Szombat előfizetés 2017

A miniszterelnöknél tett látogatás margójára

Írta: Simon Iván - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Válaszféle Korányi Lászlónak

Kedves Laci barátom!

Mielőtt azt a bizonyos levelet elküldtétek, vagy egy órát vitatkoztam Veled (telefonon), arról próbáltalak meggyőzni, hogy felesleges, sőt talán káros is, amit tesztek.

Elküldtétek, elmentetek a Miniszterelnök úrhoz, és most megírtad cikkedet a Szombatba. (1992. december. A szerk.) Mondtam Neked, hogy kedvem volna vitatkozni vele, mire megkértél, hogy válaszoljak rá írásban. íme (megpróbálok nagyon tömör lenni).

Antall József urat személyesen nem ismerem, de megnyilvánulásai alapján nem tarthatom olyan embernek, aki nem fontolja meg, hogy mit cselekszik. Ha Csurka úr valóban fasiszta mint ahogy magam is hiszem -, akkor ezt Antall úr is tudja. Ha megfér vele egy pártban, tökéletesen mindegy, hogy mit ígér. Ha az USA elnöke közvetlen munkatársai között Ku Klux Klan-tagok tevékenykednek, ígérhet bármit a színes bőrű lakosságnak, ki hisz neki? Nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy a vitánk szempontjából ezen esetben (tehát, ha Csurka úr fasiszta) teljesen mindegy, hogy milyen megfontolásból viseli el Antall úr Csurka urat. Ha gyengeségből, akkor ez a levél kifejezetten káros, szinte provokáció. Ha elvből, akkor mit érhettünk el? Ez volt és ez ma is a levéllel szembeni kifogásom. Komolyan meglepődtem a hatásán (tehát az azt követő meghíváson), de utólag elemezve újra rá kellett jönnöm, hogy bár Antall úr szerintem pocsék stratéga, de zseniális taktikus. A beszélgetés megtörtént, elhangzott egy-két (feltehetően a bazárt alku klasszikus szabályai szerint „kicsikart”) ígéret, és… a karaván halad tovább.

Ugyanakkor a levél egyik megnyilvánulása volt azoknak az álcselekvéseknek, amelyek a magyarországi nem létező zsidó közéletet jellemzik. Az antiszemitizmus elleni harcnak a dobverés, a hangos siránkozás csak az egyik, és messze nem a legmegfelelőbb módszere. A dobos kifárad (esetleg megun­ja), a hangok hozzáadódnak az általános háttérzajhoz, maradandó hatása nem marad.

Laci! (A továbbiak részletes kifejtése meghaladja ezen írás kereteit, de boldog lennék, ha egy konstruktív vitát indítanék el vele.) Először is eldöntendő, hogy itt akarjuk-e folytatni az életünket? Ha igen, akkor harcolnunk kell a teljes (tehát nemcsak az alkotmányos, hanem a tudati) emancipáltságunkért (is). Ennek leghatékonyabb eszköze a magyar zsidóságnak mint autonóm közösségnek a megerősítése, a magyar zsidó közélet, a zsidó identitástudat újrateremtése. Egy erős, megszervezett, éppen ezért magabiztos zsidósággal szemben az ilyen Csurka-félék tehetetlenek. Azt kellene „kitalálnunk”, hogyan lehet ezt a célt elérni?

Zárszóként egy történet. Megkíséreltem felvetni egy zsidó polgári klub (mozgalom) ötletét, amelynek az lett volna a célja, hogy a zsidóságot mint polgárt (filisztert) fogja meg foglalkozása, hivatása által (amely független vallásossága mértékétől, politikai meggyőződésétől, a cionizmushoz való viszonyától stb.). Elképzeltem a zsidó orvosok, újság- és szépírók, kereskedők, tanárok, történészek, folkloristák, bankárok, zenészek stb. egyesületeit egy közös polgári szervezetben, székházzal, könyvtárral, kávéházzal, étteremmel, infrastruktúrával. Nyilvánvaló volt, hogy a célnak először a tehetős embereket kell megnyernem, akik a mozgalom élére állva finanszírozni tudják az üzleti vállalkozásnak sem akármilyen ügyet. Az első (tényleg „jó zsidó”) gazdag ember, akit az ötlettel megkerestem, a következő szavakkal utasított el: „Benne vagyok már egy féltucatnyi szervezetben, snóderolok mindenhova, mit akarsz még tőlem?” Ennyit a szervezetekről és a zsidó közéletről.

Baráti üdvözlettel: 199

Viszontválasz Simon Ivánnak

Kedves Iván!

Köszönöm, hogy vetted a fáradságot és írásban válaszoltál cikkemre. Azért örülök ennek, mert ebben egyet is értünk az ilyesfajta, konstruktív, nem személyeskedő viták nagyon hiányoznak a magyarországi zsidó közéletből.

Nem értünk egyet azonban a miniszterelnökkel történt találkozóra vonatkozó gondolatmenetedben. Véleményem szerint a kiindulásod téves: abból, hogy mi Csurkáról azt gondoljuk, hogy fasiszta, nem következik, hogy ezt Antall úr is így tudja.

A miniszterelnöknek Csurka feltétlenül kényelmetlen, de az ő szempontjai egészen más dimenziókban helyezkednek el, mint a mieink.

A demokratikus közéletnek az érdekek szabályozott képviseletére és egyeztetésére kell épülnie. Ebben az „erős, megszervezett, éppen ezért magabiztos zsidóságnak” céljai elérése érdekében pragmatikus szempontokat szem előtt tartva kell részt venni. Egyetértünk abban, hogy ezek közé a célok közé tartozik a tudati emancipáció is és a rasszista uszítással szembeni további jogi szabályozás. A demokrácia megélte és ezen érdekképviseleti módszerek ami közé a mindenkori kormány vezetőivel történő tárgyalások is beletartoznak hatékony alkalmazása tudja csak tehetetlenné tenni a Csurka-féléket. Ez pedig nem áldicsekvés és nem dobverés.

Ami leveled másik gondolatmenetét illeti, én is azt gondolom, nagyon jó lenne a zsidó identitástudat megerősítése, a valódi zsidó közélet kialakítása, aminek egyik fontos eszköze lehetne polgári léthez kapcsolódó szerveződések létrehozása. Ehhez talán az ilyen viták is közelebb visznek.

Baráti üdvözlettel: Korányi László

 

Címkék:1993-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

„Álljon a közösség saját lábain!”

Székely Gáborral, Budapest főpolgármester-helyettesével beszélget Szántó T. Gábor Néhány éve még a MAZSIKE közgyűlésén, lezser pulóverben, ma már egy ország...

MAZSIKE a padlón

Kezdetben volt a remény. 1988-89-ben a demokratizálódó Magyarországon gombamód szaporodtak a társadalmi szervezetek, a „szabadság kis körei” népesítették be az...

Close