Szombat előfizetés 2017

„Adnod kell a szegénynek…”

Írta: Várai Emil - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány

A szegények, árvák, betegek istápolásának törvénye végigkíséri a zsidóság történetét. Ennek intézményei Magyarországon is kiépültek és hatásosan működtek, míg meg nem semmisítették a gyámolítottakat és a fenn­tartókat, míg el nem kobozták – először a nácik, majd a szocialista állam – kórházainkat, árvaházainkat, szeretetotthonainkat és más létesítményeinket. A rendszerváltozás óta még nem jelentős a magán­adományozás, az elesettek egyetlen mentsvára a Joint.

A Joint, vagyis az American Joint Jewish Distribution Committee (Egyesült Ameri­kai Zsidó Elosztási Bizott­ság), az amerikai zsidóság által fenntar­tott legnagyobb jótékonysági szervezet jelen van az egész világon. Támogatá­sának összege reális becslések szerint évi több százmillió dollárt tesz ki. Ma­gyarországon az 1920-as évektől nyújt segítséget; legtöbbet a háború után tet­te, elsősorban a deportálásból vissza­térteket támogatta, tízezreket etetett, ruházott fel, teremtette meg életben maradásuk feltételeit, százaknak bizto­sította egyetemi tanulmányait. A vas­függöny leeresztésével üldözni kezd­ték, majd 1953-ban betiltották műkö­dését. Arra azonban gondosan ügyel­tek, hogy a dollárok továbbra is táplál­ják a Magyar nemzeti Bank valuta­kasszáját, ezért a látszat érdekében nem közvetlenül New Yorkból, hanem Svájcon át érkezett és kapta meg azt értékén aluli forintban a MIOK Központi Szociális Bizottsága.

1989-ben nyílt meg újra a Joint irodá­ja Budapesten, s bár a Síp utca 12.-ben székel, a Magyarországi Zsidó Szociális Alapítvány független a hitközségtől. A szervezet jelenlegi tevékenységéről ve­zetőjétől, dr. Talyigás Katalintól, mun­katársától, dr. Kepecs Józsefnétől és

egy rendelkezésemre bocsátott album­ból kaptam az alábbi információkat.

Az alapítványt 1991-ben az amerikai Joint által felkért társadalomkutatók, szociálpolitikával foglalkozók – köztük több egyetemi tanár – és gazdasági szakember tanácsai alapján hozták lét­re. Ők dolgozták ki a tevékenység elve­it, módszereit, az ellenőrzés formáit. Jórészt soraikból került ki az alapítvány 21 tagú kuratóriuma. Tagjai társadalmi munkában látják el tisztségüket, sőt egyesek maguk is az adakozók közé tartoznak.

Magyarországi programjának megfe­lelően a Joint elsősorban a holocaustot átélteket, az 1945. július 1. előtt szüle­tetteket és azok rászoruló hozzátarto­zóit támogatja. A kuratórium határozza meg félévenként, hogy az infláció kö­vetkeztében mekkora az a jövedelem, amely alatt pénzt vagy más segélyt le­het kérni. 1996 decemberében ez a nyugdíj 23 800 forint volt.

*

TERÉZ KÖRÚT Ha nem mondja elő­re kísérőm, Domán Katalin szociális munkás, a tizennégy budapesti egyike, hogy Margit néni 92 éves, akkor úgy tippelem, hogy mostanság kezdett jegy nélkül utazni a villamoson. Egy­szobás, komfortos lakása ragyog, ő maga üde, ápolt és derűs. Élete pe­dig… így meséli:

Szerencsétlen két házasságom volt, pedig nagyszerű férfiakat választottam. Betegségük miatt éveken át ápoltam őket, gyerekem sem született. 1954-ben kényszerültem nyugdíjba 560 fo­rinttal, azóta jócskán emelkedett, egy­szer havi 700 forinttal növelték – de­portálásom kárpótlásaként, nyugdíjam 20 100 forint, ezért a Jointtól havi 3700 forint kiegészítést kapok, illetve ebből levonnak 1250-1250 forintot a kéthavonta hozott majd ötvenkilós cso­magért, amiben nagybani áron számí­tott két flakon olaj, három kiló cukor, liszt, krumpli, tojás, piskóta, szardínia és más élelmiszer van. Sajnos, a leg­utóbbi alma ehetetlen volt… Borzalmas a rezsi, tegnap közölték, hogy a fűtés havi 5500 forint, a közös költség pedig 3500. Sajnos vagy hála Istennek, sokat kell telefonálnom, ugyanis a Hunyadi téri templomkörzet nőcsoportjának ve­zetőjeként akad dolgom, legutóbb Hanukka-estet rendeztünk. Ha beteg vala­ki, azt is felhívom, nem is egyszer, te­szem, míg meggyógyul. A szomszéda­imnak adtam egy kulcsot, ha valame­lyik reggel fél kilencig nem jelentkezek, nyissanak rám!…

