Szombat előfizetés 2017

A teremtés az aggadában

Írta: Komoróczy Szonja Ráhel - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Közeleg Ros hasana, a zsidó újév, a zsidó hagyomány szerint a világ terem­tésének egyik lehetséges évfordulója. Nem sokkal azután, Szimhat Tora-kor, ismét elölről kezdtük olvasni a Tórát, a teremtés történetével kezdve. A zsidó hagyomány igen jelentős terjedelemben foglalkozik a teremtés történetével és körülményeivel. Már magában a Bibliában is két, egymástól csaknem függet­len teremtéstörténet szerepel (Gen. 1:1-2:4a illetve 2:4b-24), és ezt a rabbinikus hagyomány még számtalan történettel, magyarázattal egészíti ki.

A rabbinikus gyakorlat szerint a Tóra igazi értelmének és rejtett tanításai­nak megértése többek között példázatok, hasonlatok (masai) segítségével le­hetséges. Ennek megfelelően a rabbik a teremtés történetével foglalkozó aggadák jelentős részében is példázatokat használtak mondanivalójuk szemlél­tetéséhez. A példázatok közül az egyik leggyakoribb az úgynevezett királyha­sonlat (masai la-melekh), amelynek sajátossága, hogy Istent – a könnyebb elképzelhetőség és érthetőség kedvéért – egy evilági királyhoz hasonlítja, cse­lekedeteit, érzelmeit és indítékait pedig természetes, halandó, emberi érték­ként jeleníti meg.

Az alábbi válogatásban a teremtéstörténet különböző fázisait értelmező rabbinikus aggadák olvashatók.

A teremtés az aggadában

A föld pedig puszta és üres volt, és sö­tétség uralkodott a mélység színe fö­lött. (Gen. 1:3) – Olyan ez, mint ami­kor egy király a palotáját szennyvíz- csatorna partján, vagy egy büdös szemétdomb lábánál építi fel. Ha azt mondja az ember, hogy ez a palota egy szennyvízcsatorna partján, vagy egy büdös szemétdomb lábánál épült, hát nem lekicsinylés-e az? Hasonló­képp, ha az ember azt mondja, hogy ez a világ káoszból lett teremtve, nem lekicsinylés-e az? Rav Huna azt taní­totta Bar Kapara nevében, hogy ha le­kicsinylés lenne, nem mondhatnánk azt sem, hogy kezdetben teremtette az Örökkévaló a Földet. Mert mi volt azelőtt? – A föld pedig puszta és üres volt, és sötétség uralkodott a mélység színe fölött. (Gen 1:3)

(Beresit raba 1)

Egy filozófus felkereste Rábán Garnlielt, és azt mondta neki: „Nagy művész a ti Istenetek, de jó alapanyagokat ta­lált, és így könnyű dolga volt. Melyek voltak azok az alapanyagok? A káosz, a sötétség, a víz, a szél és a mélység.” Azt felelte erre Rábán Gamliel: „Légy átkozott! Mindegyikről tudjuk, hogy azokat is a Jóteremtő alkotta! A káosz, amint az írva van: aki szerez békét és teremt rosszat (Jes. 45:7). A sötétség: aki alkot világosságot és teremt sötét­séget (Jes. 45:7). A víz: dicsérjétek, egek egei s a vizek, dicsérjék az Örök­kévaló nevét (Ps. 148:4), és miért di­csérjék? Mert Ő parancsolta, s megte­remtődtek (Ps. 148:5). A szél: mert íme, aki a hegyek alkotója, a szél te­remtője (Amos 4:13), a mélység: midőn megerősítette a mélység forrá­sait (Prov. 8:24).”

(Beresit raba 1)

Három dolog előzte meg a világ te­remtését: a víz, a szél és a tűz. A víz felemelkedett, és sötétség lett, a tűz megszülte a fényt, a szél pedig a szel­lemet. Mind a mai napig ez a hat dolog vezérli a világ működését: a szél és a bölcsesség, a tűz és a fény, a sö­tétség és a víz.

