„Adnod kell a szegénynek…”
A Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány
A szegények, árvák, betegek istápolásának törvénye végigkíséri a zsidóság történetét. Ennek intézményei Magyarországon is kiépültek és hatásosan működtek, míg meg nem semmisítették a gyámolítottakat és a fenntartókat, míg el nem kobozták – először a nácik, majd a szocialista állam – kórházainkat, árvaházainkat, szeretetotthonainkat és más létesítményeinket. A rendszerváltozás óta még nem jelentős a magánadományozás, az elesettek egyetlen mentsvára a Joint.
A Joint, vagyis az American Joint Jewish Distribution Committee (Egyesült Amerikai Zsidó Elosztási Bizottság), az amerikai zsidóság által fenntartott legnagyobb jótékonysági szervezet jelen van az egész világon. Támogatásának összege reális becslések szerint évi több százmillió dollárt tesz ki. Magyarországon az 1920-as évektől nyújt segítséget; legtöbbet a háború után tette, elsősorban a deportálásból visszatérteket támogatta, tízezreket etetett, ruházott fel, teremtette meg életben maradásuk feltételeit, százaknak biztosította egyetemi tanulmányait. A vasfüggöny leeresztésével üldözni kezdték, majd 1953-ban betiltották működését. Arra azonban gondosan ügyeltek, hogy a dollárok továbbra is táplálják a Magyar nemzeti Bank valutakasszáját, ezért a látszat érdekében nem közvetlenül New Yorkból, hanem Svájcon át érkezett és kapta meg azt értékén aluli forintban a MIOK Központi Szociális Bizottsága.
1989-ben nyílt meg újra a Joint irodája Budapesten, s bár a Síp utca 12.-ben székel, a Magyarországi Zsidó Szociális Alapítvány független a hitközségtől. A szervezet jelenlegi tevékenységéről vezetőjétől, dr. Talyigás Katalintól, munkatársától, dr. Kepecs Józsefnétől és
egy rendelkezésemre bocsátott albumból kaptam az alábbi információkat.
Az alapítványt 1991-ben az amerikai Joint által felkért társadalomkutatók, szociálpolitikával foglalkozók – köztük több egyetemi tanár – és gazdasági szakember tanácsai alapján hozták létre. Ők dolgozták ki a tevékenység elveit, módszereit, az ellenőrzés formáit. Jórészt soraikból került ki az alapítvány 21 tagú kuratóriuma. Tagjai társadalmi munkában látják el tisztségüket, sőt egyesek maguk is az adakozók közé tartoznak.
Magyarországi programjának megfelelően a Joint elsősorban a holocaustot átélteket, az 1945. július 1. előtt születetteket és azok rászoruló hozzátartozóit támogatja. A kuratórium határozza meg félévenként, hogy az infláció következtében mekkora az a jövedelem, amely alatt pénzt vagy más segélyt lehet kérni. 1996 decemberében ez a nyugdíj 23 800 forint volt.
*
TERÉZ KÖRÚT Ha nem mondja előre kísérőm, Domán Katalin szociális munkás, a tizennégy budapesti egyike, hogy Margit néni 92 éves, akkor úgy tippelem, hogy mostanság kezdett jegy nélkül utazni a villamoson. Egyszobás, komfortos lakása ragyog, ő maga üde, ápolt és derűs. Élete pedig… így meséli:
– Szerencsétlen két házasságom volt, pedig nagyszerű férfiakat választottam. Betegségük miatt éveken át ápoltam őket, gyerekem sem született. 1954-ben kényszerültem nyugdíjba 560 forinttal, azóta jócskán emelkedett, egyszer havi 700 forinttal növelték – deportálásom kárpótlásaként, nyugdíjam 20 100 forint, ezért a Jointtól havi 3700 forint kiegészítést kapok, illetve ebből levonnak 1250-1250 forintot a kéthavonta hozott majd ötvenkilós csomagért, amiben nagybani áron számított két flakon olaj, három kiló cukor, liszt, krumpli, tojás, piskóta, szardínia és más élelmiszer van. Sajnos, a legutóbbi alma ehetetlen volt… Borzalmas a rezsi, tegnap közölték, hogy a fűtés havi 5500 forint, a közös költség pedig 3500. Sajnos vagy hála Istennek, sokat kell telefonálnom, ugyanis a Hunyadi téri templomkörzet nőcsoportjának vezetőjeként akad dolgom, legutóbb Hanukka-estet rendeztünk. Ha beteg valaki, azt is felhívom, nem is egyszer, teszem, míg meggyógyul. A szomszédaimnak adtam egy kulcsot, ha valamelyik reggel fél kilencig nem jelentkezek, nyissanak rám!…
A természet kérlelhetetlen törvényei miatt feltételezhető volt, hogy az elhalálozások csökkentik a holocaust-túlélők rászorultjainak számát. Ez mégsem következett be, ugyanis az ország pauperizálódása során olyanok is rákényszerülnek a segélykérésre, akik éveken át megéltek nyugdíjukból, vagy korábban – míg tudták – kisegítették őket gyermekeik. Jelenleg 3000 személyről történik valamilyen formában gondoskodás, akiknek – a zsidóság általános magyarországi elhelyezkedésének megfelelően – 80 százaléka budapesti.
