Szombat előfizetés 2017

A problémák hasonlóak

Írta: Gadó János - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink, Interjú

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A Zsidó Közösségek Európai Tanácsa kétnapos tanácskozást tartott Budapesten. Először néhány előadótól idézünk egy-egy érdekesnek tartott gondolatot, majd egy hosszabb interjút közlünk a tanácskozáson szintén résztvevő Alexander Frenkellel, a szentpétervári zsidó közösség egyik vezetőjével.

Jonathan Webber:

Aki nem tart szombatot, az zsidó?

Aki nem jár zsidó közösségbe, az zsidó?

Hol vannak a zsidóság határai?

Meir Weintrater:

A zsidóság tényleges közösségből egyre inkább virtuális közösséggé válik, összetartásában egyre nő a modern informatika szerepe.

Popper Péter:

A zsidó identitás zavarait nálunk a társadalmi környezet zavarai okozzák. Ezeket nem lehet tudati úton rendezni.

Zsidó nemzetiségű, keresztény vallású orosz állampolgárok?

  • Hány zsidó él Szentpétervárott?
  • Nehéz megmondani. Az utolsó szovjet népszámlálás 106 ezer zsidót regisztrált a városban, de tudjuk, hogy sok zsidó személyi igazolványába „orosz” vagy más nemzetiség van be­írva. (A népszámlálásnál ezt veszik figyelembe.) Ezért tehát nagyobb a valóságos létszám. Másfelől viszont a kivándorlás apasztja a zsidóságot: ha­vonta 200 zsidó vándorol ki a mi váro­sunkból: főként Izraelbe, az Egyesült Államokba és Németországba. Egy nemrég végzett közvélemény-kutatás szerint a pétervári zsidók 13 százaléka biztosan ki akar vándorolni, 50 szá­zalékuk foglalkozik a gondolattal és csak 37 százalékuk biztos abban, hogy itt akar maradni. Hogy valójában mennyi lesz a kivándorló, azt a rend­kívül bizonytalan politikai helyzet miatt lehetetlen megbecsülni. Mi, akik itt maradunk, persze elsősorban a kivándorlás negatív oldalait látjuk: mi­után elsősorban a fiatalok mennek el, aránytalanul nagy közösségünkben az öregek aránya.
  • Az Ön előadásában hallottam egy megdöbbentő adatot: egy felmérés szerint a városban élő zsidók 25 százaléka ker­esztény vallású. Ezt Ön hihetőnek tartja?

A vizsgálat részleteit nem is­merem, csak annyit tudok, hogy az Orosz Tudományos Akadémia égisze alatt folyt, tehát nem lehet komolytalan. A 25 százalékot azonban így is túlzottnak tartom. Közelebb állhat az igazsághoz egy másik felmérés, ame­lyet három orosz nagyvárosban: Péter- váron, Moszkvában és Jekatyerinburgban (korábban Szverdlovszk – a szerk.) végeztek el. Ebben egyebek közt azt kérdezték a zsidóktól, hogy melyik vallás áll hozzájuk a legközelebb. 34 százalék a judaizmust nevezte meg, 13 százalék valamelyik keresztény vallást, 3 százalék a hinduizmust vagy budd­hizmust, a többiek pedig vallástalannak mondták magukat. Ahhoz azonban, hogy ezeket az adatokat megértsék, tudni kell, hogy az ateista Szovjet­unióban hetven éven keresztül a zsidóság nem vallási kategória volt, hanem nemzetiségi és ez még ma is így van. Így valaki nyugodtan lehet zsidó nemzetiség és keresztény vallású, ez minálunk nem hangzik olyan abszurd­nak, mint Magyarországon. A keresz­tény térítők, akik mifelénk igen aktívak, éppen ezt használják ki.

  • Milyen vallásúak ezek a „keresztény zsidók”?
  • Többségük pravoszláv, de vannak a „Jézushívő zsidók” közösségéből is (ez egy amerikai központú szekta) és akadnak bőven hívei a protestáns kisközösségeknek is. Ez utóbbiak főleg a mi városunkban erősek, mivel hoz­zánk közel vannak a skandináv országok, ahonnan nagy számban jön­nek sok pénzzel és ezért sok lehetőség­gel rendelkező protestáns térítők.
  • Mit tesznek azért, hogy megtartsák a zsidóságot?

Vallásilag a pétervári zsidók – mint a volt Szovjetunióban élő zsidók többsége – nem túl aktívak. Jellemző, hogy az egész városban csupán egy zsi­nagóga van, viszont öt iskola működik, ahová körülbelül ezer gyerek jár. Az öt iskolából kettőt egy izraeli-orosz kul­turális megállapodás keretében izrae­liek működtetnek, ezek erősen cionista szellemiségűek. Két iskola ortodox vallásos, az ötödiket pedig világi zsidó iskolának nevezhetnénk. Ezt mi, a pétervári zsidó közösség tartjuk fönn. Ide jár a legkevesebb gyerek, mintegy hatvan, így egyelőre csupán felső tagozat működik. Egyelőre saját épü­letünk sincsen, bérelt helyiségben fo­lyik az oktatás.

