A Teleki-rejtély

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Esszé

Amikor – ötven esztendeje – öngyilkos lett Teleki Pál miniszterelnök, riadt találgatások és sokat sejtető suttogások kísérték az esemény hírét. Némelyek tudni vélték, hogy Hitler ügynökei ölték meg, mert nem volt hajlandó követni a „Führer” politikáját… Az öngyil­kosság ténye azóta kétségen felül áll, és az sem vitás, hogy a gróf tragikus tettének oka csakugyan az volt, hogy a hitleri politikát nem akarta szolgálni.

Teleki Pál gróf mindamellett nem volt az antifa­siszta ellenállás mártírja, mint az a Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki hozzá hasonlóan az 1919-es ellenforradalom táborához tartozott egykor. Míg azonban Sopronkőhida későbbi vértanúját szociális érzékenysége és a demokrá­cia iránti fogékonysága idővel szembefordította Horthy kormányával. Telekit konzervativizmusa meglehetősen szűk politikai korlátok közt tartotta. Mindketten német­ellenesek voltak ugyan, a gróf mégsem ismerte föl ide­jében, hogy az az „országgyarapítás”, mely Hitler ke­gyelméből valósult meg (a Felvidék egy részének, majd Kárpátaljának és Észak-Erdélynek a „visszatérése” Ma­gyarországhoz), végzetes következményekkel jár.

Teleki volt az, aki aláírta Magyarország csatlako­zását az antikomintern-paktumhoz, és ezzel a hitleri háború szekeréhez kötötte az országot, noha maga azt kívánta és remélte, hogy sikerül megőrizni a semle­gességet.

Teleki miniszterelnök nem szívlelhette a nyilasokat, ennek ellenére az ő nevéhez fűződik a második – immár faji alapra helyezett – zsidótörvény meghozatala. A szélsőjobbnak tett engedményei benső meggyőződésétől sem voltak idegenek.

Teleki Pál gróf a földrajz jeles tudósa volt. Két­ségkívül voltak helytálló belpolitikai felismerései, sze­rette a hazáját és nemzetét, mindezeken fölül pedig tisztességes ember volt, aki szemében a politikai komp­romisszum nem jelenthetett becstelenséget. Ezek elis­merést és tiszteletet érdemlő tények, ahhoz azonban nem elégségesek, hogy a mai Magyarország politikai példaképet láthasson benne. Reakciós, sőt kárhozatos bel- és külpolitikai lépéseit, sikertelen kompromisszu­mait követően végrehajtott öngyilkossága nem volt egy­értelmű és nyilvános figyelmeztetés az ország társadal­mához, amiként az volt később Bajcsy-Zsilinszkynek az újvidéki ügyben elmondott parlamenti beszéde, majd az érte jött Gestapo-ügynökökre leadott revolverlövése.

A Teleki-rejtély ma, halála után ötven évvel abban áll, hogy milyen politikai ideálok és szándékok kész­tették Antall József miniszterelnököt a Teleki-évfordu­ló politikai megünneplésére. Ez a kérdés túlmutat sajá­tos zsidó szempontjainkon. Egyetértünk a Hitközségek Szövetsége és a Rabbikar itt közölt levelének megálla­pításával: „A demokráciában megújhodó magyar nép számára olyan történeti személyiségeket szeretnénk pél­daként látni, akik a nemzet súlyos korszakaiban mint szirt a habok közt megálltak.”

 

Címkék:1991-05

[popup][/popup]