Nem a nyomorszint a támogatás kritériuma. Nem azután válik valaki segélyezésre jogosulttá, ha már felélte pénzét, amit kisebb lakásra cserélt otthonáért, eladott festményeiért, porcelánjaiért, szőnyegeiért kapott. Az alap védencei emberi méltóságát is meg akarja őrizni, amihez hozzátartoznak a régi élet megszokott és szeretett tárgyai is. Ugyanakkor a magántulajdonú lakással vagy más vagyonnal rendelkezőkkel a támogatás kezdetén nyilatkozatot íratnak alá, hogy majdani örököseik kötelesek lesznek a támogatás összegét az alapnak visszatéríteni, ha a segély egyévi összege meghaladta a hagyatékot.
A segítség nem csak pénzben jelentkezik. 1992-ben Budapesten a kerületi önkormányzatokkal egészségügyi és karitatív szervezetekkel összefogva kiépítették az alap házi gondozói és ápolói hálózatát. Ennek első embere a szociális munkás, aki védenceit rendszeresen látogatja, segíti őket ügyeik intézésében, orvoshoz, kórházba megy velük, gondjukban tanácsot ad. A hálózathoz orvosok, pszichológusok, ápolónők, gyógytornászok tartoznak, akiknek 800-nál több páciensük van – azok átlagéletkora 75 év, s kevés kivétellel magányosak.
*
POZSONYI ÚT „Titkos rejtekhelyről” kerül elő a liftkulcs, mert Éva néni nem tud értünk lejönni, s a lift e kulcs nélkül nem működik. Felülről sem hívható, kivéve az 5. emeletet, ahol vendéglátónk lakik, számára ugyanis az alapítvány átalakíttatta, hogy ha halaszthatatlan, segítség nélkül is lejuthasson a földszintre, az utcára. Második protézisét nem fogadta be csípője, most – mint mondja – izmai tartják. Két bottal botorkál. A lakás a jólét relikviáit őrzi és a tulajdonos jó ízlését tükrözi.
– Közgazdász férjem nyolc éve halt meg, én 79 éves vagyok. Gyermekpszichológus voltam, rettenetesen hiányzik a munka. Tavaly itt a lakásomon még tartottam egy szemináriumot, most már csak szakcikkeket fordítgatok olykor… Szociális ebédet kaptam, de az olyan rossz lett és úgy megdrágult, hogy inkább egy maszektól hozatom. Szívesen főznék, de állni sem tudok, kezeim sem szabadok, hiszen a botokat tartják. Ha nem járna hozzám rendszeresen gyógytornásznő, még ennél is rosszabb állapotban lennék. Lányom, fiam, öt unokám van, naponta telefonálnak, de felugrani hozzám ritkábban jut idejük, nagyszerű barátaim voltak, de fogy a számuk, és az élők sem képesek meglátogatni. Van még idejük egy kis beszélgetésre?…
*
Az alapítvány figyelme és gondoskodása kiterjed a különféle fogyatékosságban szenvedőkre is. A gyógyászati eszközök közül egyesek, például a mozgássérültek kocsijai mindig drágák voltak, az utóbbi időben pedig már az egyszerűek beszerzése is mind nagyobb terhet jelent. Ezért az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Joint közreműködésével, valamint az alap kezdeményezte gyűjtés segítségével kölcsönszolgálatot épített ki. A segédeszközök használata ingyenes – eddig kilencvenen vették igénybe.
