A világ hírei

Csehszlovákiai zsidók világtalálkozója

Április 26. és május 5. között az Izraelben élő csehszlovákiai zsidók szövetsége megrendezi a Csehszlovákiából származó zsidók világtalálkozóját. Ebből az alkalomból kiállítás nyílik a Tel Aviv-i Diaszpóra Múzeumban.

Arabok arabok ellen

A Wall Street Journal cikke vé­letlenül aznap került a kezembe, amikor arab terroristák meggyilkol­ták Libanon elnökét, így friss ada­tokkal szolgált a merénylet magya­rázatára. A tekintélyes egyesült államokbeli újság ugyan nem tekint vissza a viszályok alapjául szolgáló baljós történelmi eseményekre, e század angol, majd nagyorosz világuralmi törekvéséket szolgáló intri­káira, hanem tényeket sorol, és nyi­lakkal, csillagokkal teli térképet kö­zöl. A nyíl az arab államok közötti konfliktusokat jelzi (van olyan or­szág, amelyik ellen négy is irányul), míg a csillagok a belső torzsalkodá­sok helyét mutatják.

A cikk mindenekelőtt hibásnak tartja, hogy a közel-keleti béke la­tolgatásait az arab–izraeli megegyezéstől teszik függővé, és figyelmen kívül hagyják az arab világban el­uralkodott erőszakot – az elmúlt évtizedekben minden arab ország legalább egy arab szomszédjával ke­veredett háborúba vagy jutott el a fegyveres konfliktus küszöbéig.

Az agresszorok felsorolása Líbiá­val kezdődik. Nemcsak Csádot, Tu­néziát, Egyiptomot, Szudánt veszé­lyezteti, hanem a más arab kormá­nyok megbuktatására szervezkedőket is pénzeli. Szaúd-Arábia, miköz­ben az arab világtól félti szuvereni­tását, maga az Egyesült Arab Emír­ségek apró fejedelemségei felett akar gyámkodni. Szaúd-Arábiától tart Kuvait, de sok gondot okoznak számára Irak követelései is. Irak fő ellenfele az a Szíria, amelyik liba­noni területeket tart megszállva, s emiatt a tájék legszebb, leggazda­gabb, legkulturáltabb országa, a kö­zel-keleti Svájc, siralomvölggyé vált. A két Jemen függetlenségének el­nyerése óta veszélyezteti egymást.

A fegyvercsörtetés szoros kapcso­latban van az arab uralkodók és a katonai klikkek összefonódásával – állapítja meg a Wall Street Journal, és erről a következőket írja: „Kato­nák vannak hatalmon Líbiában, Al­gériában; a marokkói király, Hasszán uralmát a katonák lojalitása biztosítja, már azért is, mert biro­dalmát hosszú évek óta szét akarja bomlasztani az Algéria támogatta Polisario. Szaúd-Arábiában két had­sereg áll a királyi ház védelmére, Szíriában Asszad elnök fivére a fegyveres erők feje. A jordán ural­kodó, Husszein, beduin csapataira támaszkodik, míg a másik Husszein, az iraki Szaddam Husszein saját tit­kosrendőrségének és katonaságának a bábja.

A tartós nyugtalanság forrása a Közel-Keleten tehát nem a palesztin problémában keresendő, hiszen ez a térség csatazajtól volt hangos Izrael Állam megszületése előtt is. Az Iz­rael elleni mérhetetlen gyűlölet jó­részt abból ered, hogy egyetlen nem arab államként is meg tudta őrizni függetlenségét. A jeles amerikai újság így fejezi be cikkét: „Aki azt hiszi, hogy a zavar az arab államok viszonyában és a stabilitás hiánya az arab–izraeli konfliktus esetleges megoldódásával eltűnik vagy eny­hül, az a lehetetlenben bízik.”

