Ajtóstul a házban

POZSONYI KISVENDÉGLŐ

Ajtóstul a házban

Foglalás nélkül jószerivel be sem lehet jutni a Pozsonyi kisvendéglőbe, közkele­tűbb nevén a „Kispozsonyiba”, legyen szó ebédről vagy vacsoráról, hétköz­napról vagy hétvégéről. A Radnóti és a Pozsonyi utca sarkán lévő étterem népszerűségének valódi titkát kiismerni nem könnyű. Nem is sikerült, pontosabban talán félig mégiscsak. A vacsora feléig. A legnagyobb kihívást mindvégig az a magától rendre kinyíló utcai ajtó jelentette, amelyet percenként fel-felállva próbáltunk legalább átmene­tileg becsukni. Tavasszal ezzel bizonyá­ra kellemesen el lehet babrálni, de lévén sűrű hóesés, és a tél egyik leghidegebb estéje, a szórakozást erősen lerontja a re­ménytelen próbálkozások sora. A kony­hára viszont egy darabig semmi pana­szunk sem lehet. A velős csont gusztu­sos, forró, fokhagymával, pirítóssal tá­lalják, a spenótos sajtos palacsinta szin­tén jóízű, bár az állaga kissé pempős. A fokmérő, a maceszgombócos húsleves olyan, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Tűzforró, aranysárga, a gom­bócok ruganyosak, ízesek. A főételeknél viszont megbillen az addig szinte töké­letes harmónia. A fogasfiié szinte fuldo­kol az egyébként is tömény, de rafinált citrommártásban, a vadas marha szósza szintén vastagon beborítja a bőséges, de egyhangú húst. Pest egyik legjobban elkészített zsemlegombóca szintén se­gélykérőén pislog ki a mindent ellepő-eláztató mártástengerből. Ezen a ponton sajnos az addig kellemes és kellemetlen közvetlenség vékony határmezsgyéjén billegő felszolgálók fedezékbe vonul­nak, desszertet már csak túlságosan nagy erőfeszítés árán volna lehetősé­günk rendelni. (Bár korábban ott járt is­merőseink a mákos gubát külön is fi­gyelmünkbe ajánlották mint különleges ínyencfalatot.) Azért egy capuccinót még kirimánkodunk valahogy, de ez sajnos tejszínhabbal érkezik, és úgy is megy vissza… A pincérfiú még utánunk szól, hogyan kell helyesen, középtartósan becsukni az ajtót. Legalább ők ne fázzanak. Becsukjuk magunk mögött.

-dibbuk-