Egy másik sérült réteg, a vakok és gyengénlátók számára is jut a segítségből: látásjavító eszközöket, optikai, elektronikus és mechanikus segédeszközöket, Braille-írású és „hangos könyveket” juttatnak számukra. Legtöbben a könyvtárat veszik igénybe. Az Amerikai Jewish Braille Intézettel közösen több zsidó tárgyú könyv felvételét maguk végezték el.
Végül említjük még a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány legelesettebb gyámolítottjait, a szellemi fogyatékosokat. Többségük az Újpesti Szeretetotthonban lakik, de otthonukban, családi körben is élnek.
*
VISEGRÁDI UTCA A konyhaasztalon két fej káposzta. A szobában egy elnyűtt fotelben a 42 éves Ágnes és 21 éves Zsolt fia bújik össze. Délidőben vagyunk, mégis villanyt gyújtanak fogadásunkra, mert sötét a lakás. A szellemileg fogyatékos fiú anyja biztatására köszön, s azután eltávozásunkig szótlanul mosolyog. Ágnes gépírónő volt, több továbbképzőt is végzett, mégis tétlenségre kényszerül, ha ugyan tétlenség Zsolt ápolása, akit úgy kell gondozni, mintha egy-két éves lenne, havi 5400 forint ápolási járadékban részesíti az állam, hozzá, mert egyedül neveli gyermekét, „felemelt” családi pótlékként 5100 forintot. Elvált férjétől nem tudja a gyerektartási kötelezettséget behajtani. Az alap 13 000 forinttal támogatja.
Legfőbb támasza 78 éves édesanyja, aki velünk együtt érkezik meg.
– Reggel, mint mindennap, végigjártam a Lehel piacot, hogy mi, hol a legolcsóbb; nagyon szép almát vettem, kilóját 48 forintért. Zsolt szereti a narancsot és banánt, de csak akkor eszi, ha én kapok valahol ajándékba. Csokit is ritkán lát. (Dománné Hanukka-csomagjában más finomságok mellett két tábla csokoládé is lapul.) Nem vagyunk nagy húsevők, azzal inkább csak ízesítjük az ételt, másként nem is tehetjük, hiszen 20 400 forint a nyugdíjam. Ma már a kerületi gondozóból 7 ételhordót szétcipeltem különböző címekre, egyenként 30 forintért, de rettentően fárasztó, meddig bírhatom? Ágnes átvállalná az ételszállítást, néhányszor meg is tette, utoljára akkor, amikor balszerencsénkre ellenőrizték a társadalombiztosítótól. Figyelmeztették, ha ismételten nem találják itthon, megfosztják az ápolási járadéktól…
Még nyomasztóbbá teszi a légkört az évtizedek óta elmaradt festés-mázolás, a falakban több helyen Zsolt vájta lyuk. Az alap adott volna 40 ezer forintot a renováláshoz, de a többi pénzt, 160 ezret a család nem tudta előteremteni. Búcsúzunk. Zsolt hangos csókolomot mond és pát int.
*
Az Amerikából érkező pénz forintösszege állandó, miközben értéke csökken, a kérelmezők száma pedig növekszik. A jogosultság feltételeinek szigorítására kényszerült a kuratórium, aminek következtében több mint száz embernek megszűnt, hétszáznak redukálódott a támogatása. Hasonló esetek megelőzésére indult el a Százan százért akció: a jómódúak havi 500-2000 forinttal támogatják a számukra ismertté vált személyt, „saját” védencüket. Ez az összeg levonható az adóalapból.
A számlaszám: 130 00017-109 19930, Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány, 1075 Budapest, Síp utca 12.
Címkék:1997-01