Szombat előfizetés 2017

A paróka története

Írta: Juhász Borbála - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A test Isten temploma – tartja a zsidó vallás, ezért tiszteletadás illeti meg az öl­tözködésben is. A szerénység és a szemérmesség parancsa bizonyos érte­lemben mindig is egyfajta öltözködési ön- korlátozást jelentett, mindkét nem számá­ra. Ehhez járni még a szétszórt zsidóság­nak a többségi társadalomhoz való viszo­nya, mely a történelem során hol a hét­köznapi ruházkodásban is megnyilvánuló rejtőzködésre, hol – külső nyomásra – speciális, megkülönböztető öltözetre késztette őket. Ilyen volt például a rodella (színes posztókarika), fejfedőként a csuk­lya vagy a judenhut (csúcsos kalap). A ne­gyedik lateráni zsinat 1215-ben rendeleti­leg szabályozta az európai zsidóság öltöz­ködését (ennek magyar megfelelője az 1279-es budai zsinat, mely vörös posztóból készült, kör alakú jelet rendelt ruhájukra), abból a célból, hogy megaláz­za őket, és egy – még az öltözködésben is – aprólékosan hierarchizált és szabályozott kor­ban megkülönböztethetővé tegye a zsidóságot.

Mindez annak közvetett bizo­nyítéka, hogy a középkorban nem le­hetett egyértelműen megkülönböztetni a zsidókat keresztény társaiktól, ezért volt szükség különleges szabályozásra.

A női haj minden kultúrában különle­ges erővel bír, férfi szempontból „vesz­élyes”, ezért házasság után feltétlenül be kell fedni, hiszen az asszony csak férjének fedheti fel nemiségét teste a férjéé. Rite de passage-ként ismeri a kultúrantropológia, mikor kultúrkörtől függően, esküvő után a fiatal asszony kontyba rakja, kendő vagy főkötő alá rejti hajkoronáját, a mohamedán vallásban pedig teljes testét, még szemét is lepellel fedi, ezzel jelezve környezetének, hogy élete más szakaszába lépett. Fedetlen fővel csak lányok (jelen esetben ez konkrétan szüzet jelent) jelenhetnek meg. A kelet-európai zsidó nők körében kialakult a parókaviselet hagyománya. Eredete már-már homályba vész, a kutató az (el)hallgatás különleges nehézségeivel küzd, mint oly sokszor, ha nőkkel kapcsolatos tényekre kíváncsi a történelemben.

A paróka, avagy sejtli (esetleg perük a francia „perruque” szóból) körül már a Misnában felmerült az a később még jobban kiteljesedő vita, erkölcsös-e viselete vagy sem (mivel úgy nézhet ki, mintha természetes haj lenne). Egyfajta változata a talmudi időkben (i. sz. 3-5. század) mint a természetes haj divatos kiegé­szítője jelent meg, de kendőcske fedte, s még hosszú időnek kellett eltelnie, míg kiváltotta a fejkendő használatát. A középkorban a házas asszonyok levágták vagy leborotválták hajukat, és azt kendővel fedték, egy tincs sem lóghatott ki alóla. A már említett külső szabályozás részeként a 13. századtól kezdve Európa több részén a zsidó nőknek két kék csík­kal ellátott fátylat (oralia, ha négyszögle­tes volt: cornalia) kellett hordaniuk. A tel­jesen befedett női fej már a második szá­zadi Tertullianusz idejében is a zsidó identitás egyértelmű jele volt. A 16. szá­zadi Franciaországban azonban a nemesi nem zsidó férfiak és nők egyaránt visel­tek parókát, s feltehetőleg ez a divat je­lent meg a tehetősebb zsidó nők hajvise­letében is, akik öltözködésükben a több­ségi társadalomhoz szerettek volna haso­nulni. A paróka elterjedését bizonyítja az is, hogy pont a 16-17. századtól kezdve jelennek meg a rabbinikus irodalomban a sejtli-t támadó írások. A híres pozso­nyi Talmud-tudós, Szófér Mózes (1763-1839) kifejezetten megtiltja csa­ládjában a paróka használatát, de a szo­kás hamarosan annyira elterjed, hogy J. B. Hurewitz (1868-1935) már enged­ményt tesz, s bár elméletileg továbbra is a törvény megszegéseként értékeli a kendő helyett a sejtli-t, a gyakorlatban el­ismeri, hogy olyannyira elterjedt szokás­ról van szó, hogy Izrael minden lányát er­kölcstelennek kéne bélyegezni, ami nyil­vánvalóan abszurd lenne. A paróka erköl­csi rehabilitációját ugyanakkor már a hí­res krakkói Talmud-tudós, Sulhán Árukh askenázi kommentátora, R. Mose Isszerlesz (1525-1572) elvégezte, mivel en­gedélyezte, hogy a paróka töltse be a fej­kendő szerepét Talán ezért sem találha­tó meg a paróka hagyománya a szefárd zsidók körében

Juhász Borbála

Címkék:2001-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Interjú a parókakészítővel

Interjú a paróka­készítővel A szép haj tagadhatatlanul a szép­ség fontos része. Mivel a természet adta szépség nem mindig és min­denkinek...

A liberalizmus a zsidókért – és a zsidók ellen II. rész

Ruth R. Wisse A liberalizmus a zsidókért és a zsidók ellen* II. rész A zsidó liberalizmus úgynevezett aberrált teóriája nem...

Close