Szombat előfizetés 2017

Ahol nem lett Holocaust-múzeum, – avagy: a „Rumbach” elmúlt tizenöt éve

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A Rumbach utcai zsinagógát 1985-ben az akkori (Seifert Gézáné irányítása alatt álló) hitközségi vezetés ötmillió fo­rintért adta el az államnak. Néhány évvel később az épüle­tet a székesfehérvári Alba Regia vállalat vette meg, és ko­moly összegeket költött a teljesen leromlott műemlék fel­újítására. A felújítással nagyobb részt végeztek ugyan, ám a cég nem bírta a költségeket, így a „Rumbach” ismét álla­mi tulajdonba került, ahol – igazi gazdája nem lévén – álla­ga ismét romlani kezdett. Az állami tulajdon privatizációjá­val foglalkozó ÁFV Rt többször is megpróbálta eladni, ám a meghirdetett pályázatok nem voltak sikeresek, az épület hasznosítási lehetőségeit ugyanis erősen korlátozzák a mű­emlékvédelmi rendelkezések, valamint a kegyeleti szem­pontok. Utóbbiak letéteményese a Hitközség, amelynek gyakorlatilag vétójoga van az épület hasznosítása terén. Ráadásul a Hitközség (vagy inkább: egyes vezetői) nem tet­tek le arról a szándékukról, hogy az épületet visszaszerez­zék a zsidó közösség számára. Feldmájer Péter, aki 1999-ig a Mazsihisz elnöke volt, személyesen tárgyalt ez ügyben az ÁPV Rt képviselőivel, és még Kovács László, akkori külügyminiszterrel is megbeszélést folytatott az ügyben. Ko­vács László egy levélben támogatásáról biztosította az el­képzelést, mely szerint a zsinagóga adna otthont a Holoca­ust Múzeumnak. A próbálkozás nem járt sikerrel.

Hogy miért, arra a bonyolult erőtérben több magyarázat is született. Az egyik szerint a jobboldalról rendszeresen lezsidózott MSZP-SZDSZ kormány, illetve annak privatizációs minisztere, Suchman Tamás, nem szívesen vállalta volna, hogy a nagy értékű épületet ingyen vagy jelképes összegért visszaadja a zsidó közösségnek, újabb alapot szolgáltatva ezzel a támadásoknak. (A Mazsihisz az ÁPV Rt által kért 600 milliót természetesen nem tudta megfizetni. A cég ugyanis időközben ennyit költött állagmegóvásra – tájékoz­tatott Ács Tamás, a NKÖM helyettes gazdasági államtitká­ra.) A másik magyarázat szerint (ami ez elsőt nem zárja ki) a zsinagógát egy hitközségi vezetőkhöz közelálló érdekcso­port is szerette volna megszerezni, és ennek a hasznosítás­ról más elképzelései voltak, amelybe a múzeum ideája nem fért bele. Vámos Tibor akadémikus, a Magyar Ausch­witz Alapítvány elnöke elmondta, hogy számos hazai és külhoni zsidó szervezettel vették föl a kapcsolatot és kér­tek tőlük támogatást, de áttörést nem sikerült elérni. Vél­hető, hogy az átláthatatlan helyzetben – és a magyarorszá­gi zsidó közösség ismeretében – egyetlen nemzetközi zsidó szervezet sem volt hajlandó ko­moly pénzösszeget megajánlani.

Verő Gábor, a Magyar Auschwitz Alapítvány elnöke szerint Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz és BZSH ügyvezető igazgatója mindvégig oppo­nálta a „Rumbach” múzeumi célok­ra történő hasznosítását, mert az épületet túl nagynak, így fenntartá­sát túl költségesnek ítélte.

Az e sorok írója által megkérdezett személyek közül senki nem látta át vi­lágosan a „Rumbach” 1990 és 1998 közötti történetét. Ebben az alulinfor­máltságban kellemesen pikáns szín­folt Zalatnay Sarolta táncdalénekesnő hitközségi látogatása. Az egyik verzió szerint a művésznő a fentebb említett érdekcsoport képviselője volt, a másik (valószínűbb) interpretáció szerint egy nagy stúdió céljaira szeretett volna az épületet megvenni, és ehhez volt szüksége a hitközségi jóváhagyásra.

Minden próbálkozás és mendemonda ellenére a Rum­bach állami tulajdonban maradt és – Feldmájer Péternek a Mazsihisz elnöki tisztéből történt távozása után – a magyar zsidóság képviselői beletörődtek abba, hogy a Holocaust Múzeum a használaton kívüli. Páva utcai zsinagógában kapjon helyet. A Páva utca azonban a történelmi zsidónegyeden kívül esik. E tény jelentősége akkor ért­hető igazán, ha tudjuk: a zsidóne­gyed (a Dohány utca, Kisdiófa utca, Paulay Ede utca, kiskörút által hatá­rolt terület) esélyes arra, hogy az Unesco a „Világörökség” részévé nyilvánítsa, ami nyilván jócskán megnövelné a turistaforgalmat. Tordai Péter, a Mazsihisz elnöke és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató már a Népszabadságban is kifejtet­ték, milyen elképzeléseik vannak a negyed felújításáról (2002. március 22.). Ennek centruma lehetne a kul­turális, turisztikai központként hasz­nosított Rumbach utcai zsinagóga, s itt kapnának helyet a zsidó szerve­zetek irodái.

Mindehhez először természetesen vissza kell kapni az épületet. Az el­képzelések szerint a „Rumbachért” felajánlott cseretárgy a Zugligeti úton lévő kanadai követség épülete lenne. Ez utóbbi szerepel azon az igénylistán, amelyet a Hitközség – az egyházi ingatlan visszaigénylés – az állam képviselői elé terjesztett. Mindeközben a „Rumbach”, Budapest és Közép-Európa egyik legszebb zsinagógája újra is az enyészeté.

Címkék:2002-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Szolidaritási tüntetés Izrael mellett

Szolidaritási tüntetés Izrael mellett ... április 10-én, a Dohány utcai zsina­góga előtti Herzl téren. A Mazsihisz és a Bzsh által...

Egy név – egy áldozat

Egy név - egy áldozat Holocaust emléknap, 2002 Az idei Holocaust emléknap esemé­nyei közül kiemelkedett a Magyar Zsi­dó Kulturális Egyesület...

Close