Szombat előfizetés 2017

A terror tűzfészkei

Írta: Molát Ferenc - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A terror tűzfészkei

Az utóbbi időben két olyan esemény borzolta az idegeimet, ami miatt tollat fogok és levelet írok a Szombatnak:

Nézem a Melnyikov utcai színház el­leni csecsen terrortámadás képeit. Az egyik falnál szorgalmasan gyűlnek az emlékezés virágai. Szomorú, szívszorító látvány. Már jócskán ősz van, Moszk­vában meg korai tél. Eszembe jut nyári izraeli élményem. A tel-avivi tengerpar­ton naponta mentem el a Delfinárium diszkója előtt, ahol mintegy két éve ön­gyilkos palesztin gazember több mint húsz ártatlan gyermeket (nagy többsé­gében orosz olékat) robbantott föl és vitt magával a halálba. A virágok a Hayarkonon ugyanúgy, mint a Melnyikov utcában, soha nem hervadnak el az ál­dozatok emlékművén. Figyelmeztet­nek, hogy a terrorizmus tűzfészkeit még nem sikerült eltaposni, de a nagy­hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok és lassan Oroszország is egyre elszántabb. Egyre inkább felismerik az évekkel ezelőtti izraeli figyelmeztetést, hogy a terror vonala, Irán-Irak-Szíria. Iz­raeli tartózkodásom során alkalmam volt hallani egy legendás tábornok elő­adását, aki egyértelműen kifejtette, hogy nagyot hibázik a világ és különö­sen Európa, ha ezt az iszlám fundamentalista fenyegetést nem ismeri fel, elhanyagolja. A Melnyikov utcai és a Hayarkoni virágok is erre intenek és sú­lyosan figyelmeztetnek.

Zsidó barátaimmal van egy új keletű vitám a turizmus témakörében. Huza­mosabb ideje, különösen azóta, mióta az Al-Aksza intifáda tart, szilárd elvi ál­láspontom, hogy nem utazom nyaralni arab országba, mert minden egyes tu­rista-dolláromból jó néhány a palesztin terror támogatására fordítódik. De dacból és kivagyiságból elmegyek Iz­raelbe. És nem félek, és szeretném, ha nem félne senki, különösen a zsi­dók ne féljenek. Arcpirító, hogy a ma­gyar turizmus 2002 első félévében az előző év századára esett vissza (mind­össze 57 kiutazó vette igénybe az utazási irodák ajánlatát.) Úgy érzem, hogy nem szabadna felülnünk, legalább ne­künk, zsidóknak, az új keletű nyugat­-európai Izrael-ellenességnek. Milyen megalázó, hogy miközben az európai futballcsapatok saját közönségük előtt parádéznak, addig az izraelieknek Cip­ruson meg Szófiában kell vesztegelni­ük, mint 55-60 évvel ezelőtt az Exo­dus idején, amikor az angolok nem engedték a zsidókat ősi országukba. De azóta – úgy látszik – csak Izrael változott. Gazdag, szép és erős ország lett, miközben a Nyugat ismét el akar­ja vágni lélegző gyökereit a sportban, a turizmusban, és ha nem figyelünk oda másban is. Ezért minden gesztus­nak, amit Izraelnek teszünk, hatványo­zott értéke van. Bár Budapesten élünk, az a föld, az az ég és az a ten­ger – mélyen vallom és hiszem, akár­hányszor látom – a miénk is.

Molát Ferenc

Budapest

Címkék:2002-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A Kardos Albert vers- és prózamondó verseny eredményei

A Kardos Albert vers- és prózamondó verseny eredményei Október második hétvégéjén rendezték meg Debrecenben az immár hagyományos­nak mondható Kardos Albert...

Gyűlöletbeszéd – Bezárult körök

Gyűlöletbeszéd Bezárult körök Az elmúlt hónapokban ismét sokat hallhattunk a gyűlölet­beszédet szankcionáló törvény módosításáról, amit kis túlzással újra- vagy megalkotásnak...

Close