(Tanhuma, Hajé Szara)

Hat dolog előzte meg a világ teremté­sét. Ezeknek egy része valójában is megszületett, a többi csak gondolat­ban született meg. A Tóra és a Jóte­remtő trónja valójában megszülettek, az Atyák, Izrael, a Szentély és a Mes­siás neve viszont csak gondolatban születtek meg. Rabbi Ahava, Rabbi Zeira fia szerint a megtérés is. Mások szerint még az Édenkert és a Gyehen­na is. Rabbi Sámuel, rabbi Jichak fia nevében azt tanuljuk, hogy Izrael fo­galma mindenképpen megelőzte az összes többit, hiszen ha nem tudta vol­na a Jóteremtő, hogy 26 generációval később megteremti Izraelt, nem állna a Tórában, hogy parancsold meg Izra­el fiainak, vagy hogy mondd meg Izra­el fiainak.

Rabbi Banai szerint viszont az egész világ kizárólag a Tóra kedvéért lett megteremtve.

(Beresit raba 1)

Teremtette Isten. (Gen. 1:1) Történt egyszer, hogy egy eretnek felkereste Rabbi Akivát, és megkérdezte tőle: „Ki teremtette ezt a világot?” Rabbi Akiva azt felelte: „A Jóteremtő.” Erre az eretnek azt mondta: „Mutass ne­kem valami bizonyítékot!” Rabbi Aki­va arra kérte: „Holnap gyere el hoz­zám újra.” Másnap, amikor az eretnek újra elment hozzá, Rabbi Akiva azzal a kérdéssel fogadta: „Mi van rajtad?” Az eretnek azt felelte: „Ruha.” „És ki csinálta?” Azt felelte: „Szabó.” Erre Rabbi Akiva azt mondta: „Nem hi­szem. Mutass nekem valami bizonyí­tékot!” Az eretnek így válaszolt: „Mit mutathatnék neked, hát nem tudod, hogy a ruhát a szabó csinálta?” Rabbi Akiva így vágott vissza: „Hát nem tu­dod, hogy a világot a Jóteremtő terem­tette?”

Egyszer csak meghalt az eretnek. Megkérdezték Rabbi Akivát a tanítvá­nyai: „Mit tanulhatunk mi ebből?” Rabbi Akiva azt felelte: „Ahogy az épület léte maga bizonyítja az építész munkáját, a ruha a szabóét, az ajtó az asztalosét, úgy a világ léte bizonyítja, hogy a Jóteremtő teremtette azt.”

(Midras temura)

Ebben a világban is, ha egy hús-vér király palotát épít, nem ő maga építi azt fel, hanem mesterember. De a mesterember sem magától építi, ha­nem számítások és tervek alapján, amelyek pontosan jelzik, hol legyenek a szobák és az ajtók. Ugyanígy a Jóte­remtő is belenézett a Tórába, és úgy teremtette meg a világot.

(Beresit raba 1)

Midőn megteremtette az Örökkévaló. (Gen. 2:4) – A hús-vér király esetére hasonlít ez, akinek van egy vékony fa­lú pohara, és azt mondja: „Ha meleg vizet öntök bele, akkor elreped. Ha pedig hideget, akkor elpattan.” Mit csinál végül? Összekeveri a meleg vi­zet a hideggel, és azt önti bele a pohár­ba, hogy el ne repedjen. A Jóteremtő is azt mondta: „Ha jószívűséggel teremtem meg a világot, tele lesz bű­nökkel. Ha pedig a törvény szigorával, akkor miként maradhatna fenn? Ezért jószívűséggel és a törvény szigorával teremtem, remélve, hogy így megma­rad.”

(Beresit raba 12)

Sammaj iskolája szerint a Jóteremtő először az Eget teremtette meg, és csak azután a Földet, ahogy az írva van: kezdetben teremtette az Isten az eget és a földet (Gen. 1:1). Hillel isko­lája szerint viszont a Földet alkotta meg először, és utána az Eget, ahogy az írva van: amikor alkotta az Örökké­való Isten a földet és az eget (Gen. 2:4). Azt kérdezték Hillel tanítványai Sammaj tanítványaitól: „Szerintetek talán az ember először építi meg a ház tetejét és csak utána magát a házat? Hiszen azt tanuljuk, hogy aki megépí­tette az égben emeleteit és boltozatát a földre alapította (Amos 9:6).” Így fe­leltek Sammaj tanítványai Hillel tanítványainak: „Szerintetek talán az em­ber először készíti el a lábtartót és csak utána a trónt? Hiszen azt tanul­juk, hogy az ég az én trónom és a föld lábaim zsámolya (Jes 66:1).” A böl­csek szerint viszont a Jóteremtő egy időben teremtette mind a kettőt, hi­szen ugyancsak kezem alapította a föl­det és jobbom mérte ki az eget (Jes. 48:13).

