Állam az államban – ex-szovjet bevándorlók Izraelben. –

Írta: Kuik Györgyi - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Állam az államban?

Ex-szovjet bevándorlók Izraelben

A volt Szovjetunió területéről érkező 700.000 bevándorló többsége megtalálta a számí­tását. A szakmájukban kaptak munkát, saját otthonuk, ko­csijuk van, ám a többségük­ben szekularizált új olék – akik között sok nem zsidó is van – sajátos, külön világot hoztak létre, egy orosznyelvű államot az államban.

Mindeddig nem volt olyan bevándorlási hullám Izraelben, amelyik ennyire híján lett volna mindenféle ideológiának; ennyire gyengén állt volna zsidó tudat dolgában (a 45 évesnél fiatalabb beván­dorlóknak mindössze 59 százaléka val­lotta magát zsidónak), és ennél kevésbé lett volna elszánva a beilleszkedésre. Ugyanakkor ilyen gyors és ilyen látványos felemelkedést sem produkált még egyet­len korábbi bevándorló közösség sem.

Ki kit asszimilál?

Az Izraelben csak „oroszoknak” ne­vezett bevándorlók beilleszkedési fo­lyamatát sokan a németországi törökök helyzetével vetik össze, akik a befoga­dó országban kialakították a maguk kis Törökországát. Az oroszoké is kiterjedt, jól körülhatárolható etnikai közösség saját üzletekkel, színjátszó csoporttal, tíz orosznyelvű újsággal, közvetlen moszkvai televíziós csatornával – hogy az 1989 óta érkezett hozzávetőlegesen 700.000 bevándorló ne érezze magát elszigetelve az óhazától.

Néhány izraeli városban éppenséggel valamiféle fordított integráció ment végbe. A 41 ezer lakosú Karmielben már 14.500 orosz bevándorló lakik. Közülük minden ötödik nem zsidó. A városban a sétányok, a hangulat, az ar­cok, a nyelv meghökkentő erővel idé­zik fel a szovjet miliőt. Ritkán hallani héber szót vagy látni héber feliratot. Az üzletek táblái orosznyelvűek, alatta ap­ró betűs héber felirattal vagy a nélkül. Ha éppen egy ellenőr büntet (150 sékelre) 50 dollárra egy mészárost disz­nóhús árusításáért, a vevők az orosz módi szerint csendben, passzívan, vár­nak a sorukra.

Az új bevándorlók száma mostaná­ban egyre csökken a Jewish Agency erőfeszítései ellenére. Programjaikat el­sősorban a fiatal nemzedék számára tervezik, remélvén, hogy ha a tizenéve­sek nekiindulnak, akkor a szülők is ve­lük fognak tartani.

Vallási közöny

Amíg azonban a Szochnut komoly pénzeket öl ezekbe a programokba, az ultra-ortodox Sasz párt ellenőrzése alatt álló belügyminisztérium – tartva a nem zsidók tömeges bevándorlásától – szigorú feltételekhez kívánta kötni az aliját. Ez persze heves tiltakozást vál­tott ki az orosz bevándorlókat képvise­lő Jiszrael ba-Alija pártból, s így a mi­nisztérium vonakodva bár, de megadta az állampolgárságot azoknak a nem zsi­dóknak is, akik zsidó hozzátartozóikkal érkeztek a volt Szovjetunióból. Minda­mellett előfordult az is, hogy a repülő­téren egy-egy érkezőtől megtagadták az bevándorlói státuszt és csak turista ví­zumot adtak ki számára.

Az „oroszok” jelentős része szekula­rizált vagy éppen más vallási közösség­hez tartozik. Több mint 300.000 be­vándorló halachikusan nem zsidó, és közülük csak ötezer tért be formálisan a zsidó vallásba. A hittől való idegenke­dés köreikben általános. Ez részben annak a következménye, hogy az el­múlt években a rabbinátus, az ultra-or­todox irányvonalat követve, egyre hatá­rozottabban ragaszkodik ahhoz, hogy a betérők ortodox életvitelt folytassanak legalább a betérés előtti két évben.

Sokkal eredményesebb volt a hetve­nes években az akkori főrabbi, Slomo Goren által alkalmazott liberális halachikus szabályozás – jegyzi meg né­hány kritikus. Mostanra azonban úgy tűnik, a nem zsidó bevándorlók több­sége számára az áttérés irrelevánssá vált. Izraelinek lenni számukra éppen elég a zsidósághoz.

Az eljövendő házasságok szempont­jából azonban e közönynek messzeme­nő következményei lesznek. Halachiku­san nem zsidó ugyanis nem köthet há­zasságot Izraelben, ahol ez a ceremónia az ortodox rabbinátus monopóliu­ma. Az izraeliek többsége viszont bizo­nyos hagyományokhoz ragaszkodik. Ezek közé tartozik a rabbi előtt kötött házasság is. Sok „orosz” bevándorló vi­szont közönyös mindez iránt. Moha álta­lában nem szeretnék, ha gyerekük nem zsidóval házasodna, egy zsidó szülő már elegendő számukra. Az anyaági leszármazás halachikus kérdésében ta­núsított közönyük persze érthető, hisz olyan országban nőttek fel, ahol a zsi­dóság apai és anyai ágon egyaránt örö­kölhető nemzetiség volt. A vallásos irányzat azt remélte, hogy ezek az emberek nem csak alijáznak, de idővel jámbor zsidókká is válnak. Mivel azon­ban nem így lett, több-kevesebb pró­bálkozás után lemondott róluk, és ugyanúgy tett a reform és a konzervatív irányzat is.

