„A kritikák egy része jogos” – Interjú Heisler Andrással, a Mazsihisz új elnökével

Írta: Csáki Márton - Rovat: Archívum

A kritikák egy része jogos”

Heisler András 48 éves mérnök-közgazdász, üzletember. Nős, két gyermek édesapja. A kilencvenes évek elejétől a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alelnöke. Idén áprilisban a szervezet elnökévé választották.

Kezdjük az elején, megválasztásá­val. A négy évvel ezelőtti egyszavazatos választási győzelmet éles vita kö­vette, többen csalást sejtettek, amiért egy szavazólappal több került az ur­nákba, mint a szavazatra jogosultak száma. Az Ön esetében nem került sor ilyen jellegű megjegyzésekre, feltétele­zésekre?

Az idei Mazsihisz-választás tisztasá­gának még a közelébe sem fér bármifé­le kétség. A választás napjának regge­lén egy másik jelölttársammal megke­restük a választási bizottságot. Kéré­sünk csak annyi volt, hogy a választási bizottság az egész eljárás során arra koncentráljon, minden korrektül és tisztán folyjék le. Ha bármelyikünk nyer, akkor annak legalitásához ne fér­hessen kétség az elkövetkezendő négy év alatt. A választási bizottság kérésünkre hozzájárult ahhoz, hogy a szavazóurnák kinyitásánál mind a négy je­lölt jelen lehessen, és végigkövesse a számlálást.

Azt mondta, hogy elsősorban vallá­si és nem politikai szervezetként kíván­ja megőrizni a Mazsihiszt. Úgy érzi, túl sok politikai szerepet vállaltak az el­múlt időszakban? Máskor éppen az el­lenkezőjét szokták a szemükre vetni.

– Amikor én azt mondtam, hogy val­lási szervezetként szeretném megőrizni a Mazsihiszt, akkor ennek hangsúlyát szerettem volna kinyilvánítani. A Mazsi­hisz vallási szervezet, közjogilag egy történelmi egyház, azaz a zsidó feleke­zet. A Mazsihiszt kétfajta vád szokta ér­ni a politikai szereplésével kapcsolat­ban. Az egyik szerint a Mazsihisz túlpo­litizált, s minden antiszemita jelenségre azonnal és hisztérikusan reagál. A má­sik típusú vád szerint a Mazsihisz szó nélkül hagy fontos politikai és társadal­mi jelenségeket, és nem reagál érdem­ben az antiszemita megnyilvánulások­ra. Úgy gondolom, hogy e két elvárás között nekünk a középutat kell meg­találni.

Mások éppen azt hiányolják, hogy a Mazsihisz azokban a társadalmi kérdé­sekben, mint például az abortusz és az eutanázia, nem fogalmazott meg a töb­bi egyházéhoz hasonló, határozott ál­láspontot.

Egyrészt a Mazsihisz megszólalt mindkét konkrét esetben, vitathatatla­nul nem olyan markáns véleménnyel, mint a többi történelmi egyház. Kiad­tunk egy nyilatkozatot az eutanáziával kapcsolatban, s véleményünk megje­lent az abortusz vonatkozásában is. Látni kell azonban, hogy a zsidó felekezetnek ezekben a társadalmi kérdé­sekben sokkal nehezebb a helyzete, mint a többi történelmi egyháznak. A zsidó vallás nem dogmatikus. A zsidó embereket rengeteg törvény szabá­lyozza, az étkezés, a ruházkodás, az egyéni és a társadalmi viselkedés terü­letén. Egy dolgot azonban nem szabá­lyoznak törvényeink, és ez a gondol­kodás szabadsága. Az Ön által is emlí­tett társadalmi kérdésekre a zsidó val­lásnak nincsenek dogmatikus válaszai. Ezekre a kérdésekre a különböző zsi­dó közösségek, rabbik esetleg egymás­tól eltérő módon reagálhatnak. Ezért ha ilyen kérdésekben a Mazsihiszt megkeresik, akkor nehéz helyzetben vagyunk.

