A pusztítás angyalai

Írta: Lózsy Tamás - Rovat: Archívum, Hagyomány, Izrael, Kegyelet

A világ közvéleményét mélyen megdöbbentette az izraeli mi­niszterelnök meggyilkolásának híre. Számunkra, zsidók számára külö­nösen szégyenteljes az a tény, hogy a Rabin életét kioltó lövéseket egy herclijai zsidó fiatal, Jigal Amir adta le a Nobel-békedíjas politikusra.

Az emberi élet szentségének és sért­hetetlenségének eszméje cáfolhatatlan prioritással jelentkezik a Szentírásban. A Tízparancsolat ,,Ne ölj!” tiltása (II. Mózes 20,13; V. Mózes 5,17) egyér­telmű. Noé hetiszakaszában ezt olvas­hatjuk: „Aki ember vérét ontja, ember által ontassék annak vére, mert Isten képére alkotta az embert.” (I. Mózes 9,6) Aki más életét elrabolja, az Örök­kévaló ellen követ el bűnt.

A gyilkos és szélsőséges „vallásos” eszméjének nyílt támogatói szintén a Tó­ra s a zsidó vallástörvény egyes kitételeit hozzák fel igazuk bizonyítására. Rabint vallási eretnekséggel. Isten-tagadással vádolták, akire így érvényesek az alábbi­ak: „Ama próféta pedig… ölessék meg mert elpártolást beszélt az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen…” (V. Mózes 13,6)

Rabinra vonatkozóan többen használ­ták a „redifut” fogalmát, mely szerint aki egy zsidó életét veszélyezteti, az „üldöző­nek” számít, és szabad megölni őt, hogy az üldözöttet megmentsék (Sulchán Áruch, Hosen Mispát 425,1).

Majmonidesz törvénykönyvében ez áll: „Tilos kiszolgáltatni valakit egy bál­ványimádónak, akár életéről, akár va­gyonáról van szó.” A RÁMBÁM szerint, ha valaki mégis így cselekszik, vagy akár csak szóban előrevetíti ez irányú tettét: „Szabad megölni az árulót min­den helyen, még ezen időkben is, ami­kor nincs halálbüntetés.” (Rambam, Hilchot chovel umázik 8,9)

A fent idézetteket hangoztató rabbik és írástudók – a csorbíthatatlan Erec Jisz- ráél szentségének mítoszát hirdetve – Iz­rael népének sértetlenségét kevésbé be­csülik, mint magát a Földet Céljaik el­érésének érdekében Rabint még egy kabbalisztikus formulával, a pulszá denurá („tűzkorbács”) átokszöveggel is me­gátkozták, miszerint: „S hatalmunkban áll, hogy a pusztítás angyalaitól követel­jük hogy rá, Róza fia Jichákra, akit Ra­binként ismernek, erre a bűnös emberre emelje kardját, amiért Izrael Földjét átad­ta ellenségeinknek, Jismáél fiainak.”

A békefolyamat ellenzőinek acsarko­dó fanatizmusa megdöbbentő erejű. Szavaikkal és tetteikkel azonban csak azt érték el, hogy a zsidó erkölcs egész világot besugárzó fénye 1995. novem­ber 4-e óta haloványabbá lett.

 

Címkék:1996-01

[popup][/popup]