Nem egyszer előfordul, hogy a be­vándorló párok, menekülve az ortodox rabbinátus monopóliuma elől, Cipru­son kötnek házasságot. Az élet fintora, hogy az orosz zsidók Izraelbe vándorol­nak be, majd azon kívül kötnek házas­ságot. Úgy tűnik tehát, hogy a nem-halachikus zsidó izraeliek egy új közössé­ge van kialakulóban.

Kezdők a politikában

Az „orosz” bevándorlók szavazata – 15-16 szék a 120 főt számláló izraeli parlamentben, illetve 13 százalékos szavazati arány a válasz­táson – adu ász lehet va­lakinek a kezében, aki képes őket mozgósítani.

A bevándorlókban még nem alakult ki szoros, egyik vagy másik politi­kai párthoz kötődő lojali­tás. A legutóbbi felméré­sek azt bizonyították, hogy tíz emberből közel négy bizonytalan volt ab­ban, hogy Netanjahut vagy a munkáspárti el­lenzék vezérét, Ehud Barakot válassza. A poli­tikai szimpátiák igen gyorsan változnak. Nátán Scsaranszkij pártja, a Jiszrael-ba-Alija meg­nyerte az új bevándorlók szavazatainak mintegy a felét és ezzel hét mandá­tumhoz jutott a parla­mentben. Ám a párt be­vándorlók egyre nagyobb tömegeinek szemében veszti el hitelét. Egy részük hosszú távon nem tud azonosulni a párt bősz, dühödt retorikájával, másik részük elvesztette illúzióit, és nem hi­szi, hogy helyzetükön a párt valóban ja­vítani tud. Ha most lennének a válasz­tások, a bevándorlók szavazatainak mindössze 29 százalékát kapná a Jiszrael-ba-Alija. Tetézi a bajt, hogy belső viszályok is megosztják a pártot. Ezt ki­használva a baloldali Merec párt is ringbe szállt a bevándorlók szavazataiért, és mint a polgári jogok pártja próbálja őket megnyerni. Természetesen csatá­ba szállt a Likud és a Munkáspárt is.

Netanjahu szövetkezett a kétes hírű Avigdor Liebermannal, aki 1978-ban emigrált a Szovjetunióból, ma pedig a miniszterelnöki hivatal igazgatója. Liebermant a héber sajtó Raszputyinként emlegeti, ám ezzel csak növeli népsze­rűségét a bevándorlók között. Az erőpróba most Scsaranszkij és Lieberman közt folytatódik, a bevándorlók szava­zatai pedig kiszámíthatatlanok.

Bűnbeesés után

Az izraeliek jelentős része úgy gon­dolja, hogy az orosz akcentussal beszé­lő, szőke nők prostituáltak; az orosz férfiak csodaautóikkal és Gold Mastercardjukkal egytől egyig maffiózók. A felmérések szerint az izraeliek 44 szá­zaléka úgy gondolja: rengeteg beván­dorló nők dolgozik prostituáltként. Az 502 válaszadó izraeli 65 százaléka azt mondta, hogy voltak negatív tapasztala­tai az bevándorló nőkkel, több mint fe­le pedig úgy nyilatkozott, hogy vélemé­nyét a médiában elhangzó illetve meg­jelenő riportokra alapozta. Az Izraeli Nők Szövetsége, az Orosz Bevándorló Egyesület, a Cionista Fórum, akik szponzorálták ezt a felmérést arra ösz­tönzik a médiát, hogy fékezze ezt a szörnyű és alaptalan megbélyegzést. Bár a prostituáltak jelentős része való­ban az ex-szovjet állam területéről ér­kezik, ők nem bevándorlók, hanem il­legálisan tartózkodnak Izraelben. Az pedig köztudott, hogy évente nők százait csábítják Izraelbe a volt Szovjet­unió területeiről, nagy haszonnal ke­csegtető munkát és bevándorlási en­gedélyt Ígérve nekik, hogy aztán a maf­fia ellenőrzése alatt álló szex-ipar rabja­iként, kegyetlen stricik futtatottjaiként végezzék. Az alvilági történetek másik pregnáns példája Grigorij Lerner (Izra­elben fölvett nevén Cvi ben-Ari), akit a hatóságok csalással, sikkasztással, megvesztegetéssel vádolnak. Lerner már fél évet töltött börtönben és eköz­ben az egykori honfitársai szemében hőssé nőtte ki magát – jelenleg a négy legnépszerűbb orosz bevándorló kö­zött van. 1997 decemberében beván­dorlók százai demonstráltak Askelonban a rendőrség brutalitása ellen, Lernert a „mi Dreyfusunknak” nevezve. A Biztonsági Hivatal szóvivője leszögezte, hogy nem aránytalanul nagymértékű a bűnözés az új bevándorlók körében, noha a családon belüli erőszak jóval meghaladja az átlagot (mintegy 60 szá­zalékkal).

