Szombat előfizetés 2017

A török EU-csatlakozás izraeli szemmel

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A török EU-csatlakozás izraeli szemmel

Az idén megkezdődnek Törökor­szág uniós csatlakozási tárgyalá­sai. A hetvenmilliós állam várható­an már a „jegyességi” időszak alatt egyre inkább az európai álláspont­tal azonosul, többek között a Kö­zel-Kelet kérdésében. A „házas­ságkötés” idejére az EU könnyen átveheti a térség legbefolyásosabb hatalmának szerepét az Egyesült Államoktól.

Törökországban jelenleg az európai uniós integráció él­vezi a legnagyobb politikai támogatást. Mind az iszlám irányultságú Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), mind az ellenzé­ki szekuláris liberálisok a csatlakozás mellett vannak. A közvélemény több mint háromnegyede ugyancsak az uniós belépő mellett teszi le a voksát, de a be­folyásos üzleti világ is támogatja, hogy Törökország az EU felé vette az irányt, hiszen az ország kereskedelmének több mint felét az Unió tagjaival bonyolítják le. Ankara külpolitikáját már jó ideje nagyban meghatározza, hogy mit dönte­nek az EU-diplomaták: a török külügy­minisztérium nagymértékben azonosul az Unió külpolitikai döntéseivel. Török­ország az európaiak kritikáját tette ma­gáévá az Egyesült Államok iraki hábo­rújával kapcsolatban, és összességében tartózkodó az amerikaiak közel-keleti terveire vonatkozóan. A török-EU vi­szony nyilvánvalóan újabb lendületet vesz, miután a decemberi uniós csúcson bejelentették, hogy idén elkezdődnek a csatlakozási tárgyalások. Törökország várhatóan egyre inkább az európai min­tákhoz igazodik, függetlenül attól, hogy az integrációs folyamat legalább továb­bi egy évtizedet vesz igénybe.

A török politikai elit nagy váltáson ment keresztül az elmúlt években a „kétfajta” nyugattal – az unióval és Amerikával – ápolt kapcsolataiban. Ál­talános vélekedés, hogy bár az Egyesült Államoknak a múltban biztosított kitün­tető szerep meghozta a kívánt ered­ményt, azt mégsem lehet egy napon em­líteni azzal, amit az uniós csatlakozás hozhat Törökország konyhájára.

A kilencvenes években még merőben más volt a kép. Ankara intenzíven együttműködött Washingtonnal a Bal­kánon és a Közel-Keleten is. Törökor­szág szövetségre lépett Izraellel, viszont távolságtartó volt Iránnal és Szíriával szemben. Bár nagyban kereskedett az Európai Unióval, Európát távol tartotta külpolitikájától. A török-EU viszonyra árnyékot vetettek az állandó európai kri­tikák az emberi jogi sérelmek miatt, főként a Kurd Munkáspárttal és általában a kurdokkal kapcsolatos török poli­tikát marasztalták el rendszeresen. Az EU ugyancsak gyanakodva fogadta a tö­rök katonai vezetés politikai szerepét.

1997-ben, a luxembourgi uniós csúcsta­lálkozón Törökországot alkalmatlannak nyilvánították a tagságra, melynek kö­vetkeztében tovább romlottak a kapcso­latok.

A török politikában bekövetkezett ha­talmas váltásban, az EU előtérbe kerülé­sében fontos szerepet játszott az AKP hatalomra kerülése. Az AKP-1 nem isz­lám irányultsága, hanem az embereknek a politikai és gazdasági bizonytalanság­gal, valamint az elharapózó korrupció­val kapcsolatos elégedetlensége emelte hatalomba. Ugyancsak hozzájárult az Amerikától való távolodáshoz és euró­pai közeledéshez az USA iraki háború­ja. A török közvélemény elítélte a bea­vatkozást, a parlament pedig nem sza­vazta meg az északi front török területről történő megnyitását. Az iraki háború ugyanakkor felszította az iszlámista szenvedélyeket Törökországban: még mértékadónak számító lapok is megtel­tek azokkal az összeesküvés-elméletek­kel, melyek szerint a háborúval az ame­rikaiak és a zsidók rá akarják tenni a ke­züket az egész Közel-Keletre.

