Szombat előfizetés 2017

Aliza Shenhar: Új tipusú Izrael-diaszpóra viszony

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Aliza Shenhar

A cionizmus jelentősége a mai Európában és az Izrael-diaszpóra viszony

*

A Leon Pinsker, Herzl Tivadar, Max Nordau és más politikusok által képviselt cionista elmélettel szemben – mely alapvetően negatív motivációjú volt, hiszen azt tűzte ki célul, hogy megvédje a zsidó népet a pogromoktól és az antiszemita diszkriminációtól -, egy jóval pozitívabb cionista szemlélet is kialakult, amely nem csupán a cionizmus pragmatikus, politikai elméletének kidolgozására szorítkozott, hanem a leendő zs

idó nemzetállam jellegét is meghatározta. E szerint az elmélet szerint a leendő állam egyik elsődleges célja a judaizmus és a zsidó kultúra megőrzése, illetve annak biztosítása, hogy a történelmi zsidó sors a “nemzetek fényévé” váljon.

Ahad Ha’am, a tizenkilencedik század zsidó filozófusa úgy vélte, hogy a leendő zsidó állam a zsidó nép spirituális központja lesz.

David Ben-Gurion ezzel kapcsolatban így fogalmazott: “A zsidó nemzet fogja megmutatni, miként lehet a világot megjobbítani. … Nemzeti létük az emberiség megváltásának példaképe lesz. Népünk a múltban, és a jövőben is különleges nemzet és örökké élő nép lesz a spiritualitás és az idealizmus birodalmában; a messiási kor eseményei várnak ránk a jövendő korokban is.

A későbbi események azonban rá

cáfoltak erre az értékirányult nemzeti motivációra.

Eljött az ideje, hogy hangot adjunk ama követelésünknek, hogy Izrael valóban a zsidó nép spirituális központja legyen, amely egyúttal a diaszpórát is új élettel tölti meg. Izrael Állam részben már megvalósította ezt a követelményt, azáltal, hogy az identitás és a szolidaritás gyújtópontjává vált; ugyanakkor képtelennek bizonyult megállítani egy sokak szerint megfordíthatatlan eróziós folyamatot.

A diaszpóra-zsidóság, különösen az amerikai, az évek során mereven ragaszkodott az Izrael-diaszpóra viszony fundamentalista értelmezéséhez. A diaszpóra-zsidóság azonosulása Izraellel az élet-halál harcát vívó államnak nyújtandó anyagi és erkölcsi támogatáson alapult. Szerepet játszott ebben időnként a gyakorlati segítség is, amit az Etiópiából, a volt Szovjetunióból és más országokból érkező bevándorlók beilleszkedéséhez nyújtottak.

Most egy új korszak küszöbére érkeztünk: az izraeli-arab békefolyamat kiteljesedésével új történelmi szelek fújnak a Közel-Keleten, és ez szükségessé teszi, hogy a diaszpóra-zsidóság ismét végiggondolja Izraelhez fűződő viszonyát.

A diaszpórában is egyre inkább értik, hogy a létező fenyegetések ellenére, Izraelnek már nem az egzisztenciális “Lenni vagy nem lenni” problémával kell megküzdenie. Napjaink legégetőbb kérdése az élet minőségére vonatkozik. Miképpen használhatja ki Izrael lehetőségeit egy jobb társadalmi és gazdasági jövő felépítésére?

A békefolyamat ismét aktuálissá tett néhány kérdést, melyet korábban a szőnyeg alá söpörtek, mivel féltek, hogy ezek nyílt megvitatása gyengítené a nemzeti konszenzust és Izrael képességét a külső ellenfelek leküzdésére. Izraelnek ma arra van szüksége, hogy nyílt, becsületes és bátor vitában ismét megvizsgálja nemzeti identitását.

A közel-keleti béke és egymás mellett élés irányába tett lépések ugyancsak nyilvánvalóvá tették, hogy Izrael nem afféle szegény rokon, akinek adományokra és védelemre van szüksége ahhoz, hogy fennmaradhasson.

Az egzisztenciális veszély eltűntével űr keletkezett a diaszpóra-zsidóság identitásában. A “pozitív nézőpont” kialakítása aligha sikerülhet egyik napról a másikra, a zsidóság és Izrael közötti viszony ennek megfelelőn komoly változásokon megy majd át. Úgy tűnik, hogy a diaszpóra-zsidóságra most az a roppant nehé

z feladat vár, hogy teljesen új kereteket, új megközelítést alakítson ki.

