A szem vásárol

Írta: (Sz.K.) - Rovat: Archívum, Gazdaság

Hogyan lehet egymillió dollárt „csinálni”?

„Csizma az asztalon”, szoktuk mondani, ha valamivel olyan helyen találkozunk, ahol felbukkanására a legkevésbé sem számítottunk. Fejlett izraeli és nyugati technológiával felszerelt termelő üzem a soroksári tanyaközpontban? Hasonlóképpen hihetetlennek tűnik, mégis létezik.

Az izraeli Gamaplast cég alapított itt leányvállalatot. A 70 milliós befektetés 49 százalékban az Ócsai Tsz tulajdona, 51 százalék a külföldi partneré. Ügyvezetőjük, Joseph Fried Újpesten született, 1949-ben, és Magyarországon élt 23 éves koráig. Ekkor Jugoszlávián, majd Olaszországon keresztül Izraelbe került, ahogyan akkoriban mondták: disszidált. A nyelvet a katonaságnál tanulta meg, majd hallatlan szorgalommal, szívós munkával illeszkedett be az izraeli társadalmi és gazdasági élet lendületébe. Három évvel később már a Gamaplast kereskedelmi vezetője, majd 1977-től Londonban az európai képviselet főnöke lett.

Fried úr elmondta, hogy a vállalatot mintegy 16-18 évvel ezelőtt alapította Izraelben egy romániai bevándorló. Néhány éve bekövetkezett halála óta fia, és annak társa vette át a vezetést, egyikük sem idősebb 35 évesnél. Kérdésemre, gyakori-e Izraelben, hogy fiatal emberek ilyen jelentős vállalattal rendelkezzenek, Fried úr tréfásan azt válaszolta, hogy igen. Különösen akkor, ha örökölték azt. Majd elmesélte, hogy ezzel kapcsolatban fel szokták tenni a kérdést: Hogyan lehet Izraelben egymillió dollárt csinálni? A válasz: Úgy, hogy Amerikából hoznak kétmilliót!

Majd komolyra fordítva a szót, elmondta, természetesen akad olyan rátermett vállalkozó, aki már fiatal korára is komoly eredményeket ér el, igaz ilyenek – ha elvétve is, de – Magyarországon is akadnak már néha.

A Gamaplast megalakulása óta ugyanazt a terméket gyártja, polietilén tasakokat és csomagolóanyagokat. Vevőkörük elsősorban a gyárak, szupermarketek, élelmiszer és háztartási nagykereskedések közül kerül ki. Igaz, hasonló terméket a legtöbb országban már eddig is állítottak elő, a különbség talán a minőségben rejlik. Az ácsai üzemben import alapanyagból készülnek a tasakok, esztétikusabb, jobb, ugyanakkor olcsóbb kivitelben, természetbarát technológiával és a legmodernebb belga, olasz és izraeli gépekkel. A mirelit és tészta- gyárak számára különleges anyagot kínálnak, amely a csomagolt élelmiszer szavatossági idejét két évig is biztosítani tudja.

Mivel a csomagolóanyag egyben reklámhordozó is, Izraelben egy 8 tagú grafikus team tervezi az egyes termékek arculatát. Elképzeléseiket a legkorszerűbb eljárásokkal valósítják meg, 12 színig vállalnak colornyomtatást akár fényképről is. A termelőnek csupán az árut kell vinni, minden más gondot, a tervezéstől a megvalósításig átvállalnak tőle.

A magyarországi vállalat már eddig is jól megfelelt a várakozásnak, bár teljes beindításáig még egy-két évnek el kell telnie. Hogy mi történik majd ezután?

Az üzem vezető szakemberei már a szomszédos országok felé tekintenek, eddig komoly tárgyalásokat folytattak Csehszlovákiában és Kárpát-Ukrajnában.

Joseph Fried ügyvezető igazgatót arról faggattuk, készült-e már valamilyen fel- mérés, illetve vannak-e elképzeléseik arról, hogy az általuk előállított esztétikus csomagolás hozzávetőlegesen hány százalékkal képes fellendítem egy-egy termék forgalmát.

– Legalább a duplájára – feleli -, hiszen magamról tudom, ha bemegyek a Közértbe, és két terméket látok egymás mellett, biztos, hogy azt választom, amelyik tetszetősen van tálalva. Lehet pedig, hogy a másik sokkal jobb minőségű, mégis, ha ízléstelen a külseje, nem veszem meg. Hiszen, ahogyan mondani szokás, ״a szem vásárol”.

Éppen ezért fontos a szép kiállításra igen nagy gondot fordítani. Sokan érvelnek azzal, hogy ilyesmire már nincsen pénzük, nekik azt üzenem, nem biztos, hogy a csúf, igénytelen csomagolás kevesebbe kerül, mint a színvonalas. Sőt, utóbb lehet néha még olcsóbb is, mindössze tudni kell, hogyan lehet megcsinálni.

(Sz.K.)

Címkék:1992-03

[popup][/popup]