel a zsidó állam fenyegeti rendszeresen „galamblelkű” szomszé­dait. György sanda gyanúsítgatása az állítólag lelőtt polgári repülőgépről ter­mészetesen bizonyítatlanul marad, és az elhallgatás jól ismert módszerének köszönhetően nem tudjuk meg, hogy azok a bizonyos külföldi objektumok olyan terrorista kiképzőtáborok, ame­lyek Izrael elleni támadások kiinduló­pontjaiként szolgálnak, vagy biztonsá­gát veszélyeztetik (mint az osiraki atomlétesítmény). Ellenben Izrael soha nem fenyegette az őt békén hagyó álla­mokat, sőt magát Iránt sem, amely vi­szont a terrorizmus támogatásával, és „megszokott” szólamaival szóban és tettben is bizonyította, hogy tevőlegesen is hajlandó elősegíteni Izrael meg­semmisítését – eddig csak az eszköz hi­ányzott. Ezt szolgálja az évente meg­rendezett Jeruzsálem-nap, ahol rituáli­san gyalázzák Izraelt és az Egyesült Államokat, s elégetik zászlóikat.

Az arab országok (kivéve Egyipto­mot és Jordániát), valamint Teherán viszont magát Izraelt nem fogadja el törvényesnek, a palesztinok szenvedé­sét és az agresszív tel-avivi külpoliti­kát látva pedig gyarapszik azoknak a száma, akik első körben szintén in­kább a zsidó államnak parancsolná­nak megálljt.”

Nem lehet, hogy éppen az a palesz­tinok szenvedéseinek oka, hogy ők maguk, illetve Teherán és társai nem fogadják el Izrael létét. Halkan meg­kérdezzük: nem kellene megfordulni végre azon a lovon?

A www.antiszemitizmus.hu hon­lapon szerkesztőségünk hetente szemlézi és elemzi a magyar sajtó zsidó- és Izrael-ellenes publikációit.

Címkék:2005-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Az Engesztelőnap

Karl Abraham Az Engesztelő­nap Megjegyzések Reik Vallás­pszichológiai problémák című munkájához1 (Második rész) Az Engesztelőnap az Ödipusz-komplexus ismertetőjegyeit viseli ma­gán. Reik...

„Nem bántam volna valami konok kis botrányt”

„Nem bántam volna valami konok kis botrányt” Závada Pállal beszélget Szántó T. Gábor Sokan és sokat beszélnek a múltfel­dolgozás szükségességéről....

Close