– A magyar társadalom felé is a ko­rábbitól eltérő üzenetet kíván megfo­galmazni? Hiszen a Mazsihiszt sokan a holokauszttal, a kárpótlással és az anti­szemitizmussal foglalkozó szervezettel szokták azonosítani.

Ha a Mazsihiszt Ön is a holokauszt­tal, a kárpótlással és az antiszemitiz­mussal foglalkozó szervezetként kíván­ja definiálni, akkor feltétlenül. Munkám során mindenképpen az építkezésre szeretném helyezni a hangsúlyt, renge­teg fejlődnivalónk van. Fejleszteni kell nemzetközi kapcsolatainkat, fejleszteni kell PR-munkánkat, fejleszteni kell in­tézményeink működési színvonalát. Ha az iskolákra gondolunk, akkor legyen mélyebb a zsidó identitású oktatás, ha az idősek otthonára, ott legyen még hu­mánusabb a gondozás, legyen még színvonalasabb az ellátás, de van fejlődnivalója az egyetemünknek is, a kór­házunknak, és a központunk munkájá­nak is. Van tehát feladat és hangsúly a holokausztról való megemlékezésen, az antiszemitizmus elleni fellépésen és a kárpótlási ügyekben történő eljáráson túl is.

Felmerült az is, hogy a magyar zsi­dóság nem a számarányának megfelelő befolyással van jelen a nemzetközi zsi­dó szervezetekben. Létezik már valami­lyen konkrét terv ennek megváltoztatá­sára?

A nemzetközi kapcsolatainkat és a nemzetközi szervezetekkel való kap­csolattartást sokkal tervezettebbé és strukturáltabbá szeretném tenni. Olyan munkatársakkal kell dolgoznunk, akik jól beszélnek nyelveket, professzionáli­san dolgoznak számítógépen, illetve akiknek az összefüggések felismerése sem okoz gondot. Nagyon sok nemzet­közi zsidó szervezet van, amelyekkel ma is kapcsolatban van a szerveze­tünk, de ügy gondolom, ez a kapcsolattartás nem elég összefogott és nem elég célirányos ahhoz, hogy megfele­lően profitáljunk belőle.

Gyakoribb kritika, hogy a hitköz­ségnek rendkívül kevés tagja van, nem látni a fiatalokat, a zsidó értelmiséget pedig képtelen megszólítani a Mazsi­hisz.

– Ezeknek a kritikáknak egy része jo­gos. A Mazsihisz évek óta próbál nyitni a nem hitközségekbe tömörült zsidók irányába, próbál utat találni a zsidó ér­telmiség felé. Próbálkozásaink azon­ban nem voltak átütőek. Végig kell gon­dolnunk sikertelenségünk okait. Meg­győződésem, ha a már korábban emlí­tett témákban eredményeket fogunk el­érni, akkor több zsidó fordul majd a Mazsihisz felé.

A különböző zsidó szervezetek he­gemóniával vádolják a Mazsihiszt – mondván: egyedül a Mazsi­hisz partnere a politiká­nak, a Mazsihisz kapja ki­zárólag az állami támogatást stb. -, miközben Ön a többi zsidó szervezet egy­oldalú kritikáját emleget­te. Voltak olyan próbálko­zások, hogy ezeket a szer­vezeteket bevonják a dön­téshozatalba?

– A Mazsihisz közjogilag valóban hegemón helyzet­ben van a magyarországi zsidó társadalomban. De ez a hegemón helyzet ab­ból is következik, hogy ma csak a Mazsihisz képes olyan feladatokat ellátni, amelyeket más zsidó szer­vezetek nem. Szociális há­lót, kórházat, zsinagógákat és temetőket a Mazsihisz működtet. Ezért ha a Ma­zsihisz forrásairól akarunk beszélni, akkor a funkció­kat és feladatokat is szám­ba kell venni. Az viszont természetes, hogy a nem hitközségi zsidó szerveze­tekkel a Mazsihisznek a kapcsolatokat kiépíteni, és nem magát a szervezete­ket, hanem fontos projektjeiket támo­gatnia kell. Érdekes kimutatást néztem meg nem olyan régen a könyvelésünk­ben. Az adatok szerint, ha végignézzük mindazon támogatásokat, amelyeket a Mazsihisz nem hitközségi célokra for­dít, jelentős az összeg. A Mazsihisz bel­ső életének döntéshozatalába azonban úgy gondolom, ezeket a szervezeteket bevonni nem kell. Ha felmerülnek olyan kérdések, melyek az egész ma­gyarországi zsidóságot érintik, akkor kí­vánatos a zsidó szervezetekkel való kon­zultáció, együttműködés. Ilyen együtt­működésre volt már sikeres példa, de hozzá kell tennem, hogy ezek a próbál­kozások többnyire csekély eredménnyel végződtek.