Eközben Brüsszel egyre nyitottabbnak bizonyult Ankara irányában, miután Abdullah Öcalan elfogásával a török ha­tóságok lefejezték és demoralizálták a Kurd Munkáspártot. Ankara eltörölte a halálbüntetést, s kedvezményeket adott a kurd kisebbségnek. Elemzők szerint valóságos forradalom zajlott le, amikor az igen befolyásos Nemzeti Biztonsági Tanácsot (MGK) civil kontroll alá ve­tették, és ezzel együtt hatalmát erősen korlátozták. Az MGK, melynek tagjai a legfontosabb katonai vezetők, formáli­san tanácsadó testület ugyan, politikai szerepe mégis felbecsülhetetlen volt Tö­rökországban. Az MGK többször is bi­zonyította, hogy az atatürki szekuláris reformok letéteményese.

Paradox módon, miközben az európai integráció távolabb sodorja Törökorszá­got Amerikától, az Egyesült Államok erőteljesen lobbizik a törökök uniós fel­vételéért. Az amerikai felfogás szerint még mindig jobb, ha a törökök Francia- országhoz közelítenek, mintha Iránhoz igazodnának.

A Törökország és az USA közötti le­gélesebb ellentét valószínűleg Izrael kö­rül bontakozik ki. A törökök azt az euró­pai álláspontot követik, mely szerint nem várható a Közel-Keleten jelentős előrelépés addig, amíg az izraeli-palesz­tin konfliktusra nem találnak megoldást. A kilencvenes évek közepén, a Törökor­szággal kötött számos egyezmény még hozzájárult ahhoz, hogy Izrael enyhített elszigeteltségén. Főleg a katonai elit po­litikában betöltött szerepének köszön­hetően a hadi kapcsolatok kerültek az iz­raeli-török viszony előterébe. Valószínűleg ebben rejlik a két ország barátsá­gának törékenysége is. Tekintettel az európaiak Izrael-ellenességére, a törö­kök várhatóan megszüntetik a zsidó ál­lammal ápolt jó kapcsolataikat az integ­ráció során, és az Unióval összhangban szavaznak majd az ENSZ-ben. Újabban már vezető politikusok és a mértékadó sajtó is hangot ad Izrael-ellenes érzel­meknek, ami pár évvel ezelőtt elképzel­hetetlen volt Törökországban. A törö­kök kétharmada szerint, országuknak a palesztinokat kell támogatnia az arab-iz­raeli konfliktusban. Pedig a Közel-Kelet két demokráciájának, valamint a legna­gyobb illetve legfejlettebb hadseregének szövetsége fontos stabilizáló tényező volt eddig a térségben.

A török integráció lényeges aspektu­sa, hogy az Unió egyre nagyobb befo­lyásra tesz szert a Közel-Keleten. Elemzők szerint az EU stratégiailag jobb helyzetbe kerül a térségben, mint Amerika. A környező országok valószí­nűleg sokkal inkább az EU-tól fogják várni a megoldást és segítséget problé­máikra. Politikai súlyánál fogva az unió Törökországon keresztül várhatóan „meghódítja” a Közel-Keletet, és fel­válthatja az Egyesült Államokat, már ami a térségben játszott domináns szere­pét illeti.

Eperjesi Ildikó

Címkék:2005-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Rabbi-imám találkozó

Rabbi-imám találkozó Ez év január 4-én eddig sosem volt találkozóra került sor Brüsszelben: öt­ven rabbi és ötven imám tanácskozott a...

Amerikai jelentés az antiszemitizmusról

Amerikai jelentés az antiszemitizmusról 2005. január 5-én látott napvilágot az amerikai külügyminisztérium jelenté­se a világban 2004-ben tapasztalt anti­szemita tendenciákról, és...

Close