A természet kérlelhetetlen törvényei miatt feltételezhető volt, hogy az elhalá­lozások csökkentik a holocaust-túlélők rászorultjainak számát. Ez mégsem kö­vetkezett be, ugyanis az ország pauperizálódása során olyanok is rákényszerül­nek a segélykérésre, akik éveken át megéltek nyugdíjukból, vagy korábban – míg tudták – kisegítették őket gyerme­keik. Jelenleg 3000 személyről történik valamilyen formában gondoskodás, akiknek – a zsidóság általános magyarországi elhelyezkedésének megfelelően – 80 százaléka budapesti.

Nem a nyomorszint a támogatás kri­tériuma. Nem azután válik valaki segé­lyezésre jogosulttá, ha már felélte pén­zét, amit kisebb lakásra cserélt ottho­náért, eladott festményeiért, porcelánjaiért, szőnyegeiért kapott. Az alap vé­dencei emberi méltóságát is meg akar­ja őrizni, amihez hozzátartoznak a régi élet megszokott és szeretett tárgyai is. Ugyanakkor a magántulajdonú lakással vagy más vagyonnal rendelkezőkkel a támogatás kezdetén nyilatkozatot írat­nak alá, hogy majdani örököseik köte­lesek lesznek a támogatás összegét az alapnak visszatéríteni, ha a segély egy­évi összege meghaladta a hagyatékot.

A segítség nem csak pénzben jelentke­zik. 1992-ben Budapesten a kerületi önkormányzatokkal egészségügyi és karita­tív szervezetekkel összefogva kiépítették az alap házi gondozói és ápolói hálóza­tát. Ennek első embere a szociális mun­kás, aki védenceit rendszeresen látogat­ja, segíti őket ügyeik intézésében, orvos­hoz, kórházba megy velük, gondjukban tanácsot ad. A hálózathoz orvosok, pszi­chológusok, ápolónők, gyógytornászok tartoznak, akiknek 800-nál több pácien­sük van – azok átlagéletkora 75 év, s ke­vés kivétellel magányosak.

*

POZSONYI ÚT „Titkos rejtekhelyrőlkerül elő a liftkulcs, mert Éva néni nem tud értünk lejönni, s a lift e kulcs nél­kül nem működik. Felülről sem hívha­tó, kivéve az 5. emeletet, ahol vendég­látónk lakik, számára ugyanis az alapít­vány átalakíttatta, hogy ha halaszthatat­lan, segítség nélkül is lejuthasson a földszintre, az utcára. Második protézi­sét nem fogadta be csípője, most – mint mondja – izmai tartják. Két bottal botorkál. A lakás a jólét relikviáit őrzi és a tulajdonos jó ízlését tükrözi.

– Közgazdász férjem nyolc éve halt meg, én 79 éves vagyok. Gyermekpszi­chológus voltam, rettenetesen hiányzik a munka. Tavaly itt a lakásomon még tartottam egy szemináriumot, most már csak szakcikkeket fordítgatok olykor… Szociális ebédet kaptam, de az olyan rossz lett és úgy megdrágult, hogy in­kább egy maszektól hozatom. Szívesen főznék, de állni sem tudok, kezeim sem szabadok, hiszen a botokat tart­ják. Ha nem járna hozzám rendszere­sen gyógytornásznő, még ennél is rosszabb állapotban lennék. Lányom, fiam, öt unokám van, naponta telefo­nálnak, de felugrani hozzám ritkábban jut idejük, nagyszerű barátaim voltak, de fogy a számuk, és az élők sem képe­sek meglátogatni. Van még idejük egy kis beszélgetésre?…

*

Az alapítvány figyelme és gondosko­dása kiterjed a különféle fogyatékos­ságban szenvedőkre is. A gyógyászati eszközök közül egyesek, például a mozgássérültek kocsijai mindig drágák voltak, az utóbbi időben pedig már az egyszerűek beszerzése is mind na­gyobb terhet jelent. Ezért az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Joint közreműködésével, valamint az alap kezdeményezte gyűjtés segítségével kölcsönszolgálatot épített ki. A segéd­eszközök használata ingyenes – eddig kilencvenen vették igénybe.