(Beresit raba 1)

A Földön minden össze volt zavarod­va. (Gen. 1:2) – Rabbi Abahu szerint olyan lehetett ez, mint amikor egy ki­rály két szolgát vesz magának, mind­kettőt egyforma szerződéssel, ugyanannyi pénzért. Parancsa alapján azon­ban az egyik szabadon táplálkozhat a kincstárból, a másik pedig csak akkor kaphat enni, ha keményen megdolgo­zott érte. Az utóbbi ül összezavarod­va, és így panaszkodik: „Egyforma szerződéssel, ugyanannyi pénzért let­tünk mindketten megvéve. Amíg azonban ő háborítatlanul táplálkozik a kincstárban, addig nekem keményen meg kell dolgoznom minden falatért. Nem értem!” Hasonlóképp, a Föld is ült összezavarodva, és panaszkodott: „Egyszerre lettünk mindketten megte­remtve, az Ég és a Föld. Amíg azon­ban az Ég a Jóteremtő fényével táplál­kozik, addig a Földnek keményen meg kell dolgoznia minden falatért. Nem értem!”

(Beresit raba 2)

És mondta Isten, legyen világosság! (Gen. 1:3) – Rabbi Jehuda szerint először a világosság lett megteremtve, és csak azután a világ. Olyan ez, mint amikor egy király hirtelen palotát akar építeni, de éppen sötét van. Mit tesz? Lámpákat és fáklyákat gyújt, hogy lássa, hova kell elhelyeznie az alapkö­vet. A világosság is ezért lett előbb megteremtve. Rabbi Nehamia szerint viszont előbb lett a világ megteremt­ve, ahogy egy király is először felépí­ti a palotáját, és csak azután díszíti fel fényekkel.

(Beresit raba 3)

Rabbi Simon ben Jehocadak így szólt egy nap rabbi Samuel bar Nahmanhoz: „Azt hallottam rólad, hogy az ag- gadák mestere vagy. Mondd meg ne­kem akkor, hogyan lett megteremtve a fény!” Rabbi Sámuel bar Nahman így felelt: „A Jóteremtő beburkolózott fe­hér taleszába, és dicsőségének fénye bevilágította a Földet egyik végétől a másikig.”

(Beresit raba 3)

Elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. (Gen. 1:4) – Rabbi Berakhja azt mondta, hogy a világ két nagy bölcsének. Rabbi Johanannak és rabbi Simon ben Lakisnak a tanítása szerint itt az elválasztotta valódi elvá­lasztást jelent. Olyan ez, mint amikor egy királynak két tanácsadója van, és azok összevesznek egymással. Azt mondja az egyik: „Nappal én uralko­dom!” És azt mondja a másik is: „Nappal én uralkodom!” Ezért magá­hoz hívatja a király az egyiket, és azt mondja neki: „A nappal legyen a te uralmad!” Majd magához hívatja a másikat is, annak pedig azt mondja: „Az éjjel legyen a te uralmad!” Ehhez hasonlóan nevezte Isten a világossá­got nappalnak (Gen. 1:5), azt mondta neki: „A nappal legyen a te uralmad!” A sötétséget pedig nevezte éjjelnek (Gen. 1:5), azt mondta neki: „Az éj­szaka legyen a te uralmad!”

(Beresit raba 3)

Miért nem szerepel a teremtés máso­dik napjánál az, hogy jól Rabbi Sámu­el bar Nahman szerint azért, mert azon a napon még nem fejeződött be a vi­zek teremtése. Ezért szerepel viszont a harmadik napnál kétszer az, hogy jó: egyszer a vizek, egyszer pedig a nap­pal teremtésével kapcsolatban.

Rabbi Szimon azt tanította rabbi Josua ben Levi nevében, hogy olyan ez, mint amikor egy király keserves had­járata után azt mondja, hogy mivel az keserves volt, ne jegyezzék fel nevét a hadjárat mellé. Hasonlóképp, a Jóte­remtő is azt mondta, hogy mivel ugya­nebben a vízben vész majd oda a vízö­zön teljes generációja, Enos és a kivo­nulás nemzedéke, ne jegyezzék fel a víz mellé azt, hogy jó.