Ez hosszú és jelentőségteljes folyamat, a kollektív tudatiban lezajló forradalom hatására pedig új diaszpóra-identitás és újfajta Izraelhez fűződő partneri viszony alakul majd ki és a a két félnek együttesen kell kialakítania a köztük lévő kapcsolat jellegét és minőségét.

A valódi partneri kapcsolat kölcsönösségen alapul. A széleskörű asszimiláció és vegyesházasságok miatt a Diaszpóra-zsidóságnak nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a z

sidó kontinuitásra, oktatásra és kultúrára. Ebben Izrael hathatós segítséget nyújthat.

Egyik legfontosabb feladatunk az Izraelben és a világ más részein élő zsidó tanulók számára kötelező zsidó stúdiumok kidolgozása. E tanterv magába foglalja a vallást, bizonyos bibliai részeket, a zsidó történelem főbb eseményeit, a diaszpórában élő mai zsidóság történetét, valamint a holocaust és a cionizmus történetének egyes részeit is.

Fontos, hogy Izrael olyan fórumot teremtsen a diaszpóra-zsidóság számára, amelyen hallathatják hangjukat lehetővé teszi, hogy kifejtsék véleményüket Izrael Állam nemzeti politikájáról, melyek hatással vannak a diaszpóra-létre.

Meggyőződésem, hogy Izrael továbbra is központi szerepet játszik a zsidó világban, még ha a zsidó nép cselekedetei ezután nem kizárólag a perifériáról irányulnak majd az izraeli centrumba. A kapcsolatrendszer kétirányú lesz Izrael és diaszpóra között.

Végezetül engedjenek meg elmondanom egy példázatot.

Élt egyszer egy vándorrabbi, aki minden kérdést meg tudott válaszolni. Vándorlásai során egy kisvárosba jutott, ahol ezrek gyűltek össze, hogy hallhassák szavait. Egyszer csak a tömegből előlépett egy kislány, és így szólt: – Olyan kérdést teszek fel neked, amit biztos nem tudsz megválaszolni – mondta. – Kezemben egy madarat tartok. Mondd meg nekem, él-e vagy halott?

A kislány arra gondolt, hogy ha a rabbi azt válaszolja, hogy él, összezárja kezeit és a madár meghal. Ha azonban azt feleli, hogy halott, kinyitja öklét és a madár életben marad.

A rabbi megérezte, mire készül a kislány. Elgondolkodott, majd rátalált a megoldásra. Elmosolyodott, de közben szeméből peregtek a könnyek. Ráeszmélt, hogy ez a zsidó sors titka.

– Kislányom – mondta a rabbi. – Egy madarat tartasz a kezedben. Azt kérded, él-e vagy halott. Én csak annyit mondhatok, hogy ennek a madárnak a sorsa a te kezedben van. Tőled függ, élhet-e vagy elpusztul.

A fenti történetben említett madár pusztán metafora. A diaszpóra és Izrael közötti kapcsolatok jövője a mi kezünkben van. Rajtunk múlik, hogy továbbélnek-e vagy elhalnak.

–o–

*Izrael moszkvai nagykövetének beszéde az európai zsidóság jövőjével foglalkozó, 1997. júniusában Strasbourgban rendezett tanácskozáson hangzott el.


Engedje meg magának a hagyományos újságolvasás kényelmét!

Fizessen elő a Szombat folyóiratra 2017-ben is!

Előfizetőink közt értékes ajándékokat sorsolunk ki:

szombat_20c.indd

Digitálisan is olvashatod a Szombatot vagy előfizethetsz 10 lapszámára itt.

 

Banki adatok:
Név: Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat
belföldi utalás esetén: OTP 11709002-20066703
külföldről történő utalás esetén:
IBAN: HU45 1170 9002 2006 6703 0000 0000 BIC(SWIFT) OTPVHUHB



Címkék:1998-02

1998. januári szám

Olvasóink írják Bíró Tamás:  Merre tovább, fiatalok? Kertész Péter: Akik alijáztak és akik visszajöttek Zsidó újszülöttek bejegyzése -   1945-1996 Zsidózásért...

Kevesebb a szegény, gazdagabb a gazdag

Kevesebb a szegény, gazdagabb a gazdag Az izraeli társadalombiztosítás adatai szerint 1996-ban 44 ezerrel kevesebben, 693 ezren az éltek a...

Close