Szombat előfizetés 2017

„A zsidóság nem sárga köves út, ami elvezet Ózhoz…”

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Új arcok – új gondolatok?

Tempóváltás a zsidó közéletben

A Szombat e havi, majd nyári és szeptemberi számában összeállítást ol­vashatnak olyan zsidó fiatalokról, akik a zsidó közösség formálásában nemzedékük meghatározó szereplői.

A zsidóság nem sárga köves út, ami elvezet Ózhoz…”

Interjú Radnóti Zoltánnal

Valószínűleg nem mindig rabbi szerettél volna lenni. A 80-as évek­ben, ha megkérdeztek egy fiatalt, valószínűbb volt, hogy autóver­senyző akar lenni, mint rabbi.

Autóversenyző sosem akartam len­ni, esetleg sebész igen. Aztán a 90-es évek elején, ahogy sok fiatal, elmentem Izraelbe, ott pedig elkerültem Bné-Brakba, ahol megláttam, mi az igazi zsidóság. Valószínűleg akkor határoz­tam el, hogy rabbi leszek.

Jól döntöttél?

Olyat szeretnék és szeretek csinál­ni, aminek minden részét élvezem, a rabbiság pedig az. Persze vannak en­nek a pályának furcsa következmé­nyei is, ilyen például az, hogy ez ma­gában egy visszavonhatatlan döntés. Ha belegondolsz abba, hogy ha mond­juk szakmát szeretnék váltani, és el­küldeném a CV-met egy-két helyre, azzal, hogy rabbiképző, teológia doktorandusz, hét év rabbiság, akkor va­lószínűleg viccesen néznének rám. Vagyis az ember 18 évesen hoz egy borzasztó komoly döntést.

– Túl sok lemondással jár?

– Elég sokkal. Nagyon régen udva­roltam valakinek, akit azért beszéltek le rólam a szülei, mert rájöttek, mi min­dennel jár, ha valaki rabbiné lesz, hova nem mehet, mit nem csinálhat. Persze a rabbiság presztízse régen más volt, mindig mosolyogva olvasom, amikor egy vidéki rabbi kinevezésekor a me­gyehatárig jöttek érte hintóval a város elöljárói. Ma a közéleti vagy médiasze­replőknek van, vagy volna respektje, mint László atya, vagy Kozma atya, a Hitközség viszont az ilyen szerepválla­lásokat nem támogatja. A szerepekről csak annyit, hogy elvileg egy könyvet sem vehetek meg egyedül a világi veze­tés jóváhagyása nélkül.

De nem bántad meg, hogy így alakult?

Nem. Persze voltak nehéz idősza­kok. Például amikor az előző helyen megkérdőjeleztek mindent, amit csinál­tam, és nem tehettem semmit. Az elején többször furcsa helyzetek adódtak, ami­kor például egy temetésen a hozzátarto­zók keresték a rabbit, és engem találtak. Az emberekben, zsidókban, nem zsi­dókban egyaránt él egy sztereotip kép a rabbikról, kaftán, szakáll, ilyesmi. Én meg szerettem farmerban járni. De má­ra már ez rendeződött, meg szerintem elfogadottabbá vált, hogy egy kipás em­ber megy az utcán. Persze, a rabbi min­dig is egy különös „állatfajta” lesz az emberek szemében, aminek persze van­nak jó oldalai is, például, hogy meg­nyílnak ajtók közéletben, politikában, de még a régi baráti körömben is sokan nagyon furán néztek rám, amikor kide­rült, hogy rabbinak tanulok. El kellett magyarázni, hogy a rabbi is ember…

Csak foglalkozását tekintve zsidó.

Életvitelét tekintve zsidó.

Rabbiként mit képviselsz, ho­gyan éljen valaki, aki zsidónak tart­ja magát? Azzal valószínűleg min­den rabbi küszködik, hogy a „nor­mál” életstílus és a zsidó szokások tartása közötti ellentmondások ne­héz döntés elé állíthatja az embere­ket. Mit tud mondani erre egy rabbi? Mit mond a karácsonyfára?

A karácsonyfa nem a mi ünnepünk, nekünk megvannak a saját ünnepeink. Én a 80-as évek derekán tizenévesen ki­harcoltam, hogy ne legyen otthon kará­csonyfánk Nehéz dolog, hogyan kell zsidóként élni. Azt hiszem, a legfonto­sabb, hogy az embernek legyen igénye tanulni, építeni magát. Bármelyik részét tartja meg a törvényeknek, az legyen őszinte. Ha meghal egy szerette, és csak két óra süvét tud ülni, mert nem enge­dik el szabadságra, akkor legyen annyi, de az legyen őszinte.

Vagyis ha megtalálja magának azt a „szabályrendszert”, amiben lelkiismeret-furdalás nélkül, őszintén zsidónak érezheti magát, az rend­ben van?

– Az nem elég. A lényeg, amit mond­tam, hogy építse magát. Nem vagyok na­iv, tudom, hogy a zsidó fiatalok nagy része nem úgy kerül ki otthonról, hogy tud mindent, hogy úgy tartja a szombatot, mint rabbi Akiba. De tanuljon. És ha ta­nul, és ha elkezdi őszintén tartani a val­lást, akkor először „csak” gyertyát fog gyújtani szombaton, és aztán megtanulja a szokásokat mind, ahogy nagyapáink csinálták, és így fog ő a közösséghez tar­tozni. Induljon el, válasszon magának egy mestert, akit ha elakad, megkérdez­het. A zsidóság nem egy sárga téglás út, ami elvezet Ózhoz. Ez egy járom.

Mennyire van fogadókészség er­re a saját zsinagógádban?

– Átvettem egy olyan közösséget, akiknek nem volt rabbijuk 50 éve. „Le-­lejött” egy rabbi, de én voltam az első állandó. Nem volt széder ott ötven éve. Tavaly 180-an voltunk, az egyik legna­gyobb széder volt a városban, és idén már ennél is többen voltunk. Nagyon nagy az igény az együttlétre. Vannak persze viták, de azok előremutatnak, legutóbb abból, hogy hol legyen höl­gyek helye a most kibővített zsinagógá­ban, mi felel meg a mai igényeknek. A feleségem, Anikó rengeteget segít, nél­küle nem tartanánk itt. Ez nem egy one-man-show. Nagy segítségemre van Halmos Gábor elnök, a templom elöljá­rói és minden olyan lelkes tagja, aki hozzátesz egy építőkövet a közössé­günk csodás épületéhez.

A zsinagógának központi helynek kell lennie, ahol az emberek élvezik az együttlétet, és együtt alakul ki bennük az igény a vallás gyakorlására is. Ma már 60-70-en vagyunk egy péntek este. Néhány hete eljött egy vendégkántor, aki teljesen elcsodálkozott azon, hogy itt a közösség együtt énekel és imádko­zik. Persze, hiszen mindent együtt csi­nálunk, van talmudtóra, együtt tanu­lunk. És kitűztem magamnak, hogy minden hónapban új embert hozok a templomba. Ez eddig sikerült is.

Címkék:2006-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Nagyon sokan csak párt akarnak találni

Nagyon sokan csak párt akarnak találni Interjú Verő Tamással Az elmúlt egy-másfél évtizedben nem vállalkoztak sokan arra, hogy rabbik legyenek....

„A kontraszelekció kényelmes, de már középtávon visszaüt”

„A kontraszelekció kényelmes, de már középtávon visszaüt” Interjú Nagy Ákossal Harmincéves, „két és fél diplomája van”, kommunikáció szakon végzett, de...

Close