(Beresit raba 4)

A harmadik napon olyan volt a Föld, mint valami hatalmas, víz borította síkság. Amikor elhangzott az égi pa­rancs, hogy gyűljenek egybe a vizek (Gen. 1:9), a Föld minden pontján hegyek és dombok emelkedtek a magas­ba, hogy aztán egymástól elszakadva völgyeket alkossanak. Ekkor felemel­kedett a Föld közepe, és addig hömpö­lyögtek a vizek, míg végül összegyűl­tek ezekben a völgyekben, és tenge­rekké váltak. Ettől aztán a vizek annyira büszkék és önteltek lettek, hogy ismét összefogtak, hogy el­árasszák az egész Földet, csakúgy, mint annak előtte. De rájuk szólt a Jó­teremtő, megfékezte és visszaterelte őket, és megparancsolta nekik, hogy többet ne lázadjanak ellene. Ezek után homokot teremtett a tengerek határá­ra, ahogy az ember kerítést épít gyümölcsöskertje köré. Azóta is, ahány­szor csak megemelkednek a vizek, meglátják a homokot, és visszatérnek helyükre.

(Pirké de-Rabi Eliezer, 5)

Rav Aszi felhívta a figyelmet az el­lentmondásra aközött, hogy a teremtés harmadik napján előhozott a föld sar­jai, maghozó füvet (Gen. 1:12), vi­szont a teremtés hatodik napján a mezőnek semmi bokra nem volt még a földön, sem a mezőnek semmi füve nem nőtt még (Gen. 2:5). Szerinte azt tanuljuk ki ebből, hogy kinőtt ugyan a fű, de a föld színe alatt várakozott egé­szen addig, amíg az ember nem könyörgött érte, és le nem esett az első eső. Akkor virágzott csak ki igazán minden fű és bokor.

(bT Hulin, 60)

Rabbi Simon ben Pazi tanítása. Miu­tán megteremtette Isten a két nagy vi­lágító testet: a nagyobbik világító tes­tet (…) és a kisebbik világító testet (Gen. 1:16), azt mondta a Hold a Jóteremtőnek: „Világ ura, lehetséges-e az, hogy két király uralkodjon egy biroda­lom felett?” Azt felelte erre a Jóte­remtő: „Akkor menj, és húzd össze magad!” Erre a Hold azt mondta: „Vi­lág ura, hát igazságos az, hogy igazat mondok, és erre össze kell húznom magam?” Ezért végül úgy ítélkezett a Jóteremtő, hogy a Hold uralkodjon nappal is és éjszaka is.

(bT Hulin 60a)

Amikor a Jóteremtő rászólt a Holdra, a Hold annyira megrémült, hogy apró szikrák pattantak le róla. Ezekből let­tek a csillagok.

(Bet ha-midras 5)

És a csillagokat. (Gen. 1:16) – Rav Aha tanítása szerint olyan ez, mint amikor egy királynak két minisztere van: az egyik a város felett uralkodik, a másik pedig az állam felett. A király látja, hogy az egyik olyan szerény, hogy megelégszik csak a várossal is. Ezért úgy intézkedik, hogy ahányszor az a miniszter elindul valahova, a vá­ros apraja-nagyja kísérje ki őt, és ahányszor megérkezik valahova, a vá­ros apraja-nagyja fogadja őt. Hasonló­képp, a Jóteremtő látta, hogy a Hold olyan szerény, hogy megelégszik csak az éjszakával is. Ezért úgy intézkedett, hogy ahányszor a Hold felkel, csilla­gok fogadják, és ahányszor lenyug­szik, csillagok kísérjék.

(Beresit raba 6)

És mondta az Isten, csináljunk em­bert! (Gen. 1:26) – Rabbi Berekhja ta­nítása szerint amikor a Jóteremtő megteremtette az első embert, látta, hogy az igazak (cadikok) és a gono­szok egyaránt tőle származnak majd. Azt gondolta magában: „Ha megte­remtem az embert, gonoszok származ­nak majd tőle. De ha nem teremtem meg, hogyan lesznek akkor igazak?” Mit tett hát a Jóteremtő? Elkergette szeme elől a gonoszok képét, megtöl­tötte szívét bűnbocsánattal, és megte­remtette az első embert.