  • Milyen forrásból fedezik a költ­ségeket?

A pétervári zsidó élet szinte teljes egészében külföldi segélyekre épül. A mi iskolánk ingyenes és tudomásom szerint a másik négy zsidó iskola is az, noha velük nem állok szoros kapcsolat­ban. Nem is tartanánk célszerűnek, hogy tandíjat fizettessünk a szülőkkel, mert akkor vélhetőleg átíratnák gyerekeiket egy olyan iskolába, ahol nem kell fizetni.

  • Ha a szülők ennyi áldozatot nem hoznának a zsidó oktatásért, akkor miért fontos nekik, hogy a gyerekük zsidó isko­lában tanuljon?!

Miután az állami oktatási rendszer szinte összeomlott, a nem állami isko­lákban magasabb az oktatás színvonala, jobbak a körülmények és nálunk, lévén szó zsidó iskoláról, a „gyerekanyag” is válogatottabb. Így a mi iskolánk vonzó.

Ebben azonban a zsidóság szerepe még másodlagos. Ha majd a szülők a gyere­keken keresztül megértik, megérzik a zsidóság értékeit, talán anyagi áldozatra is hajlandók lesznek. A túljelentkezés így is nagy, és még nagyobb lenne, ha a nagyvárosban nem lenne akkora gond a gyerekek számára az utazás, és ha az iskolák között lenne együttműködés. Van tehát például világi zsidó óvoda, de ilyen jellegű alsótagozatos iskola nincs. Ha pedig a kisiskolások cionista vagy ortodox osztályokban tanulják végig az első négy évet, utána már nemigen küldik őket hozzánk, a „konkuren­ciához”.

  • Mi a helyzet a tanárokkal?

A közismereti tárgyak tanításához nem gond tanárt találni, mivel nálunk mintegy harminc százalékkal magasab­bak a fizetések, mint az állami iskolák­ban. Zsidó tárgyakat oktató szakképzett tanár viszont nemigen van. Négy éve működik Pétervárott egy magánkezde­ményezés nyomán alakult zsidó egyetem, ahonnan, ha az első évfolyam diplomázik, szakképzett tanárokat várunk. Ezen az egyetemen az állami egyetemek orientalisztika szakos tanárai és külföldi tanárok oktatnak. Az itteni végzősök pedig akkor kaphatnak diplomát, ha mellette egyidejűleg egy állami egyetemen is diplomát szerez­nek. Ez az intézmény egy időben még ösztöndíjakat is ajánlott a diákoknak, így igen népszerű volt. Amióta ez a rendszer megszűnt, csappant az érdek­lődés. De azért most is százötvenen tanulnak itt.

  • Ha már az anyagiaknál tartunk: Ön főállásban végzi feladatait a zsidó közös­ségben?
  • Átmeneti korszakban élünk, az én helyzetem is átmeneti. A közösségben persze mindenki lelkes amatőrként kezdte, de ahogy a közösség nő, a feladatok sokasodnak, a mi vállunkon is egyre nagyobb a felelősség. Jelenleg profi munkát végzünk amatőr státus­ban. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy a munkámért hivatalosan nem ka­pok fizetést, de más jogcímen mégis csak e munkám után jár a jövedelem.
  • Mi a helyzet a kárpótlással? Ha az állam visszaadna néhány ingatlant a zsidó közösségnek, az nyilván sokat segítene a gondjaikon.
  • Oroszországban már hoztak olyan törvényt, amely az egyházaktól elvett javak visszaadásáról rendelkezik. En­nek azonban egyelőre még csak a pra­voszláv egyház látta hasznát. A zsidók a mi városunkban még semmit nem kaptak vissza, mert a zsidó szervezetek mind egymással vitatkoznak, a saját szakállukra kezdeményeznek, az állam (vagy a város) pedig kihasználja ezt a helyzetet és széttárja a karját, mondván: amíg Önök nem tudnak egymással egyetérteni, addig mi azt sem tudjuk, kivel tárgyaljunk. Van azonban olyan zsidó szervezet a városban, amely, noha távol tartja magát a zsidó közösségtől, de jó kapcsolatai révén már kapott (és nem visszakapott) ingatlant. így az egyik izraeli iskolának van már saját épülete.

 

Címkék:1995-01

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Megkövetem Stephen Roth urat…

A B’nai B’rith Böszörményi úti helyiségében Stephen Roth úrral „a nagy tekintélyű nemzetközi jogásszal, a londoni Institute of Jewish Affaires...

„A Gadó”

Gadó Györggyel beszélget Szántó T. Gábor A vastapstól az elszigetelődésig - így foglalható össze elmúlt fél évtizede, amióta megadatott neki...

Close