Szombat előfizetés 2017

A Keresztény-Zsidó Társaság

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Interjú

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Vadász Ferenc beszélgetése Reviczky Ádámmal

 

V. F.: Napjainkban sok szó esik az antiszemitizmusról és talán ez az oka annak, hogy a műveit és jó szándékú emberekben őszinte vágy él a nyugalomra és megbékélésre keresztények és zsidók, zsidók és keresztények között. Most, hogy a hit és vallás megszűnt tabu téma lenni, bátrabban lehet szólni a negatív társadalmi jelenségekről is és valódi párbeszéd kezdődhet. A Keresztény-Zsidó Társaság, amelynek ügyvezető elnöke vagy, hogy látja mindezt? De nagyon érdekel a te személyes hozzáállásod és véleményed isi…

R. A.: Évekkel ezelőtt ott voltam a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Magyar-Izraeli Baráti Társaság alakuló közgyűlésén. Ott voltam a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület több érdekes tanácskozásán, és talán természetes, hogy nem hiányoztam a magyar zsidóságnak a megelőző évtizedekben egymást követő, számos szomorú összejöveteléről sem, amelyeken a fasizmus tragikus áldozatairól emlékeztünk. Majd – egyáltalán nem utolsó sorban – gyakori vendég voltam a megboldogult dr. Scheiber professzor ihletett péntek estéin is. Ő szeretettel nyújtotta felém a megtört barcheszt, én pedig sokat tanultam tőle.

Ebben a mostani „szerepvállalásomban” igen sok az apai örökség, de jelentős mértékű indíttatást kaptam az előbb felsoroltakból is ahhoz, hogy örömmel fogadjam el az akkor még a nevét is csak kereső társaság első szervezőitől, ifjabb Fasang Árpád zongoraművésztől és dr. Szécsi József katolikus teológustól a közreműködésre szóló invitálást.

Mi hárman egyáltalán nem törődtünk azzal, hogy már elég sok egyesület, csoport és klub szerveződött és születik szinte napjainkban is a mi elgondolásunkkal számos hasonlóságot mutató céllal. Azaz hogy a kétezer éves szétszóratásban, de különösképpen a fél évszázaddal ezelőtti őrület tobzódásában oly sokat szenvedő zsidóság reá kényszerített, ám olykor önkéntes elkülönülésén, „másnak”-látásán, téves, nem ritkán hazug és súlyosan megítélő kivetésén magunk is a legjobb tudásunk szerint segítsünk. De alapvetőnek ítéltük meg ebben az elkötelezettségben a közösséget, a humánus, a jóindulatot feltételező közeledést, a megismerni és megérteni akarást a zsidóság részéről is.

V. F.: Melyek voltak az első lépéseitek?

R. Á.: Hívó szavunkra tisztes „grémium” állt össze rövid idő alatt és ami örömünkre szolgált, éppen az előbb említett „kölcsönösség” jegyében alakult minden. Szívesen fogadta felkérésünket mind a vallási-, mind a társadalmi- és közéletből néhány jelentős zsidó személyiség. Így az „ökumenikus” felállás mellett biztosított volt a tudományos, a közéleti, sőt akár a politikai sokszínűség is, hiszen a keresztény-keresztyén egyházakat reprezentáló dr. Haraszti Béla evangélikus és dr. Hegedűs Loránd református püspökök és Iványi Gábor metodista lelkész mellett az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatója, dr. Schweitzer József professzor, Landeszman György, dr. Singer Ödön és

dr. Raj Tamás főrabbik – az utóbbi Iványi Gáborral együtt SZDSZ országgyűlési képviselő – azonnal munkába is álltak. De ugyanúgy „igent” mondtak dr. Szentágothai János akadémikus, dr. Gichy György és Tóth Sándor újságírók, MDF, illetve KDNP képviselők, dr. Neumark Tamás főorvos és dr. Zala Tamás történész újságíró.

A januárban megtartott első összejövetelünk rendkívül fontos volt. Az Országos Családszövetség biztosított hozzá megfelelő helyiséget és a harminc-negyven érdeklődő véleményét is tiszteletben tartva fogalmaztuk meg a társaságnak mint egyesületnek az alap- szabályát és célkitűzéseit, valamint célkitűzéseink kereteit és legközelebbi programunkat.

V. F.: Az eddig elmondottak alapján nem látok sok különbséget a korábban megalakított és ha szabad mondanom, a tieteknél talán „reprezentatívabb” társaságok és a Keresztény-Zsidó Társaság között. Vagy talán a célkitűzéseitek és munkátok módja valóban újszerű lesz a többiekhez képest?

R. A.: A „nemes versenyt” nem utasítjuk el, de egy pillanatig sem gondoltunk arra, hogy mi a hasonló célért küzdő társaságokhoz képest többet vagy pláne fontosabbat tudunk cselekedni. Ilyen megfogalmazásban egy akarunk lenni a többiek között. De a reprezentálás valóban nem szerepel a terveinkben, annál inkább a kereszténységnek a zsidóság felé és a zsidóságnak a kereszténység felé való közeledésének a szolgálata. Annak is tudatában vagyunk, hogy egynémely kérdésben és szokásban, külsőségben és átöröklött érzelemben bizony különbözünk egymástól és nyomasztó tehertétel lelkiekben a Shoa, a Pusztulás. Ezt nem tudjuk feledtetni, nem is akarjuk. De tiszta szándék vezet bennünket azon az úton, hogy a szörnyűség soha meg ne ismétlődjék.

V. F.: A szándékon túlmenően mit tesztek ennek érdekében?

R. A.: Azt mondottam, hogy már az első, januári összejövetelünk is nagyon fontos volt, de csak az egyesületté válásunkról beszéltem. Pedig összejövetelünk második órájában már elkezdtük azt a munkát, ami talán valóban újszerű a hasonló társaságok között. Dr. Takács Gyula mindenki figyelmét lekötő filológiai elemzést adott Mózes öt könyvéből az elsőről, a Genezisről, pontosabban annak héber első szaváról és címadójáról, a Brésitről. Úgy vettem észre: nem csak a magamfajta laikusok hallgatták nagy érdeklődéssel a katolikus bibliamagyarázót igazi közös kincsünkről. Egyre szélesedő körben olyan előadásokat akarunk tartani, amelyek teológiai, tudományos, társadalmi, művészeti fejtegetéseikkel, ökumenikus szellemben folytatott őszinte párbeszéddel segítenek egymás megismerésében. El kell érnünk – előbb-utóbb ebben mások is segítségünkre lesznek – a közvélemény átformálását pozitív irányba. Ehhez információkat kell gyűjtenünk, osztályoznunk és továbbadnunk, konferenciákat kell szerveznünk, kiemelkedő személyiségeket kell mindkét irányban megismernünk és megismertetnünk, akik még tekintélyükkel is hatni tudnak. Mindezt az első perctől fogva kellőképpen publikálnunk is kell és az országok határait is át kell majd hidalnunk szellemi hidakkal.

V. F.: A célkitűzéseitek valóban szépek! Volt a januári óta újabb összejöveteletek és előadásotok is ?

R. A.: Hála Istennek, eddig minden hónapban, méghozzá egy szintén közérdekűnek bizonyult témakörben. Bibliai alapon foglalkoztunk az emberi élet legkisebb, mégis legalapvetőbb egységével, a családdal. A négy alkalomra és négy előadóra tervezett sorozat éppen most májusban ért véget, de azt hiszem még tovább részletezve meg fogjuk ismételni. Dr.

Scvhweitzer professzor februárban a Tóra családképét ismertette, márciusban, ehhez szervesen csatlakozott dr. Raj Tamás főrabbi Széder-est magyarázata. Mint- hogy kérdezted saját meglátásaimat és véleményemet is, máris elmondom, a két alaposan tudományos, teológiailag és historikusan is lenyűgözően érdekes előadás emlékezetembe idézte azt a töprengésemet, amikor jó három évvel ezelőtt Izraelben élő barátaim jóvoltából héberre fordították és úgy is kiadták édesapámról és a magyar munkaszolgálatról írott könyvemet, amely azóta az izraeli egyetemeken ajánlott segédkönyv a történelem tanításához. Bennem félelem élt: a második-harmadik generáció, a világ minden részéből odasereglett zsidóság fiataljai hogyan fogják értékelni apám tevékenységét, hiszen sokan keveset tudhatnak Európáról. Megerősítette kétségemet a Tel Aviv-i egyetem melletti diaszpóra múzeumban látott igen sokféle zsidósága a világnak.

Előszót kellett írnom a könyvemhez, hogyan ajánljam apámat az olvasó fiatalok figyelmébe és szeretetébe?

A megoldást a zsidó bibliai családkép, annak is a péntek estéje, abban a gyertyagyújtás meghitt cselekménye adta. A fasizmus ezt a szép pillanatot akarta elvenni az emberiségtől, az apám ezt a szép pillanatot segített megmenteni és megtartani.

De nem kevésbé volt szép és érdekes az Újszövetség családképéről, dr. Tarjányi Bélának, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia újszövetségi tanszékvezető professzorának, majd most utoljára a Páli Levelekből kialakítható családképről dr. Cserháti Sándornak az Evangélikus Teológiai Akadémia újszövetségi tanszéki professzorának egy-egy elemző előadása. Mint a jó földbe hintett mag termése: zsidó férfi állt fel és mutatott rá a különböző fordítások érdekes értelmezéseire. Mint egy kis „előzetes” a még távoli eredményekből…

V. F.: A teológus professzorok jelenléte és előadásai arra utalnak, hogy a római katolikus egyház szintén vállalja az aktív részvételt munkátokban. Ugyanakkor felsorolásodban az elnökségben nem találkoztam az egyházat reprezentáló névvel. Mi ennek az oka?

R. A.: A római katolikus egyház természetesen első perctől fogva teljes egyetértéséről biztosított bennünket és rövid időn belül bekapcsolódik elnökségi munkánkba is. Mind dr. Szécsi József titkárunk, mind én folytattunk tárgyalásokat. Szívem szerint dr. Várszegi Asztrik püspök urat, a nem oly régen kinevezett pannonhalmi főapátot látnám örömmel sorainkban és ő mint mondta, részt is vállal a munkánkból. De valószínű, hogy a püspöki szintű képviseletet Esztergom vagy Eger vállalja majd magára.

V. F.: További terveitek?

R. A.: A KZST bírósági bejegyzése megtörtént, anyagi segítséget, de a célkitűzéseinkhez szellemi segítséget is várunk. A közeli napokban tavaszi előadás-sorozatunk dr. Szécsi József teológus, egyesületi titkárunk „Miatyánk” elemzésével zárul, majd június 13-án lesz egy fogadásunk, ami után szeptemberig erőt gyűjtünk és pihenünk. Szeptemberben újra fognak rólunk hallani.

 

Címkék:1991-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Megemlékezés a kárpátaljai holocaustról

1991. május 26-án leplezték le a Szovjetunióhoz tartozó Nagyszőlősön – ukrán neve: Vinogradov - az 1944 májusában a helyi gettóból...

Lengyelország: erős előítéletek

A mai lengyel vezetés hivatalosan kinyilvánította már: elítéli az antiszemitizmust. Ugyanakkor a zsidókkal szembeni előítéletes gondolkodás és gyűlölködés sokféle módon...

Close