(Beresit raba 8)

Rav Aha tanítása szerint amikor a Jó­teremtő meg akarta teremteni az első embert, összehívta az angyalokat, és azt mondta nekik: „Teremtsük meg az embert.” Az angyalok megkérdezték: „Minek kell az ember?” Erre Ő azt fe­lelte: „Bölcsebb lesz, mint ti.” Mit tett a Jóteremtő? Egybegyűjtötte az összes állatot, madarat és emlőst, összekever­te őket, és megkérdezte az angyalokat: „Melyiknek mi a neve?” Az angyalok nem tudtak válaszolni. Amikor megte­remtette a Jóteremtő az első embert, ismét egybegyűjtötte az összes állatot, madarat és emlőst, összekeverte őket, és megkérdezte az embert: „Melyik­nek mi a neve?” Az ember pedig így felelt: „Ennek ökör a neve, ezé sza­már, ezt lónak hívják, ezt tevének, ez pedig oroszlán, és ez a sas.” És így to­vább, megnevezte az összes állatot. Ekkor megkérdezte a Jóteremtő: „És neked mi a neved?” Az ember azt fe­lelte: „Én Adám vagyok, mert a föld­ből (adama) lettem teremtve.” „És en­gem hogy hívnak?” „Te az Úr (Adonaj) vagy, mert te vagy az összes élőlény ura (adon).”

(Beresit raba 17)

Hegyek emelkedtek fel és völgyek szálltak alá arra a helyre, amelyet te­remtettél nekik. (Ps. 104:8) – Olyan ez, mint amikor hús-vér szolgájának azt parancsolja az ura: „Várj rám a piactéren”, de azt nem mondja meg, hogy pontosan hol. A szolga tehát nem tudja, mire gondolt az ura, és hol is kellene valójában lennie: a városhá­za előtt, a fürdő előtt, vagy talán a színház bejáratánál. Ezért aztán fel s alá szaladgál. Amikor az ura megtalál­ja, felpofozza, és azt mondja: „Hát a kormányzó háza elé küldtelek!” A vi­zek is, amikor azt hallották, hogy gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre (Gen. 1:9), nem tudták, északra kell-e menniük, vagy délre. Ezért aztán fel s alá hömpölyögtek: hegyek emelkedtek fel és völgyek szálltak alá. Végül felpofozta őket a Jóteremtő, és azt mondta: „Hát oda küldtelek, ahol a Leviatán van”, arra a helyre, amelyet teremtettél nekik.

(Semot raba, 15)

És látta Isten, hogy minden, amit te­remtett, igen jó. És lett este és lett reg­gel, hatodik nap. (Gen. 1:31) – Rabbi Tanhuma tanítása szerint ez azt jelen­ti, hogy mindent szépen csinált, az ő idejében (Eccl. 3:11). A Jóteremtő te­hát a legmegfelelőbb időpontban te­remtette meg a világot, előbb nem is teremthette volna. Rabbi Abahu sze­rint viszont a Jóteremtő több világot is teremtett, de nem volt velük elégedett, ezért mindig lerombolta azokat, míg végül megteremtette ezt a világot, és azt mondta: „Azokhoz nem volt kö­zöm, ez viszont már az én világom.”

(Beresit raba 9)

És elvégezte Isten a hetedik napon a munkáját. (Gen. 2:1) – Hogy-hogy a hetediken?! Olyan ez, mint amikor egy király esküvőre készül. Előkészíti a baldachint, feldíszíti és ékesíti azt, de egyvalami hiányzik: a meny­asszony. A Jóteremtő is megteremtet­te a világot, de egyvalami hiányzott: a szombat.

(Beresit raba 10)

H. N. Bialik és J. H. Ravnitzky: Szefer ha-agada (Devir, Tel Aviv, 1962) alapján héberből fordította

Komoróczy Szonja Ráhel

Címkék:2005-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Egy író élete

Egy író élete Dvorah Telushkin könyve ugyanabba a mesevilág­ba kalauzolja el az olvasót, amelyben I. B. Singer a novelláit és...

Vallomás

ISAAC BASHEVIS SINGER Vallomás Csak egy író van. Egyazon fa ágai vagyunk mind. Annyi a megírandó történet, hogy amikor áramolni...

Close