Szombat előfizetés 2017

A judaizmus feminista olvasata

Írta: Pető Andrea - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A judaizmus feminista olvasata

A világ nyugatabbik felén, a feminizmus második hul­lámának hatására, az 1970-es évektől kezdve átalakult történettudo­mány nemcsak betöltötte azt az űrt, hogy az emberiség felének, története­sen a nőknek a történetéről nem tud­tunk addig szinte semmit, hanem újrafo­galmazta a tudomány alapfogalmait, mint pl. a periodizáció vagy azt, hogy mit tekintünk a történelem szempontjá­ból „fontosnak és relevánsnak”. Míg a feminista történetírás sok tisztító vita után az intézményesülés és a tudomá­nyos elfogadottság felé menetel a „women’s studies” vagy a „gender studies” (női tudományok vagy a társadalmi ne­mek tudománya) keretében, a „jewish studies”, a judaisztika, a zsidó tudomá­nyok rendkívüli szívóssággal ellenálltak az újszerű megközelítéseknek.1 Ennek oka elsősorban magának a jewish studies-nak, a judaisztikának az önmeghatá­rozási válsága.

Újrafogalmazási törekvések

A judaisztika tudománya egyetlen el­fogadott és tudományos forrása, a rabbinikus szövegek olvasása kizárólag férfi­ak által létrehozott, férfiak által tovább adott tudás maradt, mely személyes el­lenszenvvel és intézményi ellenállással (talán a Leo Baeck Institute és College kivételével) válaszolt az újrafogalmazási törekvésekre és az újszerű kérdésekre.

A feministák kezdetben maguk is bi­zonytalankodtak. A rabbinikus szövegek maguk is „nyelvészetileg férfias szöve­gek (férfiuralmú társadalom leírása a fér­fiak egy csoportja által) – létezik-e egyál­talán „női olvasat” vagy nőközpontú szö­vegmagyarázat? Az isten férfiakon ke­resztül szól, akkor lehet-e egyáltalán mást, mint a férfivilágot megismerni? Az első és legfontosabb tanulsága e kezdeti nyelvészeti lázadozásoknak az objektivi­tás kategóriájának cáfolata volt, hiszen ezt a férfiak alakították ki a férfiak olva­sataként, abból a célból, hogy más, akár a nők által készített olvasatot relativizálják. A következő lépés pedig a Bibliának, mint történeti fonásnak az elemzése volt, melyből a társadalmi nemek szerke­zetének alakulását, a társadalmi és vallá­si szerepek, kötöttségek viszonyrendsze­rét és annak évszázados változását tud­hatjuk meg. Lassan a szövegértelmezési tabuk is megtörnek, és sorra alakulnak az ortodox női jesivák is, mely jelzi, hogy a nők igénylik a jelenlétet a férfias tudo­mányban. A Pardesh Intézetben pedig a férfiak és a nők már egymás mellett ülve ismerkednek meg a szövegekkel.

A judaisztikai vizsgálat középpontjába a soá után a vallásos kohézió növelésé­nek lehetőségei és nem az azon belüli különbségek került. Sokan a zsidó vallá­sos élményt egységesen az ortodoxiával azonosították. Az 1970-es években újjá­születő társadalomtörténeti és feminista történetírás azonban a megélt élményt helyezte a középpontba, és ez szükség­szerűen vezetett az addig mesterségesen homogenizált „zsidó élmény” felbomlá­sához. A folyamatban kulcsszerepet ját­szottak azok a zsidó nők, akik nem talál­ták magukat a hivatalos történelemben, hiszen a nők saját emlékeit mások nem tekintették „fontosnak”. Az újszerű igé­nyek és kérdések megfogalmazása leg­többször az erre hivatott intézményeken kívülről érkezett, sokszor írók, filmesek indítottak el olyan kutatási irányokat, melyek aztán évtizedek után intézmé­nyesültek. A személyes élmények össze­gyűjtésével és nyilvánossá tételével kez­dődött a történelmi tudásunk átfogalma­zása és erre alapulva a társadalmi nemek (a gender) vizsgálata 1990-es évek ele­jén elérte a judaisztikát.2

