Aliza Shenhar: Új tipusú Izrael-diaszpóra viszony

Írta: Aliza Shenhar - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Új típusú Izrael-diaszpóra viszony*

A Leon Pinsker, Herzl Tivadar, Max Nordau és más politikusok által képviselt cionista elmélettel szemben – mely alapvetően negatív motivációjú volt, hiszen azt tűzte ki célul, hogy megvédje a zsidó népet a pog­romoktól és az antiszemita diszkrimináció­tól -, egy jóval pozitívabb cionista szemlé­let is kialakult, amely nem csupán a cioniz­mus pragmatikus, politikai elméletének ki­dolgozására szorítkozott, hanem a leendő zsidó nemzetállam jellegét is meghatároz­ta. E szerint az elmélet szerint a leendő ál­lam egyik elsődleges célja a judaizmus és a zsidó kultúra megőrzése, illetve annak biztosítása, hogy a történelmi zsidó sors a „nemzetek fényévé” váljon.

Ahad Ha’am, a tizenkilencedik század zsidó filozófusa úgy vélte, hogy a leendő zsidó állam a zsidó nép spirituális köz­pontja lesz.

David Ben-Gurion ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „A zsidó nemzet fogja megmutatni, miként lehet a világot megjobbítani. … Nemzeti létük az emberiség megváltásának példaképe lesz. Népünk a múltban, és a jövőben is különleges nemzet és örökké élő nép lesz a spiritualitás és az idealizmus birodalmában; a messiási kor eseményei várnak ránk a jö­vendő korokban is.”

A későbbi események azonban rácá­foltak erre az értékirányult nemzeti mo­tivációra.

Eljött az ideje, hogy hangot adjunk ama követelésünknek, hogy Izrael valóban a zsidó nép spirituális központja legyen, amely egyúttal a diaszpórát is új élettel töl­ti meg, Izrael Állam részben már megvaló­sította ezt a követelményt, azáltal, hogy az identitás és a szolidaritás gyújtópontjává vált; ugyanakkor képtelennek bizonyult megállítani egy sokak szerint megfordítha­tatlan eróziós folyamatot.

A diaszpóra-zsidóság, különösen az amerikai, az évek során mereven ragasz­kodott az Izrael-diaszpóra viszony funda­mentalista értelmezéséhez. A diaszpóra­-zsidóság azonosulása Izraellel az élet-ha­lál harcát vívó államnak nyújtandó anyagi és erkölcsi támogatáson alapult. Szerepet játszott ebben időnként a gyakorlati segít­ség is, amit az Etiópiából, a volt Szovjet­ unióból és más országokból érkező be­vándorlók beilleszkedéséhez nyújtottak.

Most egy új korszak küszöbére érkez­tünk; az izraeli-arab békefolyamat kitelje­sedésével új történelmi szelek fújnak a Közel-Keleten, és ez szükségessé teszi, hogy a diaszpóra-zsidóság ismét végig­gondolja Izraelhez fűződő viszonyát.

A diaszpórában is egyre inkább értik, hogy a létező fenyegetések ellenére, Izrael­nek már nem az egzisztenciális „Lenni vagy nem lenni” problémával kell megküzdenie, napjaink legégetőbb kérdése az élet minő­ségére vonatkozik. Miképpen használhatja ki Izrael lehetőségeit egy jobb társadalmi és gazdasági jövő felépítésére?

A békefolyamat ismét aktuálissá tett néhány kérdést, melyet korábban a sző­nyeg alá söpörtek, mivel féltek, hogy ezek nyílt megvitatása gyengítené a nem­zeti konszenzust és Izrael képességét a külső ellenfelek leküzdésére. Izraelnek ma arra van szüksége, hogy nyílt, becsü­letes és bátor vitában ismét megvizsgálja nemzeti identitását.

A közel-keleti béke és egymás mellett élés irányába tett lépések ugyancsak nyil­vánvalóvá tették, hogy Izrael nem afféle szegény rokon, akinek adományokra és védelemre van szüksége ahhoz, hogy fennmaradhasson.

