Szombat előfizetés 2017

A fiú az apáról

Írta: Kulcsár István - Rovat: Archívum, Irodalom

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Édesapám, dr. Kulcsár István 1942-43-ban, két munkaszolgálata között írta a Zsidó gyónást, azzal, hogy a háború után megjelenteti. A kézirat néhány példányát biztonságba helyezte nem zsidó barátainál, s e példányok meg is maradtak.

A felszabadulás után, ha nagyon szorgalmazta volna, a Zsidó gyónás valószínűleg meg is jelenhetett volna, annál is inkább, minthogy léteztek kifejezetten (félig hivatásos?) cionista kiadók is. Akkor azonban apámat már kevéssé érdekelte ez, orvosi munkáján túl minden idejét a cionista mozgalomnak szentelte, amelynek különféle (főként sokszorosított) kiadványaiban meglehetősen sok publicisztikai írása jelent meg, Slomo Hárofé álnéven.
1948 után a Zsidó gyónás kiadása Magyarországon már nem lett volna lehetséges.
1950 nyarán – a legutolsó legális csoporttal – apám „alijázott”. Az Izraelben rászakadó óriási munka (az akkó-elmekórház megszervezésével bízták meg) közepette kisebb gondja is nagyobb volt a könyv megjelentetésénél. Azonkívül – mint később elmondta nekem – az izraeli olvasókat valószínűleg kevéssé izgatták volna a könyvben érintett kérdések.
A 80-as évek elején Izraelben járt Mezei András, megismerkedett apámmal, aki megmutatta neki a könyv kéziratát. Mezei hazahozott belőle egy példányt és közreműködésével a Műhely című, Győrben megjelenő folyóirat közölte három fejezetét (Körmendi Balázs: Zsidó gyónás, Részletek egy önéletírásból. 1982/ 3, 4, 5), méghozzá – mint apám később nevetve megjegyezte – „a három legrázósabbat”. Azt hiszem, ugyanakkor vagy nagyfából ugyanakkor járt Izraelben és ismerkedett meg apámmal Rapcsányi László is, aki magnetofonra rögzítette annak néhány részletét apám felolvasásában. (A felvételek Rapcsányi tulajdonában vannak.)
Én a kéziratot a 60-as vagy a 70es években kaptam meg váratlanul Antal Gábortól, aki a 40-es évek végén valamilyen formában apám valamilyen köreihez tartozott Szabolcsi Miklóssal együtt (Antal Gábor közlése), és akkor ismerkedett meg a Zsidó gyónás kéziratával, illetve kapott belőle egy példányt apámtól.
A 80-as évek vége felé, azt hiszem, 1987-ben vagy 88-ban, mindenesetre már apám halála után váltak a körülmények Magyarországon olyanokká, hogy szóba kerülhetett a Zsidó gyónás kiadása. Négy kiadó utasította vissza a kiadását, méghozzá – legalább is ezt mondták – nem elvi, hanem üzleti okokból. (A terjesztők nem haraptak rá.) Végül Bakonyi Péter Inter-artja fogadta el kiadásra, noha a szerkesztés időszakában a terjesztők egyre lejjebb és lejjebb mentek a példányszámmal. A könyv kiadása egy évet csúszott, 1989 vége helyett 1990 végén jelent meg, a sajtó teljes érdektelensége mellett. A Magyar Rádió két alkalommal foglalkozott ugyan vele (a Vasárnapi újság műsorában Rapcsányi László beszélt róla, hangszalagról felidézve apám hangját), majd Bárdos Pál író (a könyv előszavának szerzője) beszélt róla a Gondolat-jel műsorában, Szénást Sándor kérdéseire válaszolva. Az írott sajtóban – legjobb tudomásom szerint – 1991. január 1-jéig – egyetlen írás, recenzió sem jelent meg a Zsidó gyónásról, és nincs semmiféle visszajelzésem arról sem, hogyan vásárolják a könyvet az üzletekben.
Kulcsár István

Címkék:1991-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Zsidó gyónás

Megjegyzések „Körmendi Balázs” könyvéhez „A forradalom rohanó ár volt, amivel vitettem magamat. Hiába értékeltem át azóta értékeimet, ha őszinte vagyok,...

Arcok a magyar zsidó irodalomból

Kiss József, a népnemzeti költő A zsidó gyerek, tollal a kezében születik mondta egyszer egy (nem zsidó) ismerősöm. Lehet benne...

Close