A legtehetségesebb kapitalisták

A munkanélküliség a bevándorlók körében az 1991-es riasztó 38,5 száza­lékról 1995-ben 9,6 százalékra esett vissza. Ma Izraelben a munkanélkülisé­gi ráta 8,1 százalék felett van, és csekély mértékben ugyan, de emelkedik. Gyakorlatilag a tömeges bevándorlás volt a legfontosabb tényező, amely az 1987-89 utáni alacsony növekedés idő­szakából kilendítette a gazdaságot. Ez nemcsak a magasan kvalifikált, iskolá­zott munkavállalók beáramlásának volt köszönhető. A helyi piac éppoly erős növekedésnek indult, hiszen az izraeli lakosság 17 százaléka az elmúlt négy évben érkezett. A gazdasági robbanás az építőiparban indult meg, mivel a be­vándorlóknak lakásra volt szükségük. Ezt nagyarányú fellendülés követte az ipar más ágaiban is.

Közel 90.000 a mérnökök és tudó­sok száma az új olék között. Izraelben minden 10.000 lakosra 135 mérnök és tudós jut, ez a legmagasabb ráta a vilá­gon. Jóllehet a mérnökök és tudósok mintegy 30 százaléka talál munkát a sa­ját szakterületén és további 20-30 szá­zalék dolgozik azzal összefüggő terüle­ten, a bevándorló mérnökök mintegy 70 százaléka csak a képesítésénél jó­val alacsonyabb szaktudást igénylő munkakörben talál alkalmazást. Sok szakembert a speciálisan szovjet kép­zettsége miatt nem tudnak alkalmazni; így például mérnököket, akik korábban kohászati vagy bányamérnököket.

A bevándorlók egy része ezért inkább saját vállalkozásba kezd. Az önálló vál­lalkozással rendelkező orosz bevándor­lók 90 százalékán megfelelő végzettség­gel rendelkezik, 30 százalékuknak dok­torátusa van. 40 százalékuk nő, ami az izraeli átlag négyszerese. Az ex-szovjet bevándorlók egyes becslések szerint mintegy 7000 kisüzletet működtetnek Izraelben, sok közülük éppen saját kö­zösségük speciális szükségleteit elégíti ki. Másik részük volt hazájukkal tart fenn üzleti kapcsolatot.

Jelenleg a szovjet olék 19,4 százalé­ka él a létminimum alatt. Állami segít­séggel már felállítottak egy központot a rászoruló bevándorlók megsegítésére. Sok családnak roppant nehéz a helyze­te, nem ismerik a jogaikat, nincs állan­dó lakásuk, tisztességes munkájuk, vagy félnek, hogy elveszítik azt. Így igen­csak rászorulnak a támogatásra.

Hadsereg – köszönöm nem

A volt Szovjetunióból érkező fiatalok nagyon óvatosan méregetik a hadsere­get. Szüleik, akik a szovjet hadsereg­ben szerezték ezzel kapcsolatos ta­pasztalataikat, nem bátorítják a katonai ambíciókat. Míg az izraeli születésű újoncokat segítik, támogatják családja­ik, és gyerekkoruktól készülnek a kato­nai szolgálatra, addig a bevándorló újoncoknál hiányzik mind a tudás, mind a motiváció. Napirenden vannak a fe­gyelmi problémák, így felmerült a kér­dés, vajon ennek mik lehetnek ennek az okai. Nagyon sokan jönnek csonka­családból, melyek szétesnek a gyerek segítsége nélkül. A katonák magukkal hozzák a problémáikat a hadseregbe, aminek következménye a sok fegyel­mezetlenség. Bár az bevándorlók is kapnak tiszti kiképzést, nem szívesen vállalnak ilyen beosztást. Érvük: „Egy bevándorlónak minden sokkal nehe­zebb. Kevésbé érti meg a nyelvet, ho­gyan érti majd meg a katonáit?” – és többnyire más munkalehetőség után néznek. Ám a nehézségek ellenére a hadsereg, mint hagyománya szerint mindig, most is nagymértékben segíti a bevándorlók beilleszkedését, hiszen a körülzárt országban a katonai szolgálat valósággal belépő az izraeli társada­lomba.

A Jerusalem Report alapján írta

Kuik Györgyi

Címkék:1998-03

Hírek

Hírek NÉPESSÉGGYARAPODÁS 1997-ben az országban 60 000 alijázó érkezett, ebből 50 000 a volt Szovjetunióból. A hírt közlő Orszá­gos Statisztikai...

Mesterséges szigetek

Házak a tenger felett Mesterséges szigetek Izrael területe az államalapítást követő függetlenségi háború eredményeként is csak 20 700 négyzetkilo­méter volt...

Close