Szombat előfizetés 2017

Alefbész-happening

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Hagyomány

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A nemzedékek romlása köz­helyszerű igazsága már a másfél ezer éve lezárt Talmudnak is. A tény, hogy még zsidóként tekintünk és tekinthetünk magunkra, aligha a mi érdemünk.

Nem kevésszer hallani manapság, hogy önmagukat felnőtt fejjel újrafogal­mazók megcsillanó szemmel azt mond­ják: büszkék a zsidóságukra. Megjegy­zendő: szinte kizárólag olyanok szájából hangzik el e mondat, akik felszínes isme­retekkel rendelkeznek mindarról, ami lé­tünket, mivoltunkat meghatározza.

Részben történelmi okokkal magya­rázható, erős felindulásból származó azonosulás ez, szerves folytonosság, felelősségtől terhes, szellemi kötele­zettségvállalás helyett, mert ez utóbbi a testet kéri együtt a szellemmel, a tettet az eszmével – bölcsőtől a koporsóig.

Megfontolt, gondolkodó ember csu­pán arra lehet büszke, amit maga ér el, amit készen kap, amibe beleszületik, arra aligha. Aki tudja, mi a dolga, annak alapvető viszonyát a hagyományhoz az alázat szóval jellemezhetjük. A modem embernek, a szekularizálódott világból hazafelé igyekvőnek ezért is meglehe­tősen nehéz visszatalálni a forráshoz. Arra büszke, ami nem büszkeséget vár tőle, hanem felelősségtudatot. Elége­dettség e tekintetben akkor foghatja csak el, ha élete végén számadást ké­szítve nyugodtan összegezhet: többet adott át a hagyományból utódjának, mint amennyit ő kapott belőle. Aki idá­ig eljut, s már okkal-joggal lehetne büszke is, pontosan tudja, a büszke­ségnél helyénvalóbb a szkepszissel fé­kezett habzású remény.

Amikor huszonkét képzőmű­vészt felkértünk, hogy a hé­ber ábécé huszonkét betűjé­ből, az önálló jelentéssel és számértékkel is bíró kalligrammokat felhasználva, a klasszikus formák ihle­tésére készítsenek egy-egy művet, két haszid történet nyomán cselekedtünk.

Az egyik így szól: „Valahányszor a Báál Sém Tov látta, hogy szerencsétlenség fe­nyegeti a zsidó népet, visszavonult egy bi­zonyos helyre az erdőbe, tüzet gyújtott, elmondott egy bizonyos imát, s megtör­tént a csoda, a veszély elhárult. Később, amikor tanítványa, a mezericsi mággid ugyanilyen okból kénytelen volt közben­járni, elment az erdőbe ugyanarra a hely­re, és így szólt: Világ Ura, hallgass meg! Bár nem tudom, hogyan kell tüzet csihol­ni, az imát el tudom mondani. – S a cso­da ismét megtörtént. Később, hogy népét megmentse, a szaszovói Mojse Lejb rab­bi is kiment az erdőbe, és azt mondta: Nem tudom, hogyan keli tüzet csiholni, de meg tudom mutatni, hol volt, s ez ta­lán elegendő. – Úgy esett, mint mondta, és megint csoda történt. Azután a rizsini Jiszrael rabbin volt a sor, hogy elhárítsa a veszedelmet, és székében ülve tenyeré­be temette az arcát, úgy beszélt az Örök­kévalóhoz: Nem tudok tüzet csiholni, nem tudom az imádságot, sőt a helyet se tudom megtalálni az erdőben. Mindössze ezt a történetet tudom elmesélni, de ez talán elegendő. – És úgy lett.”

A másik legenda szerint az egyszerű zsidó, aki csupán a héber ábécét ismer­te, szükségében így fohászkodott: „Te­remtőm, én nem tudok olvasni, nem tudok már imádkozni sem, de az alef-bészre még emlékszem. Elmondom hát azt, Te rakd össze a betűket, hogy imává kerekedjenek!”

Nemzedékünk magyarországi zsidóságából kevesen mondhatják el, hogy benső­séges kapcsolatuk lenne a héber betűkkel. Számunkra egyelőre keveset mond, és homályos jelentősé­gű az ünnepi Smóne Eszre áldása, mely azért mond köszönetét, mert mi választattunk ki valamennyi nyelv közül.

A második történethez képest, az iga­zat megvallva, ma még rosszabb a hely­zet. Ugyanaz az ember ritkán ismeri az alefbész valamennyi betűjét.

Huszonkét művészt hívtunk hát meg, a huszonkét betűt külön-külön megal­kotandó.

Legyen meg bennünk a szükséges alázat, és bízzunk benne, hogy e külö­nös, profán ima eljut ama helyre, aho­vá címeztetett, s ott meghallgattatik.

 

* Elhangzott 1997. május 25-én, Lag baOmerkor, a Zsidó Kultúra Napján tartott Szombat Szalon irodalmi est és képzőművészeti árverés bevezetőjeként. A happeningen készült fényképeink a hátsó borítón láthatók.

Címkék:1997-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

June 1997 Issue

June 1997 In our May editorial we stated that the June issue of Szombat may easily be the last one....

1997. májusi szám

V. E.­: A hitéletről esett a legkevesebb szó Zachary Baker: Jiddis könyvkiadás ma Szabó Vera: A jiddis élt, a jiddis...

Close