Egy másik sérült réteg, a vakok és gyengénlátók számára is jut a segítség­ből: látásjavító eszközöket, optikai, elektronikus és mechanikus segédesz­közöket, Braille-írású és „hangos köny­veket” juttatnak számukra. Legtöbben a könyvtárat veszik igénybe. Az Ameri­kai Jewish Braille Intézettel közösen több zsidó tárgyú könyv felvételét ma­guk végezték el.

Végül említjük még a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány leg­elesettebb gyámolítottjait, a szellemi fogyatékosokat. Többségük az Újpesti Szeretetotthonban lakik, de otthonuk­ban, családi körben is élnek.

*

VISEGRÁDI UTCA A konyhaasztalon két fej káposzta. A szobában egy el­nyűtt fotelben a 42 éves Ágnes és 21 éves Zsolt fia bújik össze. Délidőben vagyunk, mégis villanyt gyújtanak foga­dásunkra, mert sötét a lakás. A szelle­mileg fogyatékos fiú anyja biztatására köszön, s azután eltávozásunkig szótla­nul mosolyog. Ágnes gépírónő volt, több továbbképzőt is végzett, mégis tétlenségre kényszerül, ha ugyan tétlen­ség Zsolt ápolása, akit úgy kell gondoz­ni, mintha egy-két éves lenne, havi 5400 forint ápolási járadékban részesí­ti az állam, hozzá, mert egyedül neveli gyermekét, „felemelt” családi pótlék­ként 5100 forintot. Elvált férjétől nem tudja a gyerektartási kötelezettséget behajtani. Az alap 13 000 forinttal támogatja.

Legfőbb támasza 78 éves édesanyja, aki velünk együtt érkezik meg.

– Reggel, mint mindennap, végigjár­tam a Lehel piacot, hogy mi, hol a leg­olcsóbb; nagyon szép almát vettem, ki­lóját 48 forintért. Zsolt szereti a naran­csot és banánt, de csak akkor eszi, ha én kapok valahol ajándékba. Csokit is ritkán lát. (Dománné Hanukka-csomagjában más finomságok mellett két táb­la csokoládé is lapul.) Nem vagyunk nagy húsevők, azzal inkább csak ízesít­jük az ételt, másként nem is tehetjük, hiszen 20 400 forint a nyugdíjam. Ma már a kerületi gondozóból 7 ételhordót szétcipeltem különböző címekre, egyenként 30 forintért, de rettentően fárasztó, meddig bírhatom? Ágnes át­vállalná az ételszállítást, néhányszor meg is tette, utoljára akkor, amikor balszerencsénkre ellenőrizték a társadalombiztosítótól. Figyelmeztették, ha is­mételten nem találják itthon, megfoszt­ják az ápolási járadéktól…

Még nyomasztóbbá teszi a légkört az évtizedek óta elmaradt festés-mázolás, a falakban több helyen Zsolt vájta lyuk. Az alap adott volna 40 ezer forintot a renováláshoz, de a többi pénzt, 160 ez­ret a család nem tudta előteremteni. Búcsúzunk. Zsolt hangos csókolomot mond és pát int.

*

Az Amerikából érkező pénz forintösszege állandó, miközben értéke csökken, a kérelmezők száma pedig növekszik. A jogosultság feltételeinek szigorítására kényszerült a kuratórium, aminek következtében több mint száz embernek megszűnt, hétszáznak redu­kálódott a támogatása. Hasonló esetek megelőzésére indult el a Százan százért akció: a jómódúak havi 500-2000 fo­rinttal támogatják a számukra ismertté vált személyt, „saját” védencüket. Ez az összeg levonható az adóalapból.

A számlaszám: 130 00017-109 19930, Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány, 1075 Budapest, Síp utca 12.

 

Címkék:1997-01

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Közösségről egymás közt

A karizmatikus vezetők hiányoznak a magyar zsidóságból Kéthavonta a zsidóság dolgairól beszélgetünk a Szombat hasábjain. Mintha csak egy széderasztalt ülnénk...

A járadék több mint 4 milliárd

Holocaust-túlélők A holocaust-túlélők járadékának alapjául szánt 4 milliárd forint - az egyetlen tétel, amelyről a kárpótlási csomag kap­csán már egyezség...

Close