Aki mindenkinek sok volt

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Jacob De Haan: holland, zsidó, ultra­ortodox, anticionista és homoszexuális.

A cionisták árulónak tartják, miközben az anticionista és ultra­ortodox körök hősként ünneplik. Szülővárosában, Amszterdamban pedig a meleg mozgalom szimbó­luma lett az 1924-ben meggyilkolt Jacob Israel De Haan.

Hollandiában évtizedeken át teljesen ismeretlen volt De Haan neve. Köny­veit – köztük két homo­szexuális regényt – csak a „beavatottak” ismerték, és az antikváriumokon kívül máshol nem árulták. Mostanság azonban Hollandiában már nemcsak a meleg mozgalom kiemelke­dő harcosaként, hanem kitűnő íróként is emlegetik és könyveit kezdik újra ki­adni. Tavaly nyáron az amszterdami Meleg Olimpia (homoszexuálisok által rendezett kulturális és sportrendezvények) idején nevét városszerte emle­gették.

De Haan-ról nevezték el nemrég a vá­rosnak azt a negyedét, ahol az első vi­lágháború előtt lakott. Hollandia világ­szerte ismert Nemzetközi Opera Köz­pontja „A második utazás” címmel ope­ra-színpadra vitte De Haan Kwatrijnen című művét. A Kwatrijnen afféle költői napló: a szerzőben ortodox vallása és szexualitása küzd egymással. Az operát háromszor mutatták be, és a kedvező fogadtatás után idén Izraelben készül­nek színre vinni.

Nemrégiben hat héten át De Haan ha­tását tükröző fotókiállítást rendeztek az amszterdami Zsidó Történeti Múzeum­ban. A képek az európai és az izraeli zsidó homoszexuálisok életét mutatták be: a szokatlan képeken látható volt londoni zsinagógában közösen imádko­zó zsidó homoszexuálisok csoportja éppúgy, mint a jeruzsálemi nyilvános vécében szexpartnert kereső férfiak. A kiállítás szervezője, Daniel Bouw el­mondása szerint céljuk az volt, hogy a kiállítás zsidó és nem zsidó látogatói­ban megszüntessék a negatív sztereotí­piákat.

„Szeretnénk meggyőzni az embere­ket, hogy sokféle zsidó identitás léte­zik, melyek között a leszbikus és ho­moszexuális zsidó lét is jelen van.” De Haan ellentmondásossága erősen inspirálta a kiállítás létrehozóit: „De Haan-t egyszerűen nem lehetett kihagyni. Ho­gyan lehet valaki egyszerre homoszexu­ális és ugyanakkor tagja egy olyan (val­lási) csoportnak mely a homoszexuali- tást elutasítja? Én nem tudnám megvá­laszolni a kérdést, de már az is fontos, hogy az emberek újra beszélnek De Haan-ról.”

Az Anna Frank ház közelében a ho­moszexuálisok üldöztetésének emléké­re állított emlékmű márványlapján De Haan idézet olvasható: „A barátságra, e határtalan vágyakozásra”. A közeljövő­ben tervezik De Haan húszas évek ele­jén Palesztinából írott leveleinek kiadá­sát is.

„De Haan rendkívül aktuális napja­inkban” – állítja Tamarah Benima, a holland zsidó közösség lapjának (Nieuw Israelitisch Weekblad) szerkesztője, aki 12 oldalas különkiadást szentelt az írónak, miután tavaly megismerte mű­veit. „Egyes holland zsidók szerint nem volt közülünk való, de ez nem igaz. Na­gyon modem megoldást talált az ultraortodox zsidó volta és homoszexualitása közötti ellentmondásra. Azt hirdette ugyanis, hogy ha minden Istentől szár­mazik, akkor ez igaz a homoszexualitásra is”.

„De Haan nagyon is zsidó író volt. Egyik költeménye arról a vágyról szól, hogy szeretett volna egyszerre Amszter­damban és Jeruzsálemben lenni. A mi közösségünkben mindenki ismeri ezt az érzést. Ő pedig mindezt össze tudta foglalni négy sorban!”

Ő, aki Amszterdamban de sokszor mondta „Jeruzsálem”,

És a vágy Jeruzsálembe vezette,

Majd ott álmodón sóhajtotta:

Amszterdam, Amszterdam”.

„Amikor Palesztinában volt – magya­rázza Benima – érzékenysége, és őszin­tesége segítségével képes volt kifejez­ni a helyzet bonyolultságát – ami vonat­kozott az ott élő különböző csoportok­ra és saját helyzetére is, hiszen zsidó­ként ortodox hite és szexualitása kö­zött vergődött. Tényleg rendkívüli em­ber volt, ha egyszer valaki kapcsolatba kerül az életművével, az többé nem tud­ja elfelejteni.

De Haan lelki fejlődése és politikai karrierje egyaránt rendkívül bonyolult utakon haladt. 1881-ben született Hol­landiában, vidéki ortodox zsidó szülők gyermekeként. Bár apja kántor és zsidó tanár volt, Jacob, a híres holland költő­nő, Carry van Bruggen bátyja, eleinte hátat fordított zsidóságának, és inkább a világi, szociáldemokrata politikával foglalkozott. Megnősült, befutott újság­író lett, ám a szocializmussal szakított, amikor első homoszexuális regényének megjelenése után 1904-ben kirúgták egy szocialista lap szerkesztőségéből.

A könyv megjelenését botrányok kí­sérték, mert az egyik szereplő figuráját az író egy korabeli orvos és író, Arnold Aletrino személyéről mintázta (aki egyébként az összes példányt megpró­bálta felvásárolni a könyvből). De Haan-t megfosztották tanári állásától, és a korabeli társadalom kizárta magából.

