A zsidóság képviselete Angliában
Lena Stanley-Clamp*
A brit intézmények örökké élnek – az angol társadalomnak évszázadok óta ez adott erőt és biztonságot. De az intézményi reformok szele Angliát is elérte, és a Munkáspárt lendülete a kisebbségeket sem hagyja ki.
Miközben a szigetország zsidósága egyre heterogénebbé vált, a hierarchikusan felépített központi intézmények (képviselő-testület, főrabbinátus) még mindig azt a letűnt kort idézték, amikor a zsidóság szinte teljesen homogén volt. Idővel a központi vezetőség és a zsidóság egymástól való eltávolodása egyre nagyobb feszültséget váltott ki. Ebben a helyzetben többé-kevésbé megoldatlanok maradtak a zsidóság olyan szokásos gondjai, mint az antiszemitizmus elleni harc, a közösség biztonságának a megteremtése, az oktatás, az idősek gondozása, a kóser háztartások megfelelő ellátása, a rabbiképzés vagy a kárpótlás.
1998-ban a londoni Institute of Jewish Policy Research – egy zsidó témákkal foglalkozó társadalomtudományos kutatóintézet – felállította a független Érdekvédelmi Bizottságot, amely a zsidó érdekek védelmének jövőbeli alakulására dolgozott ki javaslatokat. Másfél éves munka nyomán megszületett a bizottság jelentése, amely interneten is hozzáférhető (www.jpr.org.uk).
„Közösségek közössége”
A bizottság először is megvizsgálta a zsidóság helyzetét. Az angol zsidók száma csökken. A közösség a háború utáni 430 000 fővel szemben ma már csak 300 000 főt számlál. A zsidók 70 százaléka tartozik valamelyik zsinagógához, de ez a viszonylagosan nagy arány egyáltalában nem jelenti azt, hogy a zsidók 70 százaléka vallásos lenne. A szekularizáció egyre terjed, és ezzel párhuzamosan a vegyes házasságok aránya is nő. A zsidók 31 százaléka mondja magáról azt, hogy „nem hagyománykövető”, 26 százalékuk „nem vallásos”, 18 százalékuk „egyszerűen csak zsidó”, 15 százalékuk progresszív és 9 százalékuk szigorúan ortodox. A bizottság jelentése a Közösségek közössége címet viseli – éppen azért, mert az angliai zsidó közösség annyira heterogén, hogy már szinte nem is létezik.
Ezt követően a bizottság azt vizsgálta, hogy milyen képviseletre van szükség. A brit politikában a munkáspárti kormány alatt rengeteg változás ment végbe: megreformálták a felsőházat, Skócia és Wales külön parlamentet hozott létre, végbement az önkormányzati reform, és elmélyült az integráció az Európai Unióval. Mindez befolyással volt és lesz a zsidó közösségre is.
Az 56 oldalas jelentés tíz alapelvet sorol fel, és számos javaslatot tesz ezek megvalósítására. Íme, néhány javaslat a sok közül:
A brit zsidóságnak nem vallási, hanem nemzetiségi kisebbségként kellene meghatároznia önmagát. Egy ilyen javaslat Franciaországban elképzelhetetlen lenne, de Angliában is elég radikálisnak tűnik. Angliában a zsidóság 300 éve vallási kisebbség. 1976-ban azonban olyan törvényt szavaztak meg, amely lehetőséget ad minden kisebbségnek arra, hogy etnikai csoportként ismertesse el magát. Ha ez megtörténne, akkor azok a zsidók is képviselethez jutnának, akik eddig egyetlen zsinagógához sem társultak, illetve egyetlen zsidó szervezetbe sem léptek be.
A jelentés ugyanakkor hangsúlyozza: mindenkinek joga van arra, hogy ne azonosítsa magát zsidóként.
A közösség képviseletének sokoldalúnak kell lennie. Legjobb megoldás nem létezik, de a képviseletet egyetlen hierarchikusan felépített szerv vagy egyetlen vezető semmiképpen sem láthatja el. A közösségnek a hangját sok személyen keresztül kell hallatnia. Ezért a hierarchikusan felépített modellt – amely olyan jól szolgálta a közösséget száz éven át – sutba kell dobni és egy új, sokoldalú struktúrát kell kialakítani.
A hatékony képviseletnek nemcsak a kormányzati változásokat kell minden szinten figyelembe vennie, hanem a társadalmi és gazdasági környezet aktuális és várható irányzatait, továbbá az Izrael és a diaszpóra közötti és a diaszpórán belüli kapcsolatok változásait is.
A bizottság javasolta egy olyan független, az egész közösséget összefogó koordinációs struktúra létrehozását, amely csoportok hálózataként működne, nem lenne sem végrehajtó feladata, sem döntési jogköre. Senkit nem képviselne, csak megkönnyítené a párbeszédet. Begyűjtené és terjesztené az információkat, azonosítaná az aktuális problémákat, megkönnyítené a zsidó szervezetek koalícióra lépését, fórumot biztosítana a közösségi csoportoknak a stratégiák kidolgozásához és a képviseleti módszerek fejlesztéséhez. A javaslat szerint az éves programot egy éves konferencia dolgozná ki, és megvalósulását elektronikus faliújságon lehetne nyomon követni.
A hatékony képviselet előfeltétele a közösség emberi erőforrásainak a fejlesztése. Korra és nemre való tekintet nélkül magasan képzett szakmai és világi vezetőkre van szükség. Mindenkinek, aki a közösséget képviseli, megfelelő képzettséggel kell rendelkeznie. A bizottság vezetőképző programot javasol.
Médiakapcsolatok: az elmúlt években a képviselő-testület gyengesége következtében a média inkább olyan karizmatikus vezetőkhöz fordult, mint a jelenlegi főrabbi. A rabbi, bármennyire is alkalmas erre a szerepre, nem tudja tolmácsolni és nem is tolmácsolhatja az egész zsidó közösség véleményét. Ma a médiakapcsolatok szerepe különösen fontos, hiszen a közvéleményt elsősorban a sajtó és a tévé formálja. A bizottság javasolja egy független médiairoda felállítását, amely a média képviselőit – nem részrehajló módon – szóvivőkhöz és kommentátorokhoz küldi, a kisebb szervezeteket pedig PR- tanácsokkal látja el.
Vajon Anglia zsidósága a modernizációt választja-e?
A bizottság 12 tagjának nagy része már a háború után született, és életkor, nem, vallásosság és foglalkozás tekintetében az angliai zsidóság keresztmetszetét tükrözi. Vajon hogyan fogadja majd jelentésüket a zsidóság egésze? Vajon az egyes hitközségek, szervezetek és vezetőik kívánják-e a változtatásokat?
Bármilyen lesz is a jelentés fogadtatása, a képviselet szabadsága már megvalósulni látszik. Egy olyan társadalomban, ahol a döntések a szabad választáson alapulnak, a kollektív képviseletben változások mentek és mennek végbe, és a politikai reformok is újabb változásokat kényszerítenek ki. A változó környezethez a zsidó szervezeteknek is alkalmazkodniuk kell, különösen ami a politikai központokban, az európai intézményekben, a civil szervezetekben és a médiában való képviseletüket illeti.
Egy frissen megjelent elemzés szerint a mai zsidóság az önmeghatározást keresi, és az azonosságkeresés igen fontos része politikai síkon zajlik. Itt pedig nemcsak arról van szó, hogy a zsidóság érdekeit meg kell védeni, ha nem arról is, hogy a zsidószervezetek és egyének politikai megjelenése új módszereket kíván.
Mivel az európai integráció korszakát éljük, a brit fejleményeknek más országokra is lehet hatása. A közvetítés szerepe mindenütt hanyatlóban van. A gazdaságban is egyre inkább a vásárló és a piac áll közvetlen kapcsolatban egymással, kikapcsolva az eddig egyeduralkodónak vélt közvetítőket. Ugyanez várható a politikai életben is, ami elkerülhetetlenül az egyéni döntési jogkörök ki szélesedéséhez és a kis érdekcsoportok felértékelődéséhez vezet majd.
Nem Anglia az egyetlen ország, ahol a zsidóság etnikai csoportként ismertetheti el magát. Svédországban a zsidók nemzetiséget alkotnak, ami komoly anyagi előnyökkel jár. A másik véglet Franciaország, ahol minden állampolgár francia, és csakis francia. De a kisebbségek nyomása ott is nő, és csak idő kérdése, hogy Franciaország is olyan multikulturális társadalommá váljon, mint Svédország vagy Anglia.
*A szerző a londoni Institute of Jewish Policy Research munkatársa.
Címkék:2000-06