Leginkább a kulturális célokra for­dított összeget keveslik, ami az elmúlt időben, ha jól tudom, évi 20 millió fo­rint volt, ám erre az alapra a hitközségi szervezetek is pályázhattak, és nem­egyszer nyertek is…

– A Mazsihisz új vezetősége első ülé­sén határozatot hozott arról, hogy az idei pályázatok elbírálásánál – ami a na­pokban lesz, és amiben én még nem veszek részt – a nem hitközségi szerve­zetek által benyújtott pályázatokat előnyben fogja részesíteni. E mellett döntés született arról is, hogy 2004-ben e 20 milliós pályázati alapnál már kizárólag a nem hitközségi szervezetek pályázatait fogadják majd, s indul egy olyan külön pályázati alap is, ahol kimondottan hitközségi szervezetek ré­szére kívánunk pályázati lehetőséget biztosítani – olyan hitéleti és hitközségi célú feladatokra, amelyek a Mazsihisz költségvetésében nem szerepelnek.

Milyen új céljai vannak a Mazsihisznak a holokauszttagadást tiltó és a gyű­löletbeszédet szankcionáló törvény előmozdításával kapcsolatban? Töb­ben úgy vélik, nem szerencsés, ha a szi­gorítást éppen a zsidó szervezetek kez­deményezik. Önnek mi ebben az állás­pontja?

Véleményem szerint nem a Mazsi­hisznek kell elsősorban fellépnie ezek­ben a kérdésekben. A Mazsihisznek ka­talizálni kell a társadalmat az ilyen je­lenségek elítélésében. Kőszeg egy jellemző példa volt erre. A hírhedtté vált kiállítással kapcsolatban a Mazsihisz elő­ször kifejtette mélységes felháborodását egy közle­ményben és egy nyilatko­zatban, majd utána tudato­san elzárkózott a nyilatko­zatoktól. Szakértők véle­ményét kértük, majd fel­hívtuk a társadalom, a civil és állami szervek figyelmét arra, hogy ez a kiállítás mi­lyen történelemhamisításokat tartalmaz, és mennyire sértő nemcsak a zsi­dó közösségnek, hanem a teljes magyar társadalom­nak. A történet végét már mindenki ismeri, a kiállí­tást bezárták.

Programjának talán egyik legfontosabb célki­tűzése az egy éven belül elkészülő új alapszabály volt. Mely pontokban érzi szükségesnek a változta­tást?

Az új Alapszabályban mindent át kell alakítani, ami elavult az elmúlt tizen­két év alatt. Hangsúlyo­zom, alapszabályunk köz­vetlenül a rendszerváltás után született, s születése pillanatában történelmi je­lentőségű volt. Ez volt a háborút köve­tően az első olyan alapszabálya a ma­gyarországi zsidóságnak, amely már va­lóban demokratikus elvek szerint épült fel. Az, hogy mára elavult, természetes dolog. Gondoljunk csak a tizenhárom évvel ezelőtti körülményekre. Más élet­helyzetben voltunk. Környezetünk is sokat változott, nem beszélve intéz­ményrendszerünk fejlődéséről. Alap­szabályunkban két súlyponti dolgot ter­vezek megváltoztatni. Át szeretném strukturálni a társadalmi vezetés és az adminisztráció közötti felelősség- és hatásköröket, s szeretnék kialakítani egy olyan, az adminisztrációtól függet­len, belső ellenőrzési rendszert, vagy szervezetet, amelyik képes arra, hogy a különböző vélt vagy valós problémá­kat objektíven és függetlenül ki tudja vizsgálni.

