„A vallásosak összetartanak”

Jichak Lajos rabbi, a Bét Perec alapítvány (lásd a Szombat 1996. novemberi számát) szellemi vezető­je gyakori vendég Magyarországon, és jól ismeri az Izraelbe tanulás vagy letelepedés céljából érkezett magyarországi zsidó fiatalok egy ré­szét is. Tapasztalatairól beszélget­tünk vele legutóbbi budapesti tar­tózkodása során.

Mennyire sikeres a magyarországi fiatalok beilleszkedése Izraelben?

1995 nyarán mintegy százegynéhány fiatal jelezte, hogy Izraelbe kíván jönni tanulni. Ebből nyolcvan érkezett meg. Pár hónap múlva létszámuk negy­venre csökkent, év végére pedig harmincegynéhányan maradtak. A követ­kező tanévre ennek a fele érkezett vissza a magyarországi vakációból. Az egyik probléma az, hogy ma az Izrael­ben tanulni szándékozók közül csak azok kapnak ösztöndíjat és egyéb tá­mogatást, akik felveszik az izraeli ál­lampolgárságot. A fiatalok egy része ezért eleget tesz ennek a követelmény­nek a kedvezmények reményében, de nem gondolják komolyan, hogy öt évig valóban az országban fognak tanulni. A helyzet a volt Szovjetunió országaiból érkező nagy alija-hullám nyomán válto­zott meg, Ekkor szabták feltételül a ta­nulási támogatásokhoz az állampolgár­ság felvételét. Emiatt persze csökkent a kiutazók száma: 1989 táján évente még mintegy háromszázan érkeztek Magyarországról Izraelbe tanulási szán­dékkal, most már csak százan. Moha a háromszázból is igen nagy volt lemor­zsolódás.

Az ön által említett számokat véve alapul. 1989 óta Izraelben megfordul­hatott vagy ezerötszáz olyan magyar fiatal, akik tanulási szándékkal mentek oda. Közülük hányán fejezték be való­ban az egyetemet?

Nem hiszem, hogy összesen száz ilyen volt.

– Vajon ez az arány rosszabb, mint a nyugatról – például Amerikából vagy Franciaországból – érkező fiatalok ese­tében?

Nem hiszem. De feltétlenül rosszabb, mint a keletről – elsősorban a volt Szovjetunióból – érkezettek között. Én persze jobban ismerem a magyarorszá­gi diákok vallás iránt érdeklődő rétegét.

Olyan fiatalokra gondol, akik vallá­sosak akarnak lenni?

Nem, hanem olyanokra, akik ismer­kedni akarnak a hittel. Magyarországon nemigen vannak vallásos fiatalok, ezért hozzám is inkább az érdeklődés vezeti a gyerekeket. Nem mondom, hogy a nem vallásosak nem tudnak beillesz­kedni, de tény az, hogy jóval nagyobb számban maradtak az országban olya­nok, akik kintlétük alatt a valláshoz kö­zeledtek. Én mintegy harminc ilyen fia­talt ismerek. A közösség befogadta őket. A vallásosak össze is tartanak, például esküvők alkalmával sokat látni közülük.

Hányan lehetnek ők?

Mintegy ötvenen.

Mi az oka annak, hogy az Izraelbe kiutazó fiatalok közül ilyen kevesen ta­lálják meg a számításukat?

Ennek, úgy vélem, két oka van. Egyeseket – mint említettem – csak az olcsó utazási lehetőség vonz. Akik pe­dig komolyan gondolják, azok gyakran úgy érzik: nem azt kapták, amit itt Ma­gyarországon ígértek nekik. Továbbá a kiérkezők mégiscsak egy idegen világ­ba csöppennek, miközben javarészük még angolul sem tud, nemhogy hébe­rül. Izraelben nagyon nehéz annak, aki nem talál befogadó közeget.

– Önnek elég jó rálátása van a pesti zsidó fiatalságra. Hogy látja, mennyire fogékonyak a vallás és Izrael iránt?

Amikor Magyarországon vagyok, a legtöbb időt fiatalokkal töltöm. Úgy ér­zem, igen nagy az igény körükben a zsi­dósággal kapcsolatos ismeretekre. Akikkel én találkoztam, azokról nagyon jó véleménnyel vagyok. Néhánnyal kö­zülük sikerült igen szépen előrehalad­ni. Számomra persze az a „csúcs”, ha egy fiatal kijön Izraelbe, vallásos lesz és családot alapít.

Hány ilyen volt?

Öt-hat.

Alkalmasak lehetnek a magyaror­szági fiatalok arra. hogy a zsidó közös­ségi életbe bekapcsolódva megváltoz­tassák a hitközség szellemiségét?

Ezt még nem lehet látni. Egyelőre az a fontos, hogy a vallás iránti érdek­lődésük kielégüljön.

– De a legjobbak elmennek innen.

Ma individualista szemmel nézem, azt mondom: igazuk van. Jobb a zsidó­ság központjában élni, mint a perifé­rián. Én is ott élek és ott akarom fölne­velni a gyerekeimet is. De ezeket a leg­jobbakat mindig arra biztatom, hogy egy időre jöjjenek vissza Magyarország­ra tanítani, és adjanak magukból vala­mit az itteni zsidóságnak is.

Milyen céllal jött most Magyaror­szágra?

Szeretnék az intézményes zsidó nevelésen kívülre került réteggel: a 25-45 közötti családos korosztállyal foglalkozni. Őket szeretném megis­mertetni a zsidó hagyományokkal, hi­szen közülük kerül majd ki a zsidóság vezetőinek következő nemzedéke. És mivel az ő gyerekeik már zsidó iskolá­ba járhatnak, fontosnak tartom, hogy megtudják, mit tanulnak a gyerekek, mert ezáltal csökken a majdani konf­liktusok veszélye a két nemzedék kö­zött. A gyerekek ugyanis már egy új vi­lágban nőnek fel, de megvan annak a veszélye, hogy a szülők még a régi vi­lágban maradnak. Ezért szeretnénk egy olyan központot létesíteni, ahol az egész család, szülők és gyerekek együtt tanulhatnak és „élhetik” is a zsi­dóságot.

A Bét Perec központ már működik a Páva utcai zsinagóga helyiségeiben.