Az új témák, lehetőségek és a kérdések

1. A zsidóság mindig kisebbségben élt a diaszpórában, és ebben a közegben a kultúrák kapcsolódási pontjait és az asszimiláció kérdéseit a nők és a férfiak különbözőképpen élték meg. Ennek az élménynek az elemzése gazdagíthatja eddigi tudásunkat a hagyományos asszi­milációs stratégiákkal kapcsolatban, ak­képpen, hogy magát az asszimiláció fo­galmát értelmezzük át.

A zsidó közösségek vezetői mindig férfiak voltak. De a közösségben éltek olyan férfiak is, akik maguk nem lettek vezetők és olyan nők is, akik a vezető­ségből, a külvilággal való kapcsolattar­tásból kirekesztődtek, és így ők nem ta­lálhatók meg a történeti forrásokban, te­hát a kanonizált történelemben. Az asszimiláció vizsgálatánál eddig az egyé­ni döntéseket általánosították kollektív viselkedéssé. Ugyanakkor ez a kollektív viselkedési fonna a férfiaknál és a nők­nél eltérő, hiszen a zsidó közösségen belül is eltérő szerepet töltöttek be. így két irányba indulhattak el a kutatások: egyrészt a zsidó nők élményeinek való­ságtartalmát növelték, ezzel megteremt­ve a női élmény szélesebb közösségi el­fogadottságát. Másrészt megkezdődött annak a vizsgálata, hogy milyen ténye­zők hatására alakult, formálódott a zsi­dó identitás az egyéni szinteken.3

2. Új téma, az asszimiláció témájától nem függetlenül, a zsidó nők szerepé­nek elemzése a szélesebb társadalmi és kulturális közegben. De a kutatás meg­kezdéséhez az első lépcsőfok annak el­fogadása, hogy a zsidó nőszervezetek a zsidó társadalom egyenrangú tagjai, te­hát a „Történelem” szereplői.

A helyi közösségekben és a helyi val­lási közösségben játszott szerep eltérő a férfiak és a nők esetében. A zsidó nő­szervezetek a társadalmi nemek mentén szigorúan elválasztott, a férfiak által meghatározott világban tevékenységük­kel nőközpontú egységet alkotnak, és ennek a két világnak a kölcsönhatását elemezhetjük.4 Az elemzésben új lehe­tőség a nőszervezetek működésének és azoknak a helyi politika formálásában játszott aktív szerepének bemutatása. Marion Kaplan kiváló könyvében rámu­tatott, hogy a nőknek a chevra nőegyleteken belüli tevékenysége a zsidó női identitás és közösségi szolidaritás jelen­tős, vizsgálandó formája.

3. A harmadik irányzatot a francia Annales-iskola nyomán a családnak, mint a történelmi egységnek a kutatása inspi­rálta. A zsidó társadalomnak is alapegy­sége a család, de a családi élet élménye nem egységes, és a különböző megélt élmények összevetése másféle család- történetet eredményezhet. A migráció és emigráció kultúrája, mint ahogy Susan Glenn a stetl lányairól írott könyvé­ben kimutatta, a társadalmi osztály, a társadalmi nem és az etnikai kultúra köl­csönhatásából születik.5 A család, mint gazdasági, érzelmi és vallási alapegység kialakításban és működtetésében, part­nerválasztásban a zsidó nők szerepe meghatározó.