– ai –

Gondok Izraelben

Az izraeli lakosság nem nagyon tudja, hogyan reagáljon az új be­vándorlók áradatára. Miközben az országban gazdasági recesszió ta­pasztalható és kereken ötszázezren élnek a szegénységi szint alatt (ez egy kéttagú háztartás esetében havi 390 dolláros jövedelmet jelent), so­kan attól félnék, hogy a kormány esetleg az újonnan érkezőket része­síti előnyben a lakások és munkale­hetőségek elosztásakor. Ezek az em­berek nem fogadják valami nagy ujjongással a növekvő bevándorlás hí­rét.

Az újonnan érkezők befogadásá­hoz és beilleszkedéséhez szükséges pénzt Izrael részben az amerikai kormánytól, részben a nyugati zsi­dóságtól reméli. Az amerikai kor­mány hajlandó bizonyos pénzügyi támogatást adni a bevándorlókat szolgáló lakásépítkezésekhez, de ga­ranciákat akar kapni arra, hogy a pénzt nem a megszállt területeken épülő lakónegyedekre vagy telepü­lésekre költik. Az izraeli kormány viszont épp ott akarja elhelyezni a jövevények legalább egy részét. – Ami a nyugati zsidókat illeti, ezút­tal bizonyára megint mélyen a zse­bükbe nyúlnák majd.

Ebben a vonatkozásban az ameri­kai zsidókat sajátságos komplexus gyötri. Attól tartanak, hogy magára hagynak egy fenyegetett helyzetű zsidó közösséget, amint ez a Holo­caust idejében történt. Igaz, méltá­nyolják Washington felfogását, mely évi ötvenezer főben szeretné korlá­tozni a szovjet bevándorlók számát (nem utolsósorban pénzügyi meg­fontolások miatt). Támogatják Jeru­zsálem követeléseit is, hogy a szov­jet zsidók Izraelben telepedjenek le. Míg azonban ők maguk nem szíve­sen költöznének Izraelbe, hanem in­kább megmaradnak a nagyon is ké­nyelmes amerikai diaszpórában, ne­hezükre esik arra bíztatni a szovjet zsidókat, hogy vándoroljanak Izra­elbe. Végtére is jól tudják, hogy azok legtöbbje Amerikában képzeli el a jövőjét.

Zeev Barth (Allgemeine)

Az amerikai zsidóság és az abortusz

Az amerikai Legfelső Bíróság a közelmúltban olyan ítéletet hozott, mely egyet jelent a nők abortuszhoz való jogának a korlátozásával. Ezt az amerikai zsidóság köreiben sokan a nők magánéletébe való beavatko­zásként bírálták. A Hadassa és a National Federation of Temple Sisterhoods nevű szervezetek, amelyek a reformirányzathoz tartoznak és százezernél több nőt egyesítenek so­raikban, „készültségre” ‘szólította fel tagjait. Az egyes szövetségi államok­ban esedékes időközi választásokon ügyelni kell arra – hangoztatják az egyesületek –, hogy a jelöltek egy­értelműén valljanak színt ebben a kérdésben.

Egy derék asszony kitüntetése

Richard von Weizsäcker, az NSZK elnöke a Szövetségi Érdemkereszt I. osztályú kitüntetését adományozta a nyolcvan esztendős Mies Giep asszonynak, akit Anna Frank a napló­jában a rejtőzködő család fáradha­tatlan segítőjeként emlegetett.

Az idős holland asszony, akinek a férjével együtt döntő szerepe volt 1942–1944 nyara között nyolc hol­land zsidó megvédelmezésében, a kitüntetés átvételekor azt mondta, hogy abban „az emberiesség elisme­rését” látja.

Svájci zsidó diákok Budapesten

A bázeli zsidó egyetemisták egy csoportja március 25–29. között a magyar fővárosba látogat. Megte­kinti a zsidó nevezetességeket: a ré­gi zsinagógákat, a Zsidó Múzeumot, és persze mindazt, ami látnivaló kí­nálkozik.