Az egzisztenciális veszély eltűntével űr keletkezett a diaszpóra-zsidóság identitá­sában. A „pozitív nézőpont” kialakítása aligha sikerülhet egyik napról a másikra, a zsidóság és Izrael közötti viszony ennek megfelelőn komoly változásokon megy majd át. Úgy tűnik, hogy a diaszpóra-zsi­dóságra most az a roppant nehéz feladat vár, hogy teljesen új kereteket, új megkö­zelítést alakítson ki.

Ez hosszú és jelentőségteljes folyamat, a kollektív tudatiban lezajló forradalom hatására pedig új diaszpóra-identitás és újfajta Izraelhez fűződő partneri viszony alakul majd ki és a két félnek együttesen kell kialakítania a köztük lévő kapcsolat jellegét és minőségét.

A valódi partneri kapcsolat kölcsönös­ségen alapul. A széleskörű asszimiláció és vegyes házasságok miatt a Diaszpóra-­zsidóságnak nagyobb hangsúlyt kell fek­tetnie a zsidó kontinuitásra, oktatásra és kultúrára. Ebben Izrael hathatós segítséget nyújthat.

Egyik legfontosabb feladatunk az Izraelben és a világ más részein élő zsidó tanulók számára kötelező zsidó stúdiumok kidolgozása. E tanterv magába foglalja a vallást, bizonyos bibliai részeket, a zsidó történelem főbb eseményeit, a diaszpórában élő mai zsidóság történetét, valamint a holocaust és a cionizmus történetének egyes részeit is.

Fontos, hogy Izrael olyan fórumot teremtsen a diaszpóra-zsidóság számára, amelyen hallathatják hangukat, lehetővé teszi, hogy kifejtsék véleményüket Izrael Állam nemzeti politikájáról, melyek hatással vannak a diaszpóra-létre.

Meggyőződésem, hogy Izrael továbbra is központi szerepet játszik a zsidó világban, még ha a zsidó nép cselekedetei ezután nem kizárólag a perifériáról irányulnak majd az izraeli centrumba. A kapcsolatrendszer kétirányú lesz Izrael és diaszpóra között.

Végezetül engedjenek meg elmondanom egy példázatot.

Élt egyszer egy vándor rabbi, aki minden kérdést meg tudott válaszolni. Vándorlásai során egy kisvárosba jutott, ahol ezrek gyűltek össze, hogy hallhassák szavait Egyszer csak a tömegből előlépett egy kislány, és így szólt – Olyan kérdést teszek fel neked, amit biztos nem tudsz megválaszolni – mondta. – Kezemben egy madarat tartok. Mondd meg nekem, él-e vagy halott?

A kislány arra gondolt, hogy ha a rabbi azt válaszolja, hogy él, összezárja kezeit és a madár meghal. Ha azonban azt feleli, hogy halott, kinyitja öklét és a madár életben marad.

A rabbi megérezte, mire készül a kislány. Elgondolkodott, majd rátalált a megoldásra. Elmosolyodott, de közben szeméből peregtek a könnyek. Ráeszmélt, hogy ez a zsidó sors titka.

– Kislányom – mondta a rabbi. – Egy madarat tartasz a kezedben. Azt kérded, él-e, vagy halott. Én csak annyit mondhatok, hogy ennek a madárnak a sorsa a te kezedben van. Tőled függ, élhet-e, vagy elpusztul.

A fenti történetben említett madár pusztán metafora. A diaszpóra és Izrael közötti kapcsolatok jövője a mi kezünkben van. Rajtunk múlik, hogy továbbélnek-e vagy elhalnak.

* Izrael moszkvai nagykövetének beszéde az európai zsidóság jövőjével foglalkozó, 1997 júniusában Strasbourgban rendezett tanácskozáson hangzott el.

Címkék:1998-02

A Mazsike ügyvezetőjének távozásáról

Tudósítást szerettünk volna közölni a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület né­hány hónapja távozott ügyvezetője. Simonyi Péter korábbi tevékenységével kapcsolatos belső vizsgálatról,...

Válasz a Mazsike elnökségének

Válasz a Mazsike elnökségének Eredetileg azt gondoltam, hogy nem reagá­lok a Mazsike elnöksége részéről engem ért vádakra. Korányi László elnök...

Close