Szombat előfizetés 2017

A mi embereink Havannában

Írta: Sz. É. - Rovat: Archívum, Hagyomány, Világ

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

David DeTorres bar micvóját a havannai Nagy Zsinagógában akarták megtartani, de azon a februári péntek estén (ismét) áramszünet volt. A 150 ünneplő hívő egy kis szobába szorult, amelynek izzóit házi generátor táplálta.

20 év óta ez volt az első bar micvo Kubában; méltó arra, hogy jelenlétével megtisztelje a Jerusalem Report és a New Yorki Forward tudósítója. Továbbá a Kubai Egyházügyi Hivatal vezető tisztviselője ( a hivatal egyébként a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága alá van rendelve).

Kubában 1959 előtt mintegy 15 ezer zsidó élt – legtöbben a huszas-harmincas években menekültek oda Kelet-Európából, de érkeztek Törökországból, Görögországból és Algériából is. Nagyon gyorsan a kubai középosztály soraiba küzdöttek fel magukat, s így Havanna régi negyedeiből a modernebb és gazdagabb kerületekbe költöztek. Havannának a Nagy Zsinagógán kívül volt ortodox és szefárd zsinagógája, s Vedadóban 1953-ban épült fel az ultramodern Nagy Zsinagóga, klubhelyiségekkel, könyvtárral és étteremmel. Most ezek az épületek roskadoznak, a falak mállnak, a belső ornamentikát, a padokat felfalták a termeszhangyák. A temetők kövein a fel iratok a felismerhetetlenségig meg koptak.

Az ország most éli legsúlyosabb – talán végzetes – gazdasági válságát. A Jerusalem Report tudósítónője megírja, hogy szinte semmi sincs: gyakran szünetel az áramszolgáltatás, nincs benzin, tömegközlekedés, a boltok üresek, gyakran még a kenyérjegyre sincs kenyér. A fejadagokat szüntelenül csökkentik. Az egyetlen bolt, ahol /csaknem/ mindig kapható hús, az amerikai Joint által támogatott havannai kóser mészárszék.

Két évvel ezelőtt még ez volt az egyetlen magán vállakózás Castro Kubájában. (Most már akad néhány követője.)

A 15 ezerből mintegy 1300 maradt Kubában. A 60-as években a legtöbben Miamiba, New Yorkba, Mexikóba vagy Puerto Ricába emigráltak, de sokan választották Izraelt is. Castro támogatta az izraeli aliját, engedélyezte, hogy a kivándorlók magukkal vihessék bútoraikat, háztartási berendezésüket, egész ruhatárukat. Castro úgy vélte: a kubai zsidók „hazatérnek”. (Mások, akiknek csak „nem tetszett a rendszer”, egyetlen bőrönddel hagyhatták el a forradalmi Kubát.)

A Kubában maradók zöme idős ember volt, vagy olyanok, akik vállalták a forradalmat. Most, sokan közülük, vállalják zsidóságukat is. Különösen amióta a párttagoknak sem tilos a vallásgyakorlás. S 1959 óta felnőtt a második, sőt, itt van a harmadik generáció is.

A zsidó kulturális és hitélet az utóbbi két évben élénkült meg, sőt, a jeruzsálemi tudósítónő szerint egyenesen virágzik. A lepusztult országban, a fővárosban a zsinagóga az, ahol van közösségi élet, lehet beszélgetni, hórázni, héberül tanulni, ahol az istentiszteletek után hústalan ételeket szolgálnak fel – ingyen rizst, babot, spagettit -, ahol annyi maceszt osztanak (ingyen), hogy egész évre elegendő (ha már jegyre sincs kenyér), s ahol az amerikai és az izraeli Hadassza révén gyógyszert is adnak a kubai zsidó orvosok (nemcsak zsidóknak).

S az egészet Samuel Szteinhendler konzervatív rabbi indította el, aki először csak évente ötször, majd egyre sűrűbben jött át a mexicói Guadalajaráról, az amerikai Joint támogatásával. Eleinte az időseket látogatta, akiknek nagyon hiányzott egy rabbi. Most a fiatalokra figyel. Tavaly télen 12 pár állt a hüpe alá; a polgári esküvőt már korábban megkötötték. Sok volt közöttük a betért, hiszen Kubában is gyakoriak a vegyes­ házasságok. A közösség a nagy al­kalomra helyreállíttatta a mikvét – s várta az esőt. Amely hetekig nem jött. Aztán, két nappal a kitűzött időpont előtt eleredt, még hozzá viharos erővel. Csoda történt.

Ugyancsak 1953 telén egyetlen napon 27 brit milat végeztek: a leg­fiatalabb 4 éves, a legidősebb 50 éves férfiú volt.

Argentínából és Mexikóból érkeznek tanácsadók, tanítók, „madrihok”, akik a vasárnapi iskolában ivritet, héber dalokat, táncokat tanítanak, nem csak gyerekeknek. Havannában mintegy százan vesznek részt az iskolák tanfolyamain. A sziget délkeleti csücskén, Santiago de Cubában a kormány állíttatja helyre a zsinagógát, 17 család kérésére. Cienfuegosban hét zsidó család feltette a mezüzét otthona ajtajára. A 18 éves Violangel Rousso, a havannai egyetem történelemhallgatónője nemcsak hórázik és énekel, hanem ott is akar maradni a zsinagógában, kántornak.

A csaknem túl szép menyasszony fátylát a New York-i Forward lebbenti fel, amely a többi között megírja: a kubai zsidóságot lényegében a Patronato, az Egyházügyi Hivatal által ellenőrzött Hitközség irányítja. Követ kezesképpen a Patronato minden döntése mögött a Kubai KP Központi Bizottságának illetékes ügyosztálya áll. Az ő engedélye nélkül nem repülhetett volna Kubába Miamiból 18 egykori disszidens, egy mázsa tejporral, 130 láda élelmiszerrel és gyógyszerrel. S nélküle nem vásárolhatott volna a szefárd kongregáció egy alig használt orosz frizsidert, 118 dollárért – ezzel ki is merült a devizaszámlájuk.

Természetesen a szegénység az oka, hogy időnként viták vannak a szefárd és az askenázi közösség között, például azon, hogyan osszák el azt az 5000 dollárt, amelyet Izraelnek a Bahamákra kinevezett tiszteletbeli konzulja adományozott a temetők helyreállítására.

Sokan kardoskodnak a „pártsemleges”, vagyis az Egyházügyi Hivataltól független közösség mellett – jegyzi meg a Forward tudósítója.

De még ők is belátják, hogy ebben a gazdasági helyzetben gyakran előnyös a „felső kapcsolat”. A Patronato például a Hivatal jóindulatú „odanemfigyelése” mellett vásárolhatott a Jointtól kapott pénzen a feketepiacon egy minibuszt, amely kórházba, templomba szállítja az időseket. S természetesen dollárért még benzin is akad.

Az amerikai zsidók, az amerikai kubai emigráció, a Joint, a Hadassza, az izraeli kubai zsidók most fedezik fel újra a Castro-rendszerben maradt zsidókat. Most már szervezetten érkezik a segítség, a párt nem támaszt akadályokat, sőt, egyre javulnak a rend szer és az emigráció hivatalos kapcsolatai. A Kubában élő 1300 zsidó reménykedik, és Kubában akarja bevárni a jobb időket.

A havannai közösség már készül a következő bar micvóra.

Sz. É.

Címkék:1994-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Veszprémben újra sarjad a kile…

Idézet - eredeti helyesírással - a Chevra Kadisa alapításának 100 éves évfordulójára 1881ben kiadott emlékalbumból: „Ezen hitközség a XVIII. századnak...

Hitközségi tudósítások

A Budapesti Zsidó Hitközség képviselőtestületi ülése A közgyűlést a gyengélkedő Kéri László elnök távollétében Beer Iván, a Budapesti Zsidó Hitközség...

Close