Szombat előfizetés 2017

A KÉT EMLÉKHELY SZEMBEÁLLÍTÁSA ÉRTELMETLEN

Írta: Stark Tamás - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A KÉT EMLÉKHELY SZEMBEÁLLÍTÁSA ÉRTELMETLEN”

Gadó János a Szombat áprilisi számá­ban részletesen foglalkozott azzal, hogy miért nem készült el az április­ban megnyílt budapesti holokauszt- emlékhelyre tervezett történeti kiállítás. A szerző a tőle megszokott ala­possággal vizsgálja az általa kudarc­nak leírt állapotot, ám a tárgyilagos elemzésbe indulatos és érthetetlen, rá­adásul a témához nem kapcsolódó megjegyzések is kerültek.

Cikke elején, sok más publicistához hasonlóan, Gadó János is egymás ri­válisának mutatja be a Holokauszt Emlékközpontot és a Terror Háza Mú­zeumot. De miért van szükség a két emlékhely egymás ellen történő kiját­szására? Aki így tesz, álljon bármelyik politikai oldalon, az a valóban létező, de eredendően hamis nézetet táplálja, hogy a közelmúlt nagy tragédiái kö­zött sorrend állítható fel, és szárma­zástól, társadalomban elfoglalt pozí­ciótól, politikai szimpátiától függ, ki melyik tragédiával azonosul. Mintha az országnak több, de legalább két, egymástól teljesen független története lenne. Gadó János azt is leírja, hogy a Terror Házában a magyarok. áldoza­tok, a Holokauszt Emlékközpontban viszont a magyarok tettesek. Ez utób­bi ok miatt a szerző szerint egyetlen kormány sem vállalta szívesen „a ma­gyar társadalom megszégyenülését, erkölcsi alászállását dokumentáló” létesítmény finanszírozását. Az ország népét származási (?) alapon tettesekre és áldozatokra bontó szemlélet előíté­letes és félrevezető. A Terror Háza Múzeumban nemcsak az áldozatok magyarok, hanem a tettesek is. A mú­zeumban, a tettesek falán, szinte csak magyar ember képe és neve szerepel. És 1990 óta alighanem minden holokauszt-megemlékezésen kiemelten – de ezek szerint hiába – hangzik el, hogy a zsidóság pusztulása magyar tragédia. (Magyar tragédia a címe a Terror Háza Múzeum holokauszt-kiállításának is.) Nem igaz, hogy a ma­gyar kormányzatok számára politikai­lag kényes volt a múlttal való szembe­nézés. Épp a Terror Házát valóban nagyvonalúan támogató Orbán-kormány döntött a Holokauszt Múzeum létrehozásáról, és biztosította az em­lékhely felépítésének anyagi kereteit.

A Terror Háza Múzeumot elsősor­ban azért érte és éri bírálat, mert a vészkorszak kapcsán csak a nyilas ­rendszerrel foglalkozik, vagyis nem mutatja be az 1944-es nyári deportálá­sokat, és elkeni a Horthy-rendszer fe­lelősségét. A múzeum vezetői a vá­dakra azt válaszolták, hogy a vészkor­szak teljes történetének bemutatása nem az Andrássy út 60.-ban létreho­zott kiállítás feladata, viszont épp ezt a célt szolgálja majd a szervezés alatt álló Holokauszt Múzeum. A két em­lékhely szembeállítása tehát azért is értelmetlen, mivel ez utóbbi megnyi­tása az előbbinek is érdeke (lenne), hi­szen a két múzeumban bemutatott tör­ténet egymást kiegészíti. Miért oly ne­héz ezt elismerni?

Stark Tamás

*

Az ország népét 1944-ben áldozatokra és tettesekre/szemlélőkre osztotta az államhatalom – ez tény, amelyet a kö­zelmúlt történelmével foglalkozó mú­zeumoknak rögzíteniük kell. A kitaszított és halálba hurcolt áldozatokat magyarként visszafogadni a nemzet kebelébe szép gesztus – de csak ha már a kitaszítás tényét rögzítették. E nélkül csak elkenik a felelősséget: az, hogy az áldozatok magyarok voltak, úgy is érthető, hogy a magyarok nem voltak tettesek.

Mintha az országnak… két egy­mástól teljesen független történelme lenne.Valóban: a Horthy-korszak szellemiségét ápolgató magyar jobb­oldal történelemképének középpontjá­ban a magyarok küzdelme áll az ide­gen kommunisták ellenében. (Lásd a Fidesz 2002-es választási kampá­nyát.) Hiába van többnyire magyar neve a Terror Házában a tettesek fa­lán bemutatott embereknek: ÁVH-s egyenruhájuk világosan mutatja, hogy ők egy idegen hatalom pribékjei. A li­berális és baloldali nyilvánosságban viszontmiként tőlünk nyugatra – a XX. század meghatározó súlyú esemé­nye a holokauszt. S itt a magyarok nem tudnak kibújni a tettes szerepé­ből. (Az igaz, hogy a Holokauszt Mú­zeumra is a Fidesz-kormány ajánlotta meg a pénzt, de csak azután, hogy a Terror Házát létrehozta, és az érte ka­pott erkölcsi tőkét – a MIÉP-szimpati­zánsoktól is – besöpörte.)

A két intézmény tehát, ha nem is egymás antitéziseként, de két nagyon különböző történelemszemlélet jegyé­ben született, mint két szomszéd vár. Nem állítom, hogy ennek így is kell maradnia: az Andrássy út 60.-ban rendezett holokauszt-kiállítás kétségkí­vül az empátia gesztusa. A két múzeum egyszer talán majd valóban harmoni­kusan kiegészíti egymást – de addig még hosszú az út.

Gadó János

Címkék:2004-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

SOÁZZUNK KEVESEBBET

SOÁZZUNK KEVESEBBET! A Szántó T. Gábor és Deutsch Gábor között zajló vitában (Szombat, június) sajnos az előbbinek kell igazat adnom....

MUTASSUK MEG NEM ZSIDÓ FELEBARÁTAINKNAK IS

„MUTASSUK MEG NEM ZSIDÓ FELE­BARÁTAINKNAK IS” „és egy elfújt falevél zöreje üldözi őket” (Vajikra 26:36) Megjegyzések a Visszavágás vagy kompenzálás...

Close