4. A zsidó női spiritualitás felfedezése a következő pont, ahol a feminizmus és a judaisztika intellektuálisan találkozott. A közélet és a magánélet szigorú szétvá­lasztása miatt a nőket kirekesztették a közéletből, s ez magával hozta a nők számára a saját tér meghatározásának, kihasználásának lehetőségét. Mindez együtt járt a saját önmaguk „nőként” való megfogalmazásával. A nemek szerinti el­különítés tehát nemcsak kívülről történe­tileg a nőkre rákényszerített forma, de a saját, női értékek, szokások és spirituali­tás, a másság belső megfogalmazásához is elvezetett. Ebben a folyamatban a mikve játszik kitüntetett szerepet. A vallásos­ság élménye pedig a házimunkák rutinján és a biológiai élményen, az anyaságon keresztül alakult ki, öröklődött generáció­ról generációra. Ez a speciális női spiritu­alizmus, mint pl. Chava Weissler az askenázi nőkről írott tanulmányában kimu­tatta, a jótékony szerveződésekben (nő­egyletek) és a zsinagógában kialakult „sisterhood”-ban ragadható meg6.

Ahogy a feminizmus nőközpontúsága vezethet a vallási életben a női spiritua­lizmus virágzásához, úgy a cionizmus pe­dig a nők férfiasításához. A haluc-mozgalom értékeit is a férfiak határozzák meg, és a nőket akkor fogadják be, ha megfe­lelnek a férfiak által elvárt, külsőségek­ben is jelentkező elvárásoknak.7

5. A soá történetének női élmény szempontjából való megközelítése is el­vezethet a soá teljesebb megértéséhez.8 A feminista kutatók az elmúlt évtizedek­ben gyakran bírálták a „Holocaust establishment”-et, mely tudatosan figyelmen kívül hagyta a női túlélők élményeit. Má­ra már jó néhány gyűjtésből ismerjük a nők élményeit is, mely azonban csak az elemzés kezdetét jelenti9. A kutató mun­ka megindulásához nemcsak a holoca­ust reprezentációs viták adta térre volt szükség10, hanem az oral history mód­szereinek széleskörű elfogadtatására is.

A holocaust történeti kutatásban a tár­sadalmi nemek közötti különbségek négy szinten vizsgálhatók. Az első azok­nak a kulturálisan és vallásilag meghatá­rozott, társadalmi nemek közötti különb­ségek elemzése, melyek során a II. világ­háború előtt a zsidó férfiak és a nők különböző képességeket, tudásokat és vi­selkedési mintákat sajátítottak el. A má­sodik annak vizsgálata, hogy a zsidók mit gondoltak a náci politikáról és milyen re­mélt túlélési stratégiát alakítottak ki. A harmadik magának a náci politikának a vizsgálata, hiszen az különbözött a zsidó férfiak illetve a nők és a gyerekek tekin­tetében. A negyedik pedig a zsidó nők és férfiak életének és esetleges ellenállásá­nak különbözősége a gettókban, a buj­kálás során és a koncentrációs táborok­ban. Az újszerű, minden társadalmi cso­portra kiterjedő vizsgálatnak, ahogy Lawrence L. Langer kimutatta, nem le­het az a célja, hogy azt firtassa vagy méricskélje, ki szenvedett többet: a fiát el­vesztett apa vagy éppen az anya. Ezzel a mérlegeléssel éppen úgy saját magunkat segítünk becsapni a holocaust élményé­nek elviselésében, mint egy, kanonizált narratíva létrehozásával. Mindkettő segít a nem-szembesülésben.11

A feminizmus és a judaisztika kölcsön­hatásából és kérdéseire adott válaszok­ból új, közös társadalmi tudás születhet. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy nem rendelkezünk „megfelelő” történeti forrá­sokkal, hiszen a nők kevés „forrást” hagytak az utókor történészeire, és már csak kevés túlélő él köztünk. Ez csak sa­ját magunk mentegetésére szolgál, kibú­vóul, hogy mi magunk nem tudunk, vagy nem merünk új típusú kérdéseket meg­fogalmazni.

Jegyzetek

Erről bővebben Feminist Perspectives on Je- wish Studies (A judaisztika feminista szem­pontból) eds. Lynn Davidman, ShellyTenenba- um. New Haven, Yale UP, 1994.