Második homoszexuális regénye (Pathologien, 1908) tele van szado-mazochista szex-jelenetekkel.

Közben De Haan jogot tanult, amikor csatlakozott a vallásos cionista Mizrahi mozgalomhoz, majd visszatért a zsidó­sághoz. 1919-ben – részben homoszexualitása miatti bűntudatától hajtva – Palesztinában telepedett le, hogy ott a vallásnak szentelje az életét. Jogot ta­nított és számos európai újságot tudó­sított. Hamarosan azonban ismét sze­relmes lett, ezúttal egy fiatal arab férfi­ba, akit a Kwatrijnen-ben Adil Effendiként említ.

Tamarah Benima szerint De Haan a revizionista-cionista vezető Zeév Zsabotinszki barátja és ügyvédje volt, akit a bíróságon is képviselt, amikor a brit hatóságok fegyveres szervezkedésért letartóztatták.

De Haan azonban később fokozato­san kiábrándult mind a vallásos mind a szekuláris cionizmusból, s a cionisták ádáz ellenfele lett. Joseph Haim rabbi, az Agudat Jiszrael vezetője hatására csatlakozott a mozgalomhoz és nem sokkal később az anticionista ultraorto­doxok szószólója lett, akik szemet hunytak a halacha szerint elítélendő és megkövezést érdemlő bűne fölött. (Az Aguda egyik vezetője nemrég azt nyilat­kozta, hogy őt De Haan csak „derékon felül” érdekli.)

De Haan és barátja, Sonnennfeld egy cionizmussal szembeni alternatív veze­tő gárdát próbáltak felállítani a zsidó Palesztinában, s e tevékenységüket a cionisták súlyos fenyegetésnek tekin­tették. Egy holland napilap és az angol Daily Express tudósítójaként De Haan igen befolyásos, és rendkívül ellensé­ges kommentátora volt a cionizmus­nak. A brit fennhatóság vezetőivel vala­mint Mekka és Medina hasemita veze­tőjével tárgyalt az ultraortodox anticionisták nevében. Célja az volt, hogy el­lensúlyozza a cionisták palesztinai be­folyását.

1924. június 30-án 43 éves korában a Saaré Cedek kórház zsinagógája előtt a Hagana (az illegálisan szervezett zsidó véderő) egyik aktivistája meggyil­kolta – szinte bizonyosan a cionista vezetőség, köztük Jichak Ben-Cvi, Izrael későbbi második elnökének utasítására.

A bűntény miatt soha senkit nem tar­tóztattak le, de 1985-ben egy izraeli új­ságíró, Slomó Nakdimon megvádolta Avraham Tehomi-t, a Haganah későb­bi jeruzsálemi parancsnokát a gyilkos­sággal. Tehomi a holland televízió ka­merája előtt beismerte a tettét.

De Haan temetésén ortodoxok ezrei vettek részt. Az anticionista Neturé Karta mozgalom tagjai De Haan-t hősnek tekintik, s halálának évfordulóján még ma is elimádkozzák a Kaddist az Olaj­fák Hegyén lévő sírjánál.

Amszterdam zsidó közösségében De Haan „újrafelfedezése” vitákat váltott ki. Henriette Boas újságírónő szerint, akit a „holland zsidó történelem élő lexikonaként” emlegetnek „De Haan so­ha nem volt jelentős az itteni zsidó kö­zösségben. Most egyszerűen csak fel­kapták a témát. Már mindenki elfeled­kezett róla, kivéve a palesztin-pártiakat. A homoszexuálisokat kivéve az itteni zsidó közösségből senki nem tartja fontosnak őt.” Mások azonban rendkí­vüli és fontos embernek tekintik.

„De Haan mindenképpen nagyon bá­tor volt, és gyönyörű dolgokat írt”, véli Daniel Bouw, a Zsidó Történeti Múze­um kiállításának szervezője. „Ugyanak­kor teljesen bolond volt. Csupa ellent­mondás minden, amit csinált. Így min­denki azt szeretheti benne, ami számá­ra éppen fontos. De hát annyira érde­kes személyiség volt! Hogyan is lehet valakinek egyszerre ennyi eltérő voná­sa?”

A „Második utazás” rendezője, Wim Trompert úgy látja, De Haan túl bonyo­lult eset volt ahhoz, hogy hős legyen. „Egyrészt gyönyörű történeteket írt, másrészt viszont fanatikus volt minden­nel kapcsolatban. Mindenkit maga el­len fordított, aki valaha barátja volt.”

Az Operaközpont igazgatója, Hans Nieuwenhuis De Haan saját szexualitá­sának elfogadására irányuló törekvése­iről így gondolkozik: „Utazás ez a mély­ségbe, és egyben kísérlet arra, hogy megbéküljön önmagával.” A homosze­xuális zsidó lét kétszeresen is megkü­lönböztetést jelentett. Ezért alakult ki olyan szoros kapcsolat a hollandiai zsi­dóság és a meleg mozgalom között.”

S végül, Niuwenhuis szerint De Haan nemcsak mint zsidó vagy homoszexuá­lis író jelentős. „Egyike volt nyelvünk legnagyobb alkotóinak. Ő a mi Byro­nunk és Shakespeare-ünk. nyelvezeté­nek szépsége és egyszerűsége párat­lan. Az egész világmindenséget magá­ban foglalja.”

The Jerusalem Report írását Horn Gabriella fordította

Címkék:1999-05

[popup][/popup]