A zsidó sajtó feladata

Erről beszéltek, cseréltek véleményt, tapasztalatot Jeruzsálemben az öt földrészről összegyűlt lap-, tévé- és rádiószerkesztők. A Cionista Világszervezet Információs Tagozata és a Zsidó Médiák Nemzetközi Szövetsége hívta össze ismét azokat, akik a galutban húsznál több nyelven szolgálják 79 lapnál, kiadványnál és 20 rádió, illetve tévé állomáson a zsidó közösségeket. A találkozón egyaránt részt vett országa társadalmába integrálódott százezres példányszámú előkelő magazin kiadója, s a szülőhelyén maradt alig néhányszáz embert alijára bíztató információs kiadvány készítője. És mégis, mindannyian, akik életükben először találkoztak is, úgy ültek le egymás mellé, mintha percekkel előtte félbeszakadt beszélgetésüket folytatnák, azonos problémáikról vallanának.

Mert az első és egyértelmű megállapítás az volt, hogy a zsidóság helyzete a diaszpórában alapvetően azonos. Éljenek bár egy adott országban nagy létszámban, a másikban kevesen, szerezzenek szakmai tekintélyt, mutassanak példát a helyi viselkedési szokások- ban, mégis többnyire lelki szekértáborba zártak, rajtuk a láthatatlan sárga csillag. Elérhetik az állampolgári egyenlőséget, de azt nem, hogy az uralkodó népcsoport, a vallási többség – mondjuk példának okáért – svájcinak, ausztrálnak, dél-afrikainak tartsa őket, mint teszi azt másod-harmadgenerációs más ״idegenekkel”.

A zsidó tömegkommunikáció feladata mégsem csak a fentiekből következik. Dolga fellépni a nyűt és sokféle álarcban jelentkező antiszemitizmus és mindenfajta megkülönböztetés ellen, de hasonlóan fontos összetartani a vallásosokat és a zsinagógába nem járókat, a cionistákat és a szülőföldjükhöz ragaszkodókat, mindannyiukban erősíteni identitásukat, informálni őket az ős-új hazáról, és az alaszkai Juneauitól Taskentig, Helsinkitől az újzélandi Wellingtonig szétszóródott zsidóság fontosabb eseményeiről.

A találkozó hitet tett a médiák alapvető kötelezettsége mellett, megerősítve azt, hogy csak az igazat szabad írni! A zsidó tömegkommunikáció nemcsak szakmai tisztességből teszi ezt, hanem alapvető érdekből. Olvasói, hallgatói számára a valós tények közlése jelenti a biztonságot, még akkor is, ha a cikkek, riportok kritizálnak, feltárják a közösség egyedeinek, intézményeinek hibáit. Az is egyértelművé vált, s erre a diktatúrákból szabadult országok küldöttei szolgáltak példákkal, hogy a különféle ideológiát hirdető elnyomók egyaránt veszélyeztetik a zsidóság közösségi létét és az egyének érdekeit.

Az igazság publikálása szolgálja Izrael Állam érdekét is. Az arab homoktenger piciny zöld szigete, még mindig tartó honteremtő korszakában büszkeségre jogosító gazdasági, tudományos eredményeket produkál. Miközben fiai jelentős részét fegyverben kényszerül tartani, a nyugat-európaihoz közelítő életszínvonalat nyújt népének. Az igazság segíti a világ előtt feltárni az arab világgal való konfliktus okait, s az járulhat hozzá a béke megteremtéséhez.

Azért, hogy minél többet tudjanak meg a szerkesztők az izraeli valóságból, a rendezők számos találkozót rendeztek. A meghívottak között volt a miniszterelnök, több miniszter, a Munkapárt vezetője, Jeruzsálem polgármestere, sőt Izraelt fenyegető nézeteket valló jordán politikus és számos újságíró. A vendégek találkoztak az Oroszországból és Etiópiából érkezett olékkal, megismerkedtek helyzetükkel. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a találkozó résztvevőiben megerősödjön az önbizalom és az elhivatottság.

A Jeruzsálemben járt magyarországi újságíróktól ma már világszerte tudnak hitközségeinkről, szervezeteinkről. Várható, hogy olvasóink is gazdagodnak majd a konferencia folytán, mert az ígéretek szerint a négy égtájon alkotó szerkesztőségek tudósításokkal gazdagítják majd a Szombat jövendő lapszámait…