Ez főleg gazdasági ügyekre vonat­kozik?

Alapvetően a gazdasági munkára. A strukturális döntések a vezetőség fel­adatát képezik.

Mi a véleménye a külső auditálásról, melyet már sokan sürgettek?

A külső audit egy reális alternatíva lehet. De azt látni kell, hogy az új alap­szabály nem Heisler András fejéből fog kipattanni, hanem egy közösségi mun­kának lesz a végeredménye, ahol folya­matos iteráción keresztül, az elnökség, az alelnökök, a vidéki elnökök és a bu­dapesti hitközség elnöke folyamatosan adja-kapja az információkat, az észrevé­teleket. Az iteráció végére pedig el kell jutnunk a megfelelő alapszabályhoz.

Mint mondta, további decentralizá­ciót szeretne megvalósítani. Felmerül a kérdés, vajon az ügyvezető igazgató jogkörét is korlátozni szeretné? Őt pél­dául semmiféle összeghatár nem köti az aláírások terén.

– Amikor az előbb a felelősség- és ha­táskörök új megosztásáról beszéltem, az nyilván erre is vonatkozik. Ami azon­ban legalább ennyire fontos: túl sok vád érte ügyvezetőnket azért, hogy ő egy személyben jogosult és egy személyben diszponál a hitközség teljes, mintegy kétmilliárdos bevételéről. A mára elavult alapszabályunk valóban így rendelkezik, de a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy igazgatónk a tizenkét év alatt ezzel a jogával nem élt. Tizenkét év óta igyekszik a közös­ségi állásfoglalások alapján, több alá­írással biztosítottan, mindig megfelelő szakmai döntéseket hozni.

A választások óta már eltelt egy hó­nap, amely idő alatt az új vezetőségi ta­goknak meg kellett szüntetniük esetle­gesen fennálló összeférhetetlenségei­ket. Megtörtént?

A jogi osztályunk ismereteim sze­rint kiküldte ezeket a papírokat, bár nem követtem a visszaküldésüket. Ma­gam is megkaptam az én összeférhetet­lenségemre vonatkozó felhívást. Mint Mazsihisz-elnök, nem lehetek egyben a BZSH elöljáróságának és választási bizottságának a tagja, de édesapám sem maradhatott a választási bizottságban. Mindketten írásban mondtunk le ezek­ről a tisztségekről. Tehát konkrét lépé­sek történtek. A jogi osztály megtette a szükséges intézkedéseket.

– A megelőző években több botrány is kirobbant, az egyik a temetőügy, a másik pedig az ingatlan-felújítások és a hitközségi ingatlanok bérlésével volt kapcsolatos. Különböző baráti, családi vagy üzleti szálak fűzték össze a pályá­zókat és a pályázatok elbírálóit. Ez a bi­zonyos belső ellenőrzési rendszer al­kalmas lesz az ilyen visszaélések kikü­szöbölésére is?

A belső ellenőrzési rendszert úgy kellene kialakítanunk, hogy alkalmas legyen ezeknek a vélt vagy valós ese­teknek a kivizsgálására. Azt szeretném, ha a felállítandó független szervezet ezeket kontrollálná és vizsgálódásának eredményéről a vezetőséget tájékoztat­ná. Amennyiben valótlannak bizonyul a hír, akkor a lehető leggyorsabban el kell felejteni azt, ha valós, akkor pedig le kell vonni a konzekvenciákat. Az azonban semmiképpen nem megoldás, hogy folyamatosan folyosói suttogások és híresztelések kérdőjelezhessék meg a szövetségünk munkájának hitelét.

A fent említett esetekben indult vizsgálat?

A temetőügy legalább két-három éves. Én nem szeretnék foglalkozni sem ezzel, sem a múlt más eseteivel, nem azért választottak meg, hogy a múltban megtörtént hibákat vizsgálgassam. Az elvárás – velem és a Mazsihisz teljes vezetőségével szemben – sokkal inkább az, hogy a jövőben ne fordul­hassanak elő hasonló híresztelésekre alkalmat adó esetek.

Csáki Márton

Címkék:2003-06

[popup][/popup]