Jewish Women in Historical Perspective (A zsidó nők történeti szempontból) ed. Judith Baskin, Detroit, Wayne State UP, 1991

Paula E. Hyman, Gender and Assimilation. The Roies and Representation of Women. (A társadalmi nem és az asszimiláció. A nők sze­repei és reprezentációja) University of Was­hington Press, Seattle, London, 1995.

Erre tettem kísérletet a következő tanul­mányban „Mirjam forrása”. Az izraelita nőegyletek a Holocaust és az MNDSZ között in Pető Andrea: Nőhistóriák. A politizáló magyar nők története (1945-1951) Seneca, Budapest, 1998. pp. 46-57.

Susan A Glenn, Daughters of the Shtetl: Life and Labour in the Immigrant Generation (A shtetl lányai: az emigráns generáció élete és munkavállalása) Ithaca, Cornell UP. 1990

Chava Weissler,”The Traditional Piety of Ashkenazi Women” in Arthur Green ed. Jewish Spirituality from the 16th century Revival to the Present New York, Crossroad, 1987, pp. 254-275.

Deborah Bernstein, The Struggle for Equality:Urban Women Workers in Pre State Israeli Society (Harc az egyezségért: a városi női munkavállalók Izraelban az államalapítás előtt) New York, Prager, 1987, Micahel Berkovitz, Zionist Culture and West European Jewry before WWI (A cionista kultúra és a nyugat európai zsidóság az I. világháború előtt) Cambridge, Cambridge UP 1993.

Women in the Holocaust. (A nők a Holocaust idején) Eds. Dalia Ofer, Leonore J. Weitzman. Yale UP. 1998., Different Voices. Women and Holocaust. (Másfajta visszaemlékezések. A nők és a Holocaust) ed. Lóra Shelley, Paragon House NY. 1993.

Például a Fortunoff Video Archivum gyűjte­ménye, vagy néhány fontos elemzés és gyűjte­mény: Women in the Resistance and in the Ho­locaust. The Voices of Eyewitnesses (A nők az ellenállásban a Holocaust idején. A szemtanúk visszaemlékezései) Ed. Vera Laska. Greenwood Press, Westport Connecticut, 1983, Surviving the Fire. Mother Courage and WWII (Túl­élni a tűzvészt. Az anyai bátorság és a II. világ­háború) ed. Lilo Klug. Openhand Publishing Inc. Seattle Washington 1983, Marlene E. Heinemann, Gender and Destiny. Women Writers and the Holocaust. (A társadalmi nem és a végzet. A nőírók és a Holocaust) Greenwood Press Westport. 1986, Criminal Experimentson Human Beings in Auschwitz and War Research Laboratories. Twenty Women Prisoners’s Accounts. (Kísérletek embereken az auschwitz-i és háborús kutatólaboratóriumokban. Húsz bebörtönzött nő visszaemlékezése) Mellen Research University Press, San Francisco 1991

Erről bővebben írok Genocide and Rescue. The Holocaust in Hungary (Népirtás és szaba­dulás. A Holocaust Magyarországon) ed. Dá­vid Cesarini. Berg. London, New York 1997-ról írott recenzióban in Studies in Contemporary Jewry. 15. Oxford UP (megjelenés alatt)

11 Lawrence L. Langer, “Gendered Suffering? Women in Holocaust Testimonies” in Women in the Holocaust. Eds. Dalia Ofer, Leonore J. Weitzman. Yale UP. 1998 p. 362.

A szerző történész, a Közép-európai Egyetem tanára

Címkék:1999-03

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Aktívan munkálkodni akarunk a világ megváltásán

„Aktívan munkálkodni akarunk a világ megváltásán” Kelemen Katalin reformrabbi, Szim Salom Közösség Magyarországon ma még kissé meghökkentően hangzik, hogy egy...

In memoriam M.K.

  In memoriam M.K.   (Meghalt Auschwitzban, 1941. aug. 14-én)   És végül itt, e poklok bensejébe